Tyúkhúsleves, pecsenye libamáj sütve, jázminrizzsel, savanyúsággal – Áron László naplója

Folytatjuk Áron László színművész barátunk naplóját. 2012 őszén járunk, amikor szerzőnk szinte minden estéjét színházban töltötte. Közben újságot is olvasott. E napokban Jeszenszky Géza a cigányok vérfertőző szexuális szokásairól értekezett. Lett is botrány - bár lehet, hogy nem elég nagy?

2012 – Áron László naplója

Október 30.

Túl vagyunk már a második sólet-partinkon is, jó hangulatú buli volt, most Halasi Imrével és feleségével gyarapodott a kevés meghívottak száma. Aczél Bandiék és Szilágyi Jancsiék, mint az arany csapat második fele, igen jól érezték magukat. Szilágyi elvitte a Napló második részét olvasni.

Most tettem le Romain Gary csodálatos könyvét. A virradat ígérete szívbemarkoló könyv, mondhatnánk rá, hogy érzelgős giccs, de nem az, hanem magas színvonalú szívszerelem egy tökös férfi és az édesanyja között.

Én is így volnék Andris fiammal, de nem hagyja magát szeretni, nem is tudok momentán róla semmit. Amúgy sem vagyok valami jól idegileg és még ő is fájdalmat okoz. Tegnap nem bírtam tovább és elmentem a Lovas útra, becsöngettem kétszer, előtte még mobilon is hívtam Andrist, semmi reakció. Illetve az volt a reakció, hogy nem nyitottak ajtót, pedig a konyhában égett a villany, aztán valamelyikük gyorsan lekapcsolta. Értehetetlen és szégyenletes.

Adalék a Pestishez: A múltkori ÉS-ben megszólalt az Antall-kormány volt külügyminisztere; Jeszenszky Géza. Igazán jó és korrekt írást adott közre, örültünk is neki. Most viszont, mielőtt elutazott volna Oslóba a Wallenberg konferenciára, nyilatkozott egy nagy hülyeséget a cigányok szexuális szokásairól, miszerint össze-vissza basznak családon belül. Ez ismert, régi előítéletes, viccekben sokat hallott ócska poén. Erre aztán persona non gratanak minősítették Oslóban Jeszenszkyt. Most ámuldozik. Ő nem úgy gondolta.

Nem egészen így van, utána néztem, folytatom, ha hazaértem. Megyek Lilihez ebédre.

Az ebéd finom volt, tyúkhúsleves, pecsenye libamáj sütve, jázminrizzsel, savanyúsággal. Nem megy azért nekik ilyen jól, csak most kitett magáért Mara.

Jeszenszky cigányozásáról még sok szó fog esni, egy vidéki tanítónő pl. beírt, hogy ő ismeri az elmaradott cigányok tájékozatlanságát és nyomorát, szerinte azt sem tudják, kivel fekszenek össze. Azt gondolom, hogy ha sikerülne valamilyen statisztikát gyártani erről a kérdésről, az jönne ki, hogy a vérfertőzés ugyanolyan arányban fordul elő bármelyik népcsoportnál. Emlékszem pl. egy gimnáziumi osztálytársam elújságolta nekem, hogy a leánytestvérével rendszeresen élnek szexuális életet. Jeszenszkyt valószínűleg jó szándék vezérelhette, de semmiképp sem volt figyelmes. Karsai László, a szegedi egyetem professzora pedig túl gyorsan fasisztázta le Jeszenszkyt.

November 3.

Tegnap ismét a Centrál Színházban jártunk, ezúttal egy fiatal író darabját adták elő, Angéla evangéliuma, avagy a réterdősi patkányfogó címmel, Földes Eszter, Papp János és Pokorny Lia szereplésével. A cím jobb, mint maga a darab. A másfél órás előadást kedvtelve szemléltük, ízlésesen játszott mindenki, főképp Pokorny Lia, aki nagyon finom, bensőséges alakítást nyújtott, rajta múlott, hogy nézhető előadást kaptunk a nem túl jó színdarabból. Nehéz dolog a színdarabírás. A Centrálnak nagyon jó még ez a kis színpada is, és nem is olyan kicsi! Meghívtak bennünket a bankettra, jót beszélgettünk Papp Janival.

November 8.

Tegnap az Operában jártunk és balettet láttunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mi szemünknek a 18-ik sor már túl messze van. Ettől függetlenül nagyon élveztük a három felvonásos Puskin-Csajkovszkij művet. Tatjánát egy orosz balett művész alakította remekül, Anyegint pedig magyar balett táncos. Szép este volt, teltházzal, nagy sikerrel! A díszlet is ízléses volt, jelzésszerű.

November 9.

A Pesti Színházban új Molnár Ferenc bemutatóval leptek meg bennünket a vígszínháziak!  Fesztbaum Béla kreált a meglévő Molnár Ferenci írásokból egy darabot – ő is rendezte -, ami nosztalgikus elemekkel, a mának szólóan, az úgynevezett öreg színészekkel lett eljátszatva. Kedves, bumfordi, langyos-meleg előadásocska sikeredett belőle. Elvoltunk. Még mindig szeretem a Vígszínházat.

November 10.

Szkéné Színház. Pintér Béla társulata adta elő a 42. hét című színdarabot. Aláhúztam, mert ez már egy szabályos színdarab, ami után Spiró Gyuri is megnyalná az összes ujját. Ráadásul Csákányi Eszter játszotta az egyik főszerepet, de mondhatni úgy is, hogy a főszerepet, kitűnően. Neki amúgy is fekszik a groteszk hangvétel, ami Pintérék specialitása. A többiek is brillíroztak, Thuróczy Szabolcs pl. és Enyedi Éva, aki dramaturgja is a társulatnak, de mindenki kivétel nélkül. Rengeteget röhögtünk is természetesen, de drámai hangja is volt a műnek. Az, hogy egy másik társulat hogyan játszaná el, azt jelenleg még nem tudhatni.

Ezt követően, másnap moziba mentünk, egy amerikai rendőrfilmet néztünk, sokat lőttek, gyilkoltak benne, itt is jó színészeket láthattunk, de semmi különös. Sok gondunk közepette még sokat járunk színházba, moziba.

A napló korábbi részei itt olvashatóak