Színház és forradalom – Áron László naplója

2012 őszét idézzük fel Áron László színész barátunk naplójából. Jadviga párnája, Spiró darab, Brecht és októberi megemlékezések az utcán. Gyurcsány és Bajnai - az ellenzék esélyei, 2012.

Óndodi Eszter Gáspár Sándor a Jadviga párná-jában

2012. Október 12.

Először Závada Pál remekművének színpadi adaptációjáról írok. Arról nem studírozok, hogy érdemes-e színpadra adaptálni egy ilyen nagy regényt, mert nem érdemes. Viszont olyan nagy a csábítás, hogy érthető, ha valaki belevág. Nos, itt nehéz belekötnöm a színészi teljesítményekbe, mert Ónodi Eszter telitalálat Jadvigára, az Ondriskót játszó színész is remek, Gáspár Sándor szintén és a többiek is, kivéve Lukács Andort, akinek a civilsége és pöszesége mindig zavar. A szerepösszevonásokkal nem értek egyet, még akkor sem, ha ,,vérségi” kapcsolat mutatkozik a szerepek között. Így, aki nem olvasta a regényt, eltéved az erdőben. Meg az is, aki olvasta. Az elemeltséget sejtető, artisztikus kézmozdulatok, vonaglások bennem mosolyt keltettek. Feszes, pergő az előadás, de a legparányibb érzelmi azonosulást sem váltotta ki belőlem. Ónodi Eszter kiváltotta. Bemutatót láttunk, ingyen, köszönjük szépen.
Jó embert keresünk.

Bertold Brecht – nagyon aktuális darabjának bemutatójára kaptunk belépőt és jó helyet a földszinten. Kitűnő előadás, remek alakításokkal, a tejfölt természetesen a Sen-Te-t játszó Eszenyi Enikő vittel el. Michal Docekal a Prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezte, aki friss levegőt hozott a Vígszínház színpadára. A díszlet is ötletes, vetítésekkel operál, ami Brechthez nagyon passzol. A második felvonás szatócs-bolt képére ráfért volna a szöveghúzás. Remekül éneklik a songokat. Jó volt a bankett is! Ide mindig szeretünk jönni.

Október 14.

Másnap könnyítésként öldöklős filmre vittem Anikót, melyet Liam Neeson kedvenc színészünk miatt néztünk meg. Elrabolva II. Már az elsőt is végig izgultuk, hogy szabadítja ki hol a lányát, hol a feleségét a gonosz muszlimok karmai közül, szétlőve Párizst, aztán Isztambult is. Ő játszotta Spielberg – Schindler listájának, zsidókat mentő főszerepét.

Az ígéret földje címmel a Centrál Színház is új bemutatóval jelentkezett, aminek Rudolf Péter a főszereplője. Három felvonás, 22h. 45-kor ért véget, derekasan végig néztük. Ez már több sebből is vérzett, a mű gyengesége nyilvánvalóvá vált már az első felvonásban. Rudolf Peti látványos alakítást nyújtott, de semmi értelmét sem láttam. Rasszista, vagy anti rasszista a színdarab? Egy cigány ember nehéz sorsa bontakozott ki előttünk lassan-lassan, egyetlen pozitívumot mutatott fel egész életében, amikor átugrott a motorjával 14 autóbuszt. A gyerekét elhagyta, iszákos, kábítószert árul és fogyaszt, nem dolgozik, véradásból él, liliomtipró, stb, stb. Kivonult a társadalomból a ligetbe. Sármosságában is durva férfi, amolyan Fellinis Zampano, de micsoda különbség! Legfőképp unalmas. Mármint a darab. Jez Butterworth, állítólag sikeres angol író követte el, nem ismerem.

Tegnap este pedig a Pesti Színházban unatkoztunk, pedig Spiró Gyuri legújabb darabját játszották Hegedűs D. Géza főszereplésével. Príma környék. Ez is gyenge színdarab és Gézának sem való a szerep. Anikónak jutott eszébe, hogy miért nem Reviczkynek adták. Abszolút Gabinak való. Ő tudott volna javítani az egészen.

 Október 23.

Tüntetés, tüntetés hátán. Mindenről szól majd, csak a szép forradalmunkról nem. Szent István óta ketté van szakadva az ország. Sőt volt mikor háromfelé is! Így is marad.

Este.

Körbegyalogoltam a várost. Már a busz is csak a Rómer Flóris utca aljáig vitt le, onnan átgyalogoltam a Margit hídon egészen a Nyugati pályaudvarig, mert a Fidesz ,,Békemenete” a Széna tértől indulva haladt egészen a Kossuth térig, elárasztva a híd teljes szélességét. Én az Egyetem térre iparkodtam, Gyurcsány Ferenc beszédére, amit el is kaptam. Onnan egy ugrás volt a Ferenciek tere, ahol a Milla tüntetése zajlott. Az Erzsébet híd közepétől az Astoriáig hullámzott a tömeg, Bajnai Gordon beszédére várva. Türelmetlen ember lévén, ismét metróra szállva, a Nyugatihoz vitt utam, még csak akkor ért oda a béka-menet vége. Befejeztem a ,,tüntetésemet”, a Liberális kocsmába tértem be, pár pohár borra és beszélgetésre. Itt néztük, hallgattuk meg Bajnai beszédét a TV-ben. Nagyszerű, hibátlan szónoklatot tartott, hitelessége rutintalanságában rejlett és abban, amit mondott. Össze kell fognia a baloldalnak. No. Persze.

Október 28.

Camus Pestise a Vígszínház padlás színházában, Hegedűs D. Géza előadásában. Jól csinálta, semmi kifogást nem találtunk benne, csupán annyit, hogy én gordonkás fiú helyett gordonkás lányt választottam volna partnerül. Én is megcsinálnám, de hová? Pesten már ki van lőve, vidékem pedig már nincs. Aktuális darab, pláne nálunk! Mert hát ugye a pestis, maga a fasizmus, ami bennünk rejtőzik, és mindig fölüti a fejét. A francia színészt, aki Párizsban játszotta és írta is a darabot, csak dicséret illetheti.

 

Áron László naplójának korábbi részletei itt olvashatóak