Lesz-e ellenzéki tüntetés az ellenzék ellen?

A szónokok elmondanák, hogy ennyi tökölés és fantáziátlanság után nem adnak biankó csekket pártoknak és politikusoknak, hanem tessék előre és világosan nyilatkozni: mit fognak csinálni, ha a szavazók hatalomra juttatják őket? Várjuk tehát az elképzeléseket és a törvényjavaslatokat a korrupció felszámolására, a felelősök felelősségre vonására, a média-helyzet orvoslására, az oktatás és egészségügy rendszerszerű kezelésére, az EU-hoz való viszony átgondolására, a külpolitikára, és az intézményes ellensúlyok helyreállítására vonatkozóan.

A legutóbbi hetek eseményei mindennél jobban rávilágítottak a demokratikus ellenzék alkalmatlanságára, és valamelyest a teendőkre is. A Magyarországon működő külföldi egyetemeket megcélzó törvénymódosítás váratlan tiltakozást váltott ki, és a közvetlenül érintetteknél jóval szélesebb köröket mozgatott meg. Ez csak azért történhetett, mert az emberek egyfajta utolsó csöppnek tekintették a kormány lépését. Egy puzzle utolsó darabjának, amivel kiteljesedett a kép. A tüntetések azt is megmutatták, hogy rossz a hangulat az országban, mind többen látják a kormányzat diktatórikus tendenciáit. A CEU és a civilek elleni támadás – miként a Brüsszel megállítására felszólító plakátkampány is – utcára szólító provokációként hatott.

Az ellenzék mindebből nem értett semmit, nem vonták le a következtetéseket, nem érezték felszólítva magukat, és úgy tettek, mintha nem is ebben az országban volnának, és nem az ország időszámítását élnék. Mindössze annyira futotta energiáikból, hogy néhány politikusuk saját szereplésre próbálta kihasználni a tüntetéseket. Két időközi választás is volt ebben az időszakban, amelyek ugyancsak a tömegek elégedtlenségét, és kormányváltó vágyait mutatták. Az ellenzéki pártoktól itt is csak a jelöltállításig tellett.

Mit hiányolok? Egyértelmű: a javaslatot, a tartalmat. Válságban van az ország. Kiutat keresne.

A választók fel szeretnének sorakozni, mégpedig elsősorban nem pártok, hanem reális és reményt keltő célkitűzések mögé. A hatalom leváltásának, az átmenetnek és a növekedés beindításának programját követelik, egyelőre csak “álruhában”, mellék-harctereken, azaz a Fidesz ellen tüntetve.

A legnagyobb tüntetésüket, a 2018-as szavazástól való távolmaradásukat már jó lenne elkerülni.

Ennél az is jobb lenne, ha tüntetni kezdenének, és ezúttal nem a hatalom, hanem a mai ellenzék ellenében. Tulajdonképpen jó és szép lenne, ha hatalmas felvonuláson több tízezres tömeg skandálná az Ellenzék, ébresztő!, Elég az árulásból!, Munkára!, és hasonló jelszavakat. A szónokok konkrét program kidolgozására szólítanának fel, olyan programéra, ami előre, még a választások előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy milíen politikai és törvényi lépésekkel kívánják a jelenlegi rendszer pusztításait megállítani, és új pályára helyezni az országot. A szónokok elmondanák, hogy ennyi tökölés és fantáziátlanság után nem adnak biankó csekket pártoknak és politikusoknak, hanem tessék előre és világosan nyilatkozni: mit fognak csinálni, ha a szavazók hatalomra juttatják őket? Várjuk tehát az elképzeléseket és a törvényjavaslatokat a korrupció felszámolására, a felelősök felelősségre vonására, a média-helyzet orvoslására, az oktatás és egészségügy rendszerszerű kezelésére, az EU-hoz való viszony átgondolására, a külpolitikára, és az intézményes ellensúlyok helyreállítására vonatkozóan. A szónokok elmondanák, hogy most, még jóval a választások előtt tessék ezeket kidolgozni, mert csak ennek fejében adják oda bárkinek a voksukat.