Csak férfiakból áll a kormány családügyi kabinetje

Az, hogy a kormány családügyi kabinetjnek állandó tagjai kizárólag férfiak, nagy, de nem a legnagyobb baj. A kormány régóta próbálkozik azzal, hogy presszionálja a fiatalokat, és nagyobb gyermekvállalási kedvet csikarjon ki belőlük. A szóhasználat nem véletlen: a meg nem született gyermekek országa vagyunk. Átlagosan két vagy három gyermeket terveznek a fiatalok, ebből produkáljuk a másfelet is alulmúló termékenységi rátát. A magyarázat egyszerű: hosszú a lista, ami elrettenti a mai fiatalokat attól, hogy családot alapítsanak. Történelmi felelősség ilyen helyzetben a családokat mint egyetlen elfogadható életközösséget mantrázni. A feltételeket kellene megteremteni hozzá.

Technokraták reverendában

A kabinet vezetője Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, további tagok még Rogán Antal, propagandaminiszter Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter, Semjén Zsolt, Orbán Viktor helyettese, Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter, és Trócsányi László, igazságügyi miniszter. Novák Katalin, az EMMI család- és ifjúságügyért felelős államtitkár pusztán állandó meghívottként vesz részt az üléseken. Lám, a NER-nek már a látszatra sem kell adnia. A családügyi kabinet állandó tagsága tehát jól megvan nők nélkül. Ilyen az, amikor tényleg minden kontroll megszűnik egy kormány fölött. Cél, hogy 2030-ra a kívánatos 2,1-re növeljék a termékenységi rátát.

A kormány, ezt a mérhetetlenül álszent és dogmatikus családmodell sulykolását, a gyermekvállalás középpontba helyezését, a nagycsaládosok központi költségvetésből finanszírozott ajándékokkal való elhalmozását, és minden mást, egy nagyon egyszerű cél érdekében tolja az adófizetők arcába. Nyilvánvalóan addig ők is eljutottak, hogy a nyugdíjrendszer 2045-2050-re teljesen fenntarthatatlanná válik, megérkezett tehát a nagy ötlet: készítsünk embergyárat, és a termékenységi ráta hirtelen megnövekedése azt eredményezi majd, hogy a következő öt-tíz évben születettek pont akkor válnak majd a munkapiac teljes értékű tagjává, amikor a felosztó-kirovó rendszerű nyugdíj-folyósítást egyébként elsodornák az áramlatok.

A párás szemmel emlegetett nemzethalál, a fennhangon hangoztatott és túltolt keresztény értékek, család fontossága, mind csak propagandaeszközei annak a tervnek, melynek keretében, valójában nem akarnak hozzányúlni a rendszerhez, annak nem minőségi reformjában gondolkodnak, hanem mennyiségi megoldásban. És ha már a finanszírozhatóságot nem tudják új pénztőke bevonásával megoldani, majd megoldják „embertőke” bevonással. Rosszul hangzik, tudom. Pedig ez történik. A családügyi kerekasztal összetétele pedig minden kétséget kizáróan igazolja vissza ezt a feltételezést.

Kell hozzá a propaganda miniszter, két vallásos ember, akik a család szentségét mantrázzák majd, a miniszterelnökhöz közvetlenül bekötött fickó, kell valaki, aki ehhez a nagyszabású tervhez hozzáigazítja a jogrendszert, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban: a nemzetgazdasági miniszter. Szó nincs arról, hogy itt szeretetlények érkeznek egy férfi és egy nő közé, szó nincs arról, mi minden bújik meg egy család – jó esetben közösen töltött – negyven-ötven évében. Ez szín tiszta pragmatizmus – álszent álruhába bujtatva.

A népesedéspolitika és a családok ügye jóval több ennél

Az, hogy ‘‘fogyik a magyar”, több együttes hatás eredménye, négy szakpolitikai terület közös kudarca. A társadalom létszámának fennmaradásához – urambocsá növekedéséhez – jóval több kell annál, mint hogy több gyermek szülessen. Itthon nem pusztán a születésszám elégtelen, de a kivándorlás is drámai mértéket öltött, a bevándorlás terén azonban rosszul állunk, ráadásul a hivatalban levő kormány tett róla, hogy a lakosság egy jelentős része gyakorlatilag undorodjon bárkitől, aki külföldről ideköltözne, úgyhogy erős kétségeim vannak, hogy ebben nagyot tudna fordulni a kocka a közeljövőben. Korán halnak az emberek, legfőképp olyan betegségekben, amelyek talán meg sem jelennének náluk, ha megfelelő szűréseken vennének részt, egészségtudatos életmódot alakítanának ki, vagy módjuk volna harmonikus életet élni (a munkaidő-szabadidő egyensúly fenntartásával és az ebből következő stressz csökkenéssel), az sem ártana, ha a kórházakban meggyógyulhatnának.

A nők diszkriminációjának felszámolása nélkül egy tapodtat sem…

Magyarország nagyon sokat költ szociális kiadásokra, azon belül is a családokra, mégsem látszik ennek az eredménye. Nem véletlenül. A megfelelő családtámogatási rendszer, a ki- és bevándorlás egészséges mérete és tudatos, stratégiai irányítása mellett, a negyedik terület mindenképpen a nők (és főképp az anyák) diszkriminációjának visszaszorítása. Ez az az terület, ami miatt tervezett gyermekek tömege nem születik meg. A gyermeket vállaló nők megbízhatatlan munkaerőnek bélyegzése, a gyermeket váró nők munkahelyi félretolása, az egészségügyi intézmények terhes gondozáskor és szülőszobában tapasztalható, emberi méltóságot nem tisztelő magatartása, a szülészeti erőszak, a folytonos megalázások mind abba az irányba tolják a nőket, hogy még egyszer ne akarjanak átmenni a történteken, de sokakat az első gyermek vállalása is több félelemmel tölt el, mint amennyi szükséges volna.

Az ellátórendszerek elégtelensége, a bölcsődei és óvodai helyekért meginduló ádáz harc, a segítség nélkül maradás, a munka és a család összeegyeztethetetlensége teljességgel kiszipolyozza a szülőket, és a családok nagy hányadánál ennek a munkának az oroszlánrésze az anyákra hárul.

A legképzettebb társadalmi csoport az, amelyikről kimutatható, hogy a legkönnyebben boldogul, boldogabbnak érzi magát a többi társadalmi csoportnál, jobban és tudatosabban tervezi a jövőjét, gyermekei számára biztos hátteret igyekszik teremteni, odafigyel a képzésükre, és arra, mi lesz velük felnőtt korukban. Óriási probléma, hogy éppen ez az a társadalmi csoport, ahol a fenti okok miatt a legkevesebb gyermek születik. Mert ők azok, akik a leginkább tisztában vannak a gyermekvállalás társadalmi és munkapiaci kockázataival. A tudatos információhiányban tartott társadalmi csoportokat meg végig lehet rugdalni az utcán, a munkapiacon, az életen, lényeg, hogy megszülte azt a gyereket, de most már maradjon csöndben, és tűrje a lehetőségek beszűkülését, a pénztelenséget és a kilátástalanságot.

Ez az, amin leginkább változtatni kéne, no meg nem ártana megkérdezni néhány szakértőt, mielőtt még Orbán Viktor mindenhez értő férfiszalonja újra nők százezreinek sorsáról akar határozni anélkül, hogy akár gesztusértékkel, egyet is megkérdezett volna közülük.