Gondolatok a születésszámról

Nem a magyar fiatalok gyermekvállalási kedvével van probléma, hanem a magyarországi feltételrendszerrel. Ezt mutatja az a felmérés, mely szerint minden hatodik magyar külföldön születik. Ez igazi társadalomsorvadás. Itthon nem adottak a feltételek ahhoz, hogy a fiatalok biztonsággal alapíthassanak családot. A munkapiaci bizonytalanságok és diszkrimináció olyan mértékben sújtja az anyákat, hogy a fiatal nők joggal tartanak a gyermekvállalás negatív következményeitől.

Tetézi a bajt, hogy a kormány semmit sem ért a jelekből. Úgy hiszi, hogy segélyek, adókedvezmények, családi pótlékok, no meg a gyermektelenek vagy későn gyermeket vállalók morális megbélyegzése elegendő lesz a cél eléréséhez. Ez tévedés. Ameddig érzéketlen, patriarchális társadalomban gondolkodó, erőszakos férfiak vezetik az országot, a gondolatot sem megfontolva, hogy esetleg egy nő is alkalmas lehetett volna miniszteri pozícióra, nincs miről beszélni.

Németh Szilárd iskolapéldája azoknak az alkalmatlan, érzéketlen, szervilis embereknek, akik Orbán Viktor kiszolgálószemélyzetét alkotják.

Aki ilyet mond, hogy ”teleszülni a világot’‘, annak dunsztja sincs érzelmekről, tervezésekről, önmegvalósításról, kiteljesedésről, és – ha már a témánál vagyunk – kikerekedésről.

Próbálom elképzelni, amint Németh Szilárd elhajt az autójával egy óvoda mellett, és arra gondol: ”hahh, itt van 200 emberi erőforrás”. Próbálom elképzelni, ahogyan Orbán Viktor ránéz első unokájára, és arra gondol: ”hát, ez a telitől még messze van, de kezdetnek nem rossz’‘. Valami nagyon félrecsúszik az olyan emberekben, akik úgy gondolják, egy úton levő kisbaba, egy csecsemő azért érkezik, hogy az ember a nemzetet szolgálja vele. Legutóbb ilyen program a II. világháború alatti Németországban volt.

Ilyen mondatok övezik ennek a kormánynak a politikáját. És szavak: nemzet, zászló, Himnusz, templom, amelyekkel mindenfajta bűnt bocsánatossá pingálnak. A társadalom megerőszakolását, az álszentséget, a rombolást, az önkényt, és gondolatokat is, amelyeket az elmúlt hét év után időnként már bátran kimondanak, az alattvalóikról, akik majd éhbérért dolgoznak, teleszülik a Kárpát-medencét, és világuralomhoz segítik őket. Az meg, hogy itt emberek élnék az életüket, saját döntéseik szerint, senkit nem érdekel. (Például olyan emberek, akik terhesgondozás közben és a szülőszobában is szeretnék megőrizni az emberi méltóságukat. Ez egyelőre alig adatik meg valakinek itthon… Ezzel kéne inkább foglalkozni, meg hogy ne haljanak bele 2017-ben európai emberek a kórházi fertőzésekbe.)

A kormány nem érti, nem látja, hogy éppen saját politikája az, ami miatt a születésszám ilyen alacsony Magyarországon.

Tetézi a bajt, hogy az olyan megjegyzések, mint amilyet Németh Szilárd megengedett magának, kifejezetten olyan társadalomképről árulkodik, amelyben a nők tenyészállatként, a társadalom létszámának utánpótlásáról kell, hogy gondoskodjanak. Észre kell venni, hogy nem segélyek, adókedvezmények vagy a családi pótlék az, ami elvezet odáig, hogy egy pár annyi gyermeket vállal, amennyit a szíve diktál. Ma a fiatalok pénztárcája dönti el, kinek hány gyermeke lehet – ha egyáltalán lehet.

A meg nem született gyermekek országa vagyunk: a statisztikák évek óta azt mutatják, hogy a fiatalok vállalnának két vagy több gyermeket, sőt, szerepel is a terveik között, de gyakorta kényszerpálya számukra, hogy nem születik testvér.

Európában a népességfogyás azokban az országokban a legnagyobb probléma, ahol a hagyományos családmodell sulykolása miatt, a társadalom szemlélete nem engedi el a képet, hogy a nőnek a bölcső és a tűzhely mellett a helye. Ugyanakkor azokban az országokban, ahol nyitott és modern családpolitikai szándék vezérli a kormányokat, nem ritka a két vagy három gyermek vállalása. Jó példa erre Svédország, ahol úgy fogtak hozzá az anyák munkapiaci diszkriminációjának felszámolásához, hogy az édesapákat korai gyermekgondozásra sarkallták. Mivel a fiatal apák körében jóval gyakoribbá vált, hogy ugyanannyi időt töltenek GYED-en, mint a fiatal anyák, a nők munkapiaci diszkriminációja enyhült, a családok stabilabbak lettek, a gyermekek kiegyensúlyozottabbak, a válások száma visszaszorult.

Amíg egy magyarországi fiatal pár elvész a kritikán aluli egészségügy útvesztőiben, az elégtelen ellátórendszerek fekete lyukaiban, a bölcsődék rugalmatlanságában és az anyák folytonos, megalázó diszkriminációjában, semmi meglepő nincs abban, hogy itthon kevés baba születik. Az volna a meglepő, ha sok születne.