Áron László naplója I. – Francia professzor az iráni filmben

A következő hetekben új és új részeket közlünk, jó barátunk, Áron László színész naplójából. Kortörténeti dokumentum, érdekes kalandozás a múltban, személyes hangú emlékek. Jó olvasmány.

A következő hetekben új és új részeket közlünk, jó barátunk, Áron László színész naplójából. Kortörténeti dokumentum, érdekes kalandozás a múltban, személyes hangú emlékek. Jó olvasmány.

,,Én írom ezt, mert nekem gyönyörűség hogy úton-útfélen leülök, vagy állva a

tenyeremben papírra írjam, amit látok, s gondolok: s mert azt hiszem, valaha

az emberiség javára lesz ezeknek a öljegyzéseknek a megvizsgálása.”

/ Móricz Zsigmond /

 

 

  1. június 15.

Andris elutazott az osztályával Miskolc mellé sátortáborozni, csónakázni. Mondtam neki, hogy vegyünk egy pillekönnyű kétszemélyes sátrat 5 ezerért, de szokás szerint most sem hallgatott rám; valami nagy katonai sátrat szereztek, rossz volt nézni a cipekedésüket.

Mindenesetre. jól érezték magukat, összebújva érkezett meg egy kislánnyal a Keletibe. Itt már lehetett valami más is, mert hamarosan nálunk is aludt a kis csaj, aztán szintén hamarost lapátra is tette az én aranypöcsű Andriskámat, aki meg sem állt panaszával Eszterig. Örülünk, hogy jóban vannak a testvérek hála Istennek! Nem bánnám, ha előbb-utóbb bevennék Lilikét is a játékba.

Közben mentek a szinkronjaim, intéztük az ausztrál vízumát, tenisz, uszoda, stb.

 

Június 29. szerda.

Reggel nyolckor indult Andris gépe Bécsbe, majd onnan átszállással – Kuala Lumpur – Sydney-be. Mi jobban izgultunk, mint ő, ne magyarázzunk mi neki, tud ő mindent. Aztán már bent a kapunál telefonált, hogy most merre is anya? Nagyon hosszú út várt rá, oda is ért persze, csak az ottani rokonok telefonja hozta ránk a frászt éjjel, ugyanis összeomlott a kompjúterük, és abban volt minden adat a gép érkezéséről.

Mi lenne, ha egyszer valamitől összeomlana a világ összes kompjútere? Egymásnak rohannának a repülők, összeomlana a pénzpiac, nagy kereslete lenne a készpénznek és az aranynak. A bankrendszer összeomolhat ideiglenesen, de a pénz újratermeli önmagát.

Többször telefonált, istenien érezte magát, az utolsó héten már egyedül utazott a belvárosba a helyi vonattal. Zsuzsi rokonai vitték mindenhova, még síelni is! Ott ilyenkor tél van, vagyis őszies az idő.

Július 8.

Leutaztam Miskolcra a Bakterház nyári bemutatójára. Szirtes Gabi játssza az öregasszonyt remekül, de a többiek is nagyszerűek; Bakai Laci, Homonnai Pista, Szatmári Gyuri. Halasi vérbő komédiát rendezett a regényadaptációból. Talán csak a Bendegúz szerepet hanyagolta el, igaz, nem is találta meg a hozzá való kisfiút.

Július 19.

Délben érkezett haza Andris, hulla fáradtan, finom ebéddel vártuk, apró ajándékokat hozott mindenkinek és egy gyönyörű, nagy Sydney-fotóalbumot. Már most visszavágyik, akárcsak Dávid Izraelbe. Mi lesz a két jiddise mamméval, ha a gyerekeik elpályáznak egyszer?

Közben elkezdett a lábam, vagy a sarkam fájdogálni, ritkítottam a teniszmeccseimet és árultam a Galóca utcai házat. Akadt is két komoly vevő, folynak az alkudozások.

Három hónap után sem kaptam meg a pénzemet a Dies Irae-től, nap mint nap szaladgálok verni asztalt és telefonálgatok. Gazemberek.

Odaadtam  Feldmár Terinek CD-n a naplómat, olvasni és kijavítani. Talán már másnap hívott, hogy hajnalig le sem tette, annyira érdekfeszítőnek találja, színháztörténeti esemény, ilyen izgalmas dolgot már régen olvasott, stb. Sólyom Gabi és Szilágyi Jancsi is hasonlóképpen nyilatkozott a születésnapom után pár nappal. János elég vitriolos nyelvű férfi, nemigen kenyere a mellébeszélés, gondoltam beleolvas majd valamikor, és sarokba vágja, mint érdektelen ,,művet”, és túl leszek az egészen. Ennek ellenkezője történt, az első részt, amit odaadtam neki, szinte egyvégtében olvasta, nagyokat röhögve, részleteket emelt ki a feleségének.

No, erre szoktam mondani premieren a kollégáimnak, hogy gratulálok Laci, nem tudod mit csináltál! Majd meglátom, mi lesz irományom sorsa, már annak is örülök, ha pár barátom elolvassa.

Július 29.

Eszter szülinapját ültük a Bazilika melletti olasz vendéglőben. A leves nem ízlett, de a tészta igen. Morgolódtam egy kicsit az étterem árai miatt, de Zsuzsika mindig megadja a választ, hogy miért kell néha elengednünk magunkat. Így aztán mindig mínuszba kerülünk és várjuk Sanyi apanázsát. ,,Eszter és anyja olyan a pénznek, mint szőlőnek a filoxéra.” Sajnos ezt a poént nem én találtam ki, hanem Vaszary Gábor a Monpti regényében. Állandóan éhezik Párizsban, de ha véletlenül pénzhez jut, rögtön el is bassza valamilyen hülyeségre. Remek a stílusa, a Ketten Párizs ellen-en is jókat kacarásztam, most ez jön sorra.

Majdnem megvették a házat 48 milláért, de csak majdnem. Elrontottuk.

Nekikezdtünk Andris szoba-rekonstrukciójának: ablakcsere, padlócsere, festés, mázolás. A régi melegpadló felszedése iszonyatos melóval és porral járt, most az új szalagparketta sokkal egészségesebb és szebb, mint a régi. Azt hiszem megint én dolgoztam a legtöbbet az iparosok között. Fájt a sarkam, hiába jártam fizikoterápiára és szedtem a gyógyszereket.

Augusztus 3.

Ezen a napon Ruszt Jóska temetésére került sor Zalaegerszegen. Szegénykém sokáig szenvedett, pedig valamikor azt mondta, hogy ő nem nyújtja az életét, ha úgy fordul, befejezi önhatalmúlag. Ember tervez, Isten végez!

A hajnali vonattal utaztam le Zalaegerszegre. Ugyanolyan koszos, büdös, húgyszagú és lassú, mint régen. Ma már nem bírnám. ½-10-re már le is értem, gondoltam találkozom ezzel a süket Lenkével, de ki volt kapcsolva a telefonja, mint kiderült mégis a városban volt, bár már férjhez ment Orosházára. Totál flúgos futam. Kávéztam, beültem olvasni az egyik könyvesházba, lassan telt az idő. Rosszul öltöztem fel, előző napon még kánikula volt, aznap meg esett, fújt. Virágot vettem, beültem a klubba, lassan szállingóztak a régi barátok, munkatársak. Volt, kit hiányolnunk, pl. Bagó Bercit, Bereményi Gézát, mint helyi színházvezetőket, akik ellen áskálódott ugyan Jóska, ilyenkor azonban illik félretenni a haragot. A kemény magból életben maradtak jelen voltak. A református egyház jóvoltából elkezdődött a végtelenül unalmas szertartás, beszédek, kint ömlött az eső, áztak a lovak, bent szakadt a víz rólunk. ,,Üde” pillanatot a temetőben csak Jordán Tamás szerzett azzal, hogy felolvasta Jóska hozzá írt utolsó leveleit. Hazafelé Marti Jancsi kocsijával jöttünk, (Muskáth Laci, Perczel Kristóf) – minden kocsmánál megálltunk, a mesterre emlékeztünk, no meg szegény Farádira, Hetényire, Falvai Klárira.

Augusztus 5.

Sándor Jutka szülinapját ültük-álltuk Budakeszin, a Tanne nevű étteremben. A telken szerette volna tartani, de elromlott az idő. Zsuzsika gesztust gyakorolva kibékült Nagy Marival, akivel kártyakonfliktusba keveredett. Még jó, hogy nem pókeroznak és nincs coltjuk, már rég lelőtték volna egymást.

Közben rám mosolygott a szerencse, komoly szerepet kaptam egy iráni filmben. Francia filozófia professzor a második világháborúban, Párizsban. Sokat beszél, kb. 15 nap. Na végre! Ebben az évben már a negyedik film!

 

Harmadik évad.

Miskolc.

  1. Szeptember 1.

A társulati ülésre megint nem sikerült elmennem az iráni film forgatása miatt.

Szeptember 9.

Pusztazámoron forgatunk több napig, egy régi kúriában. Most egy régiségkereskedő tulajdona. Hatalmas park, szép idő, nyugis munka, csak a reggeltől késő estig tartó jelenlétet kellett kibírni.

Szeptember 10.

Megjött Sanyi, kétszer mentünk elébe a repülőtérre valami félreértés miatt, már tegnap ott várakoztunk hiába, amíg Zsuzsika föl nem hívta, hogy hol vagy Sanyi? ,,Hát itt fekszem az ágyamban L.A.-ben.”

Szeptember 14.

Éjszaka forgattunk, gép elé sem kerültem. Nyomoronc produkció, külön lakókocsit sem kaptam. Az irániak kedvesek, dilettánsok, vajon milyen lesz a film? Csupa iráni ,,színésszel” dolgozom, mindenki perzsául beszél. ,,Háborúban nincs végszó.” Ezek legalább pontosan fizetnek. Apropó, a Dies Irae is fizetett végre.

Szeptember 30.

Lementünk Zsuzsikával Miskolcra – egyrészt látogatóba Magdához -, megnézni Paolo Magnelli Ö. Von Horváth-rendezését. Érdektelen, unalmas blöff az egész. Szegény kollégáim mit szenvedtek vele hónapokig, mi meg most a nézőtéren!

Lassan elkezdem próbálni a Csárdáskirálynőben Leopold Máriát. Ezt osztotta rám Halasi. Jó szerepnek találom és a próbaidőszak is reménykeltő Imre személye miatt.