A Parasztoperától a Deák téri antiszemitizmusig – Áron László naplója III.

A Deák téri metrólejárat lépcsőjén előttem utazik három munkásember. Velünk szemben lefelé ereszkedik vagy tizenkét kaftános rabbinövendék. A fiatalabb, sötétebb bőrű munkás visszafelé fordulva mondja a többinek: ,,Egy tár elég lenne. Egy tár. He, he, he.” Szóljak, ne szóljak? Mellé érve megjegyzem: ,, Hallottam az iménti mocskos megjegyzését”! - ,,Be lehet állni a sorba.” - Jött a válasz a cigánytól, akinek őseinek nem jutott golyó a vészkorszakban. Lehet, hogy neki is meg kellett volna mondani, hogy ,,kiválasztott?” Lehet, hogy elküldött volna a kurva anyámba.

Pintér Béla - Parasztopera

Folytatjuk Áron László barátunk naplóját 2005-ből.

Október 28.

Az összpróbák idején vagyunk, végre kellemes próbaidőszakot tudhatok magam mögött, énekelnem is kell egy kicsit, sajnos időnként elbaszom, viszont remek a maszkom, amit a fodrászlányokkal együtt találtunk ki. A kosztümöm is elmegy – Matolcsi Zsuzsa kreálta. Humorosabb is lehetne.

Közben Spiró György nagyszerű regényét olvasom, a Fogságot. Óriási élmény! Egy helyütt azt mondja Uri, a nyomorék zsidó fiú az antiszemita gimnáziumi igazgatónak Alexandriában, hogy ,,én sem kedvelem a zsidókat. Nem tudom miért is kellene. Amiként a görögöket sem kell. Testületileg feltehetőleg azok is borzasztóak. De közöttük is akadhat néhány érdemes egyén.” Igen. Vagy egy másik: ,,Lehet, hogy ez a Mózes félreértett valamit a Sinai hegyen. Hátha Isten nem azt mondta, hogy ti vagytok a kiválasztott nép, hanem, hogy az ember a kiválasztott. Meg kéne mondani a görögöknek, hogy ők is a kiválasztottak közé tartoznak, hátha megnyugszanak?” Egyébként létezik egy egzotikus bokorfajta, amelynek az olajos kigőzölgése meggyújtható, és mégsem ég el a növény. Ez lehetett az égő csipkebor, amelyben megjelent az Úr Mózesnak.

A Deák téri metrólejárat lépcsőjén előttem utazik három munkásember. Velünk szemben lefelé ereszkedik vagy tizenkét kaftános rabbinövendék. A fiatalabb, sötétebb bőrű munkás visszafelé fordulva mondja a többinek: ,,Egy tár elég lenne. Egy tár. He, he, he.” Szóljak, ne szóljak? Mellé érve megjegyzem: ,, Hallottam az iménti mocskos megjegyzését”! – ,,Be lehet állni a sorba.” – Jött a válasz a cigánytól, akinek őseinek nem jutott golyó a vészkorszakban. Lehet, hogy neki is meg kellett volna mondani, hogy ,,kiválasztott?” Lehet, hogy elküldött volna a kurva anyámba.

 

Október 31.

A próbák finisében járunk, jó a szerepem, aranyosak a kollégák, nem piszkál senki. Halasival, Geslerrel harmonikus a meló, konvencionális, de remélhetőleg sikeres előadás van készülőben. El akarom kerülni a szerepben rejlő sematikus megoldásokat. Az arisztokrata eleganciát és fölényt mindenképp meg akarom tartani. Amúgy is bennem van.

Apropó, arisztokratizmus. A villanyrendőrnél van egy könyvesbolt, odajárok olyan könyveket olvasgatni, melyeket úgysem veszek meg. Itt találkoztam a Nádasdy grófok emlékkönyvével, ami azért érdekes számomra, mert ismertem Nádasdyné Radó Máriát, mint színházi titkárnőt, Radó Vili bácsi testvérét. A színházat otthagyva ment férjhez a grófhoz, aki hősi halált halt a második világháborúban. A színésznőből lett grófné, deklasszált elemként nevelte gyermekeit az ötvenes években, akik a forradalom után disszidáltak nyugatra. A fia, Ferenc kb. tíz éve települt haza és a tenisz összehozott vele pár éve. Meghatódott, hogy ismertem az édesanyját. Meg kéne keresni, hátha felvilágosult arisztokratát tisztelhetek Ferenc személyében, kérlek alássan?

November 3.

,,Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” bizony most is van mit néznünk. Éjszakánként több ezer autót gyújtanak fel a több nemzedék óta ott lakó Marokkóból származó, francia állampolgárok unatkozó gyerekei. Möszjö Sarközy azt találta rájuk mondani, hogy „söpredék!”. Majdnem menesztették. Franciaországban még mindig komolyan veszik a ,,szabadság, egyenlőség, testvériség” eszményét. ,,Nyugat több nagyvárosában, Londonban, Brüsszelben, Berlinben, Párizsban, stb. az állami iskolákba járó gyerekek 60%-a iszlám hitű.” (Fallaci)

November 4.

A bemutatón nem volt jelen kis családom, mert Zsuzsikának sajnos megint volt egy pici műtétje. Majd később jönnek.

November 8. kedd.

Befejeztem Uri regényes életét, hát bizony Spiró elveszi néha az ember életkedvét, még akkor is, ha azzal fejezi be, hogy ,,még így is élni akarok, most is.” Felhívom Spirót, hogy örüljön. Kőbányai János barátunk riportkönyvében olvastam, hogy volt egy Spiró nevű rabbi Olaszliszkán.

Eörsi Pistában is nagy volt az életszeretet; ,,nem a haláltól fél az ember, hanem sajnálja itt hagyni az életet,” mondta. Ma volt hamvainak szétszórattatása az óbudai temetőben. Ott volt mindenki, aki a baloldali szellemiséget képviseli nálunk. Részemről kétszer is tiszteletemet tettem, ugyanis elnéztem a dátumot és tegnap is ott jártam. Mért büntetsz Pista? Csupa fonnyadt, rozzant, vén ellenzéki író, tudós, színházcsináló, hajdan volt forradalmár – kommunista, izgága szabadgondolkodó. Kik jönnek utánuk, ha ők elmennek?

Eperjes és Nemcsák Karcsi is ott voltak, dicséretből említem. Lehet, hogy ezek már tudnak valamit?

Este Csárdás, heje-huja-haj!

November 9.

Meglátogattam Magdát, elmeséltem neki részletesen Uri történtét, nagyon tetszett neki, majd máskor is felvillanyozom hasonló történetekkel. Adott a polcáról egy üveg konyakot.

Este megnéztem a Csiszár Imre rendezte Gőzben főpróbáját. Túl van játszatva, kiabáltatva, érdektelen az egész. Főleg a darab szar, a színészek nem tehetnek semmiről. A Galilein kívül, eddig csak a Mózes rendezése tetszett, Blaskó Péternek és Gáspár Tibinek köszönhetően. Nincs lelke már ennek a Csiszárnak. Talán nem is volt?

Üvegcipő az Örkény I. Színházban. Molnár Ferenc művét nemrég mutatták be itt, Mácsai Pál rendezésében. Hámori Gabriella hála isten kiváló színésznő, jó előadás, annak ellenére, hogy Gálffi Lacinak nem való Sípos úr. Ettől még Laci jó ízlésű, finom színész.

November 15.

Pintér Béla csapatát láttam megint a Szkénében, Parasztopera címmel írt egy valós történeten alapuló magyar-görög sorstragédiát. Az autentikus magyar folklórt használják, Mozarttal vegyítve. Ez is szenzációs, hamarabb készült, mint a Sütemények királynője, de nem annyira jó. Szívesen dolgoznék velük, de ez képtelenség.

Az előző rész itt olvasható