Archives | Szabad ne feledd

23 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Gondolatok a születésszámról

június 2, 2017

Tetézi a bajt, hogy a kormány semmit sem ért a jelekből. Úgy hiszi, hogy segélyek, adókedvezmények, családi pótlékok, no meg a gyermektelenek vagy későn gyermeket vállalók morális megbélyegzése elegendő lesz a cél eléréséhez. Ez...

Tovább

Az Origoba való betörésről

Bősz Anett -

május 20, 2017

Nem szeretném Fekete-Győr András produkcióját minősíteni, mert ez a cikk nem erről szól. Fontosnak tartom leszögezni, hogy az Origo a szememben már nem minősül sajtóorgánumnak, a saját megbízóit kiszolgáló véleményblogok szintjére silányult, sőt, továbbmegy...

Tovább

Kijózanító poszt, Anyák napja másnapján

Bősz Anett -

május 8, 2017

A magyar babák közül minden hatodik külföldön születik. Nem a magyar társadalom, vagy a fiatalok babavállalási kedvével van tehát a baj, hanem azzal, amilyen körülmények itthon fogadják őket. Az, hogy az anyukák, nagy arányban,...

Tovább

Csépe Valériát az oktatásügy élére! Mindenki más menjen!

Bősz Anett -

március 26, 2017

Ha a központosított szemlélet nem szűnik meg, akkor lényegében mindegy, hogy ezt a rosszul berendezett szerkezetet mivel próbálják berendezni. Csépe Valéria szaktudását és felkészültségét nem lehet megkérdőjelezni, azonban az egész, amiről beszél a kinevezett...

Tovább

Folytassa, Majtényi!

Bősz Anett -

március 16, 2017

Majtényi László anélkül fogott politikai momentumot, hogy ezt tervezte volna. Sokan mondják: azért volt érdemes elvállalnia a köztársasági elnöki jelölést, hogy azt a beszédet elmondja az országgyűlés előtt. Egy röpke, emelkedett pillanatra megzavarta a...

Tovább

Boldog nőket minden nap! – poszt-nőnapi poszt

Bősz Anett -

március 10, 2017

Most, hogy tegnap mindenki megfutotta a kötelező köröket, beszélnünk kell arról, miért nem elég egy virág. Te tudnál úgy boldog lenni, hogy tudod, kevesebbet fizetnek neked ugyanazért a munkáért, mint egy férfinak? Te tudnál...

Tovább

Ha ez menne, Orbánék leváltása könnyű feladat volna

Bősz Anett -

február 21, 2017

Régóta lett úrrá rajtam a gondolat, hogy egy szerves fejlődésen keresztül ment, vagy legalább annak útjára lépett társadalomnak az Orbán-kormány megbuktatása könnyű feladat volna. Nem volna nagy falat, mert világos volna, hogy ami itt...

Tovább

Vérző Magyarország, a zárt ajtók mögött

Bősz Anett -

február 6, 2017

Egy bűncselekményre nem lehet rázárni az ajtót. Egyre több társadalom ismeri fel, hogy azok a bűncselekmények, amelyek családon belül történnek, az igazságszolgáltatásra és a nyilvánosságra is tartoznak. A magánélet szentsége nem írja, és nem...

Tovább

Magyarország, ahol rémálmomban jártam – pár szó az egészségügyről

Bősz Anett -

január 13, 2017

Hatodik éve élünk Orbán Viktor kis magyar valóságában, és még közel sincs vége. Az alapvető emberi jogok súlyosan sérülnek a jelenlegi Magyarországon, az egyéni és a kollektív szabadságjogok csupán puszta emlékek ebben a társadalomban....

Tovább

Kultúrával a terrorizmus ellen

Bősz Anett -

augusztus 25, 2016

Az olasz kormány 500 eurót ad minden nagykorúvá váló olasznak, abban bízva, hogy így nem jut eszükbe az ISIS oldalára állni. Mindennek értékeléséhez tisztában kell lenni azokkal a társadalmi viszonyokkal, amelyek több nyugat-európai országot...

Tovább

12 3 1. oldal a 3-ból

SZERINTEM

Mit súgott a sátán Balognak?

Akadnak mondatok, amelyektől akkor is kinyillik a bicska az ember zsebében, ha amúgy tudja, azokat kiragadták szövegkörnyezetükből. Amelyekre nincs magyarázat, nem lehet mentség.
"A magyar közösségek és a kormány még nem döntötte el, hogy a határon túli magyarul beszélő cigányság tehertétel vagy erőforrás".
Ugyanis ilyen mondat nincs. Nincs egy lelkésztől – mert ha mégis, akkor semmit sem tud hitről, Krisztusról – az ember, még ha „magyarul beszélő cigány” akkor sem erőforrás, hanem testvérünk Krisztusban. Ember- vagy polgártársunk – kinek mi, de nem hasznos vagy haszontalan lény. Ki vagyok én, hogy megítéljelek - mondta egyszer valaki, akiről ez a Balog talán még érdemben sosem hallott.
És nincs ilyen mondat politikustól, közéleti embertől sehol a demokratikus világban. Maximum, nyilt, rasszista diktatúrákban. Ki ez, hogy döntsön hasznosságról és haszontalanságról?
Ki ő, hogy döntsön mások helyett az indentitásról? Mi jogon jelenti ki, hogy a „határon túli magyarul beszélő cigányság” ezek szerint nem része a magyar közösségnek?
És odáig már eljutni sem merek, hogy na és akkor mi van, ha oda jut a derék „magyar közösség”, hogy haszontalanok és nem részesei?
És hol állunk meg, na és a hazai cigányok? És a zsidók és az értelmileg elmaradottak? A biciklisták?
És hogyan juthatott efféle mélységekbe ez a valaha azért mégis jobb napokat is látott szerencsétlen? És milyen rendszer az, ahol a főnöke ilyenkor nem kéri fel arra, hogy ha már ennyire elfáradt a kemény munkában, legyen szíves hosszabb egészségügyi szünetet tartani bokros közteendőiben. Vagy esetleg élvezze jól megérdemelt, magas nyugdíját a továbbiakban?
És kik azok a jól táplált, szépen öltözött, frissen frizérozott, nagy, légkondicionált autóval járó, magabiztos emberek, akik tapsolnak neki, ahelyett, hogy ijedten hátat fordítanának, kifütyülnék, vagy legalább valamelyikük megszánná és bevezetné az árnyékba, hogy ne süsse a fejét a nap tovább.
És hol a maradék demokratikus közvélemény, amelyik kijelenti most, hogy én, akkor most határon túli magyarul beszélő cigány vagyok.
Hol?

Pride és polgári ellenállás a Stonewallban

A Stonewall Inn egy kocsma a New York-i Greenwhich Village-ben. Ma ez egy bohém és egyre drágább szórakozónegyed, de történetünk idején, a hatvanas évek legvégén még meglehetősen lepukkadt volt, tele kétes hírű lebujokkal, csapszékekkel, hipikkel és vietnami behívó elől bújkálókkal.
Itt működött egy homoszexuális szórakozóhely, a Stonewall. Azokban az időkben a derék amerikai rendőrök állandóan zaklatták a homokos helyeket, razziákkal és büntetésekkel próbálták lehetetlenné tenni a működésüket. Kivéve persze azokét, amelyekért a maffia – amelyik jó néhány ilyen helyet üzemeltetett – fizetett. Annyira bevett dolog volt ez, hogy még egy külön szó is született rá, a gayola . Értitek ugye? A védelmi pénz neve- payola, a homoszexuálisokra használt angol szó - gay – ezekből rakták össze.
A maffia tehát lefizette a rendőröket, ezért azok az ő kocsmáikat nem zaklatták, csak a többet.
Amikor aztán egyszer betörtek egy ilyen meleg szórakozóhelyre, sokakat összevertek, vagy rabszállítóval börtönbe hurcoltak, ráadásul rendszeresen közzétették a helyi lapokban az ott talált emberek neveit.
Nos,a rendőrök hatvankilenc nyarán betörtek a Stonewall-ba, de akkor nem hagyták magukat az ottlévők, fellázadtak és nekitámadtak a rendőröknek. Úgy kezdődött, hogy pénzdarabokkal dobálták meg őket, s közben azt kiabálták, hogy tessék, nesztek, itt a pénzetek. Hagyjatok minket békén. Kitört a verekedés.
Rohamrendőrök jöttek, de iGreenwhich Village népe nem adta meg magát. Három vagy négy napig tartottak a zavargások. Amerika lassan – részben ebből a történetből is – megértette, nem megy úgy tovább, mint addig.
Megváltozott a világ a GV jr kedélyes, békés hely, aholeszébe sem jut senkinek zaklatni még a melegeket sem.
Ja, és ez most a polgári ellenállásról és a Pride körüli botrányokozókról juott eszembe.

Saját hazugság

Hetvenegy ember meghal egy Magyarországon áthaladó kamionba zárva, miközben a magyar rendőrség folyamatosan lehallgatta az embercsempészeket.
A német sajtó szerint, ha a magyar hatóságok idejében közbelépnek, meg lehetett volna menteni ezeket az embereket a kínhaláltól.
Így volt, vagy sem – nem tudom. Lehet, hogy tényleg nem lehet elvárni a magyar rendőrségtől, hogy a pastu egy speciális nyelvjárásán folytatott telefonbeszélgetést lefordítsanak – lehet, hogy ha már szagot kaptak, akkor alaposabb munkát kellett volna végezniük, pastu ide-oda. Fontos, szó szerint életbevágó kérdés – nyilván szakmai értékelését kellene adni a történteknek, bár azt is megértem, hogy hetvenegy ember halála olyan rémséges, annyira senki nem akarja a lelkiismeretére venni, hogy a hárítás mindennél erősebb lesz. Nem tehetünk róla, nem mi voltunk.
E most nem is erről akarok pár polgári szót szólni.
Hanem arról, hogy a fékezhetetlen agyvelejű Lázár János, aki szereti magát Orbán lehtséges utódjaként pozícionálni – haha, lesz ebből még pofára esés – azt találta mondani, hogy az egész történetet azért nyomja a német sajtó, mert a német kormány le szeretné járatni Magyarországot.
Két eset lehetséges.
Lázár simán hazudik ebbe az ügyben. Hiszen pontosan tudja, hogy a szabad világban a sajtó nem úgy táncol, ahogy a kormány fütyül.
A másik verzió szerint már valóban elhiszi, hogy a sajtó már csak olyan, hogy farokflvágva rohan teljesíteni az éppen aktuális kormányzati utasítást, sóhajt, de még vágyat is.
Kétségtelen ez a kormány mindent megtesz azért, hogy a magyar sajtó romjain csak egy efféle gyülevész szolgahad maradjon. És lehet, Lázár már elhitte, hogy mindenütt ilyen a világ.
Ez még kínosabb verzió, mint az első.
Hogy már elhiszik a saját hazugságaikat is.

<< Előző

Következő >>

SZERZŐINK

Almási-Kecskés Gusztáv

1 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Bodnár Zoltán

4 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Bősz Anett

23 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Chladek Tibor

2 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Csigó Péter

1 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Dési János

25 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Nagy Károly

1 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Ónody-Molnár Dóra

1 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Petőcz György

36 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Sermer Ádám

8 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Szabad ne feledd

2 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

http://szabadnefeledd.hu

Szabadai Viktor

1 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

szabadnefeledd.hu

8 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Szent-Iványi István

7 CIKKEK0 HOZZÁSZÓLÁS

Bősz Anett

Gondolatok a születésszámról

Az Origoba való betörésről

Kijózanító poszt, Anyák napja másnapján

Csépe Valériát az oktatásügy élére! Mindenki más menjen!

Folytassa, Majtényi!

Boldog nőket minden nap! – poszt-nőnapi poszt

Ha ez menne, Orbánék leváltása könnyű feladat volna

Vérző Magyarország, a zárt ajtók mögött

Magyarország, ahol rémálmomban jártam – pár szó az egészségügyről

Kultúrával a terrorizmus ellen

SZERZŐINK

SZERKESZTŐK AJÁNLATA

Multifunkciós humanisták – avagy a rajtakapott Orbán

Az etnikai homogenitást meg kell őrizni

Egy érdekes interjú tanulságai