Az Origoba való betörésről

Egyetlen médiahekk sem ér annyit, hogy olyan módszerekkel kezdjünk el dolgozni a kormány és annak propagandagépezete ellen, amilyen módszereket a hatalom alkalmaz. Mi a garancia arra, hogy mi magunk máshogyan viselkednénk az ő pozíciójukban, ha már ellenzéki szereplőként ugyanolyan eszközökhöz nyúlunk, mint Orbánék?

Nem szeretném Fekete-Győr András produkcióját minősíteni, mert ez a cikk nem erről szól. Fontosnak tartom leszögezni, hogy az Origo a szememben már nem minősül sajtóorgánumnak, a saját megbízóit kiszolgáló véleményblogok szintjére silányult, sőt, továbbmegy ennél: emberek privát szférájában kutakodik, s nem riad vissza attól sem, hogy valótlan állításokat jelentessen meg bárkiről, aki szembeszáll a rezsimmel. Valóban sajnálatos, mi lett az egykor vezető internetes hírportálból.
A fentiek azonban nem változtatnak meg egyéb tényezőket. Ez – bármilyen tevékenység is folyik abban a szerkesztőségben – emberek munkahelye. Emberek munkahelye, akiket most megaláztak az emberi méltóságukban. Nem a sajtószabadságot alázták meg, azt már megtette a kormány. Embereket aláztak meg, akikről gondoljunk bármit, ugyanazon alapvető jogok birtokosai, mint bármelyikőnk. Bementek egy magánterületre, megzavarták az ott dolgozókat, majd olyan felvételeket jelentettek meg róluk, amelyhez ők nem járultak hozzá. Fordított helyzetben a mi magunk is hevesen tiltakoznánk, elítélnénk ezt az akciót, okkal és joggal.

Ha valami ellen küzdünk, sokkal kevesebb esélyünk van legyőzni, mintha kiállunk valamiért, és konzekvensen úgy viselkedünk, ahogyan egy általunk vágyott világban is szeretnénk.

Ha valami ellen küzdünk, előbb-utóbb azzá válunk, amivé a legkevésbé szerettünk volna az út elején. Már csak a saját érdekükben sem éri meg.
Egyetlen médiahekk sem ér annyit, hogy olyan módszerekkel kezdjünk el dolgozni a kormány és annak propagandagépezete ellen, amilyen módszereket a hatalom alkalmaz. Mi a garancia arra, hogy mi magunk máshogyan viselkednénk az ő pozíciójukban, ha már ellenzéki szereplőként ugyanolyan eszközökhöz nyúlunk, mint Orbánék?
Jogosak a kérdések: miféle újság az, amelyben a cikkek túlnyomó többségének szerzőjét Origonak hívják? Hogyan dolgozhat még valaki egy olyan szerkesztőségnél, ahonnan jó valószínűséggel nincs visszaút, mert ennyi valótlan állítással teleszórni az internetet, ennyi ellenzéki tömegtüntetést úgy hallgatni el, mintha nem is léteznének, ilyen dezinformációs csatornát működtetni, és ennyi embert hazugságokkal lejáratni, több mint sajtóetikai vétség? Ez legyen az ő gondjuk. Minden autoriter rendszer rábukkan a saját kiszolgáló személyzetére.
A valódi kérdés az, milyen Magyarországot szeretnénk Orbánék után. Olyat, ahol a szemet szemért elve érvényesül, vagy olyat, ahol új fejezetet tudunk nyitni a történelmünkben, és ahol képesek vagyunk jobbá válni azoknál, akik mindent elrontottak. A Momentum, ezzel a videóval az előbbi forgatókönyv mellett tette le a voksát. Rossz döntés volt.