Gyöngyösi Márton, a veszélyes zsidók listájáról

Kolumnás interjút adott a Magyar Nemzetnek a Jobbik külpolitikai szakértője, Gyöngyösi Márton. Az első kérdésben a képviselő egy botrányos parlamenti felszólalására kérdez rá a riporter. Gyöngyösi – ahogy szokta, ha ez a kérdés előkerül – finoman szólva nem bontja ki az igazság minden szirmát.

„– Nagy felháborodást váltott ki 2012-ben, amikor egy parlamenti vitában arról beszélt: fel kellene mérni, hogy az Országgyűlésben ülő zsidó származású politikusok milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek. Most, öt évvel később hogyan gondol vissza korábbi kijelentésére?
– Rosszul megfogalmazott, a vita hevében elhangzó mondat volt, amiértmásnap elnézést is kértem. Ám most is úgy gondolom, a magyar politikának és az államigazgatásnak a legnagyobb átláthatóság mellett kell működnie.”
Nos, a kollektív amnéziát megelőzendő, idézzük fel az öt évvel ezelőtti történetet.

A szélsőséges Jobbik ifjú csillaga, az első munkatapasztalatait nagy nemzetközi pénzügyi multiknál szerző Gyöngyösi Márton talán egy lenne a párt antiszemita hangadói közül, kinek nevét maximum csak az annalesek szorgalmas olvasói ismernék, ha nem sikerült volna egy parlamenti beszédével ritka egységfrontba tömörítenie az összes többi pártot. Ráadásul, ha hinni lehet Vona Gábor pártelnöknek, akkor neki köszönheti efféle ismertségét Gyöngyösi.
2012. november 26-án a követezőket mondta Gyöngyösi a gázai konfliktus kapcsán rendezett parlamenti vitán: „Itt lenne az ideje annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak.”
Az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a neki válaszoló, régi róka külügyi államtitkárnak, Németh Zsoltnak semmi sem tűnt fel ebből a szövegből, és egy lényeget nem érintő válasszal elütötte az ügyet. Ahogy az ülést levezető – amúgy szintén jobbikos – Balczó Zoltán sem tette szóvá az elhangzottakat.
Később leesett a tantusz. A politikai ellenfelek szerint Gyöngyösi a zsidókat listázná – ő később úgy magyarázta a szövegét, hogy csak az Országgyűlésben, illetve a kormányban, és ott is csak az izraeli–magyar kettős állampolgárokra gondolt. Ha csak úgy nem. (Egyébként, mint alant mindjárt szólunk róla, Vona is elismerte, hogy „származásról” ejtett szót embere, aki tehát a mentegetődzésekor nem mondott igazat.)

Mindenesetre, a szövegben az „itt élők” kifejezés található, és határozottan a „zsidó” szó. , miközben az „izraeli” és az „állampolgár” kifejezéseket nem leljük az idézetben

A Jobbik óvatoskodott, feltehetően nem akarta elijeszteni érzékeny lelkű, antiszemita támogatóit. Botrányembere, Novák Előd szerint „Marci felületesen fogalmazott”, de aztán gyorsan ő maga intézett kérdést valamennyi képviselőtársához, hogy miféle kettős állampolgársággal rendelkeznek. Csak az akkor még LMP-s Ertsey Katalin válaszolt neki, hogy ő piréz – mire Novák azonnali lemondásra szólította fel.
Mindenesetre, a Gyöngyösi kijelentése elleni, Parlament előtti tüntetésen együtt szólalt fel többek között a fideszes Rogán Antal, a szocialista Mesterházy Attila és az Együtt vezetője, Bajnai Gordon. E csapatot így, nem nagyon sikerült másnak még összehoznia.
Vona Gábor pártelnök már többször idézett Fekete bárány… című könyvében szintén egy olyan magyarázatot ad, amely szerint félreértés volt az egész. A magyarázkodás azért is érdekes, mert amúgy Vona ebben a kötetben is jó néhány Izrael ellenes megjegyzést tesz, terrorista, gyilkos államnak minősítve Izraelt, amelynek kegyeit népirtással lehet keresni. S büszkén emlegetve azt is, hogy a Jobbik volt az egyetlen párt, amelyik a gázai események miatt tüntetést szervezett Magyarországon –követve ezzel azt a nyugati trendet, amely a már szalonképtelen antiszemitizmus helyett használja az Izrael-ellenességet.
Vona variációja szerint néhány nappal Gyöngyösi felszólalás előtt ő ajánlotta a párt külügyi szakemberének, hogy szerepeljen többet, hogy jobban megismerjék az emberek, hiszen „szimpatikus és jól kommunikáló szakember vagy.”
Ezek után egy frakcióelnökségi ülésen határoztak úgy, hogy Gyöngyösi interpelláljon a gázai eseményekkel kapcsolatban, a parlamentben. És saját beszámolója szerint Vona kérte volna meg arra is, hogy vesse fel, a képviselők kettős állampolgárságának a problémáját – ugyanis a képviselőkre vonatkozó szinte minden információ nyilvános, az iskolai végzettségtől kezdve a munka- és lakóhelyen át, csak ez nem. Gyöngyösi ugyan vonakodott, de aztán engedett.
Egy rendes jobbikos nyilván teljesíti főnöke utasításait, de Gyöngyösi kicsúszott az időkeretből, sietnie kellett. „Marcinak össze kellett csapnia a beszéde végét (…). És akkor elkövette azt a hibát: állampolgárság helyett származásról ejtett szót. Ebből lett a hatalmas purparlé.”
Azért két dolgot szeretnénk itt megjegyezni, nem kétségbe vonva azt az igyekezetet, hogy Vona próbálja enyhíteni ezen botrány erejét. Az egyikben egy zsidóra, bizonyos Freudra kell hivatkoznunk, aki hosszasan értekezett arról, hogy talán nem teljesen véletlenül hagyja el a száját valakinek efféle „freudi” elszólás.
A másik, valóban érdekes, hogy miért éppen a gázai ügyekre adott magyar válaszról szóló interpellációba kell beleszőni az állampolgárság ügyét? Mi köze van a kettőnek egymáshoz? Talán, ha egy teljesen másik interpellációnál tetszik efelől érdeklődni, akkor nincs ez a csúnya félreértés. Vagy netán ez is egy freudi elszólás, hogy éppen itt jutott eszükbe?
(További részletek: Dési János Melyik a Jobbik, Ab ovo, 2015. Itt még akad is belőle pár példány)