Jobbikkal összefogni? Képmutató képtelenség
Lehet-e, sőt, kell-e valamiféle választási szövetséget vagy legalábbis koordinációt keresni a Jobbikkal? A kérdést főként balliberális értelmiségiek feszegetik, kellő képmutatással. Hiszen ők ugye biztosan nem gyanúsíthatók jobbikos szimpátiákkal, tehát ha már ők is ezt mondják, annak oka, s ezáltal hitele van.
A felvetés indoklása szerint a következő választások legfőbb tétje az, hogy végleg be tud-e rendelkezni egy újabb kétharmaddal a Fidesz-rezsim. A kettős állítás az, hogy már most is rezsimben élünk, amelyik egy újabb nagyarányú győzelem esetén a demokrácia maradékát is felszámolja, és hosszú időkre berendezkedik. Ezt megakadályozandó, mondja sok ballib értelmiségi, mindent el kell követni. Nem csak a demokratikus ellenzéknek kell végre összefognia, de a Jobbikkal is egyetértésre és koordinációra kell jutni. Mert ha nem, akkor a Fidesznek újra meglesz a kétharmad.
Ez az elemzés számos sebből vérzik. Koncentráljunk a legfontosabbra. A rezsim attól rezsim -márpedig abban egyetérthetünk, hogy a NER mára igazi rezsimmé lett -, hogy bármit megtehet. Nincs szüksége kétharmadra. Orbánék mára olyan gazdasági hátországot alakítottak ki, olyan félelmet gerjesztettek, annyira atomizálták a társadalmat, és olyan függőségbe hajtottak mindenkit, aki marad, vagy nem tud elmenni, hogy terveik megvalósításában senki sem akadályozhatja őket hatékonyan. Az intézmények az uralmuk alatt vannak, mindenhova saját embereiket ültették, és már egyáltalán nem érdekli őket a kétharmad. A rezsim létrejött, működik, és önjáró.
A választások fő tétje tehát nem a kétharmad. Sajnos az is valószínű, hogy a választásokat a Fidesz megnyeri. Reálisan számolva, ezt ma semmilyen elvi vagy elvtelen taktikázással nem lehet megakadályozni. A választások fő tétje tehát nem ott, hanem itt van. Az igazi kérdés az, hogy megfogalmazódik-e végre egy demokratikus ellenzéki alternatíva. Létrejön-e egy olyan ellenzéki pólus, amelyik komoly, amelyik az országhoz beszél, amelyhez csatlakozni lehet a jövőben, és érdemes is csatlakozni, amelyik hiteles, s amelyik találkozási pont lehet az egyéb találkozási pontoktól teljesen megfosztott ellenzéki érzelmű szavazóknak.
Ha a demokratikus ellenzéki alternatíva létrehozása a tét, akkor ebben nyilvánvalóan nincs helye a Jobbiknak. Minden ellenkező felvetés csak a munka elodázását, a fantáziátlanságot, az önmegadást jelenti. Nem a Jobbiktól kell várnunk a segítséget, a megváltást, hanem össze kell szednünk magunkat.
