Sermer Ádám: „2018-ban is komolyan meg kell próbálni”

KORMÁNYT KELL TEHÁT VÁLTANI, DE A JOBBIKKAL VALÓ VÁLASZTÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉST NEM TARTOM ELKÉPZELHETŐNEK. Többszörösen bizonyították, hogy a demokrácia alapkérdéseivel sem tudnak azonosulni. Ilyen helyzetben nem lehet valakivel egyébként új rendszert építeni.

(Az előző rész itt olvasható)

 

Sermer Ádám: Sokszor hallani, hogy 2018-at úgysem lehet megnyerni, és többen már 2022-re koncentrálnak. Ez képtelenség. Ha 2022-re valaki kormányt akar váltani, annak 2018-ban is komolyan meg kell próbálnia. Úgy nem lehet ’22-nek nekifutni, hogy ’18-ban meg sem próbáljuk. Képződnie kell egy olyan demokratikus alternatívának, ami megméretteti magát a kormány és a Jobbik mellett harmadik félként. Ha végül nem tud kormányt váltani, mert hajszálra lemarad, akkor egyrészt képezhet egy erős ellenzéket a parlamentben, másrészt ’22-nek már úgy tud nekifutni, hogy csak keveset kell módosítani a pályán. Ha lustaságból, kényelmességből valaki azt mondja, hogy ’18-at inkább az ellenzéken belüli pozíciónk erősítésére fordítsuk, akkor elárulja azt a demokratikus ellenzéki hozzáállást, amire az országnak szüksége van.  Hogy kirángassuk ebből az illiberális katyvaszból.

A kormány és a legnagyobb ellenzéki pólus most azon dolgozik gőzerővel, hogy bezárkózzunk, elutasítsunk, fegyverkezzünk, lőni tanítsuk a gyerekeket, hogy rájuk erőltessük a saját hitünket már gyerekkorban, hogy a tesi órán küzdősportot tanuljon és lehetőleg  minél jobban tudja majd kamatoztatni az erőfölényt és az erővel való visszaélést. A kormány és a Jobbik kéz a kézben haladnak ebben az irányban. Megálljt kell parancsolni, mert egy idő után magyar magyart fog támadni. Ismétlődni fognak azok az esetek, amikor magyar állampolgárságú roma családokat végeznek ki. Ebbe az irányba tart a társadalom. A menekültek esetében is látható, milyen indulatokat gerjesztett fel a kormányzat és a szélsőséges kommunikáció.

Kormányt kell tehát váltani, de a Jobbikkal való választási együttműködést  nem tartom elképzelhetőnek.

Többszörösen bizonyították, hogy a demokrácia alapkérdéseivel sem tudnak azonosulni. Ilyen helyzetben nem lehet valakivel egyébként új rendszert építeni.

Ugyancsak fontos, hogy a Jobbikkal való választási együttműködés annak eleve elfogadásából következik, hogy a demokratikus alternatíva úgysem lehet elég erős, ezért más megoldási lehetőségeket kell találunk. Akár a szélsőségekkel is lehet paktálni, mondják, hogy matematikailag közelítsünk a lehetőséghez. Szerintem viszont demokratikus alternatívát kell képezni, abban több potenciál rejlik. Miért gondoljuk, hogy a demokratikus szavazók mindannyian elmennek akkor is szavazni, ha a Jobbikkal együtt kell szavazni, és fordítva, a jobbikos szavazók a demokratikus szavazókkal is hajlandók lennének együtt menetelni egy közös listáért? Ez nem reális.

Azt azért fontos látni, hogy a kormány mi mindent tett a választási rendszer megváltoztatásával. A rendszerváltáskori elképzelés egy széles palettájú, sokszínű, demokratikus sok-párti demokrácia volt. Ezt a Fidesz-kormány kezelhetetlennek tartotta, és megpróbálta leegyszerűsíteni. Sokhelyütt önmagától alakult ki a két versengő pólus, amelyekhez felsorakoznak a többiek. Ilyen  konstellációban jól működhet tud az egyfordulós választási rendszer.  A sok-párti demokráciának az lenne a lényege, hogy az első fordulóban lássuk az erőviszonyokat, a következő fordulóban pedig dőljön el a kormányzó képesség. Ezt leredukálta a Fidesz. Most mindenki retteg, hogy egyedül nem tudja megugrani a lécet, ezért elkezdenek egymás kárára politizálni. Országról már szó sincs, a verseny nem pozitív, hanem negatív, és a másik lejáratásáról szól.  Egyértelműen jobb lenne, ha a mi körülményeink között visszatérnénk a kétfordulós rendszerhez.

Sok egyéb torzítást is tett a kormány a rendszeren. Mindennek ellenére, azért nem szabad elfelejteni, hogy ha a régi szabályok szerint szavaznánk, most akkor is Fidesz-kormány lenne. Tehát mégiscsak van  felelősségünk abban, hogy a táradalom többsége ma nem tud felsorakozni egy demokratikus alternatíva mellett.

Van pár olyan terület, amik engem különösen foglalkoztatnak. Nagyon fontosnak tartom a szélsőségek elleni harcot. Ebben lényeges a tájékozódás, a tájékoztatás. Segítenünk kell az emberek információkhoz jutását. Fontosnak érzem a drog-prevenció kérdését. A fiatalság és a jövőnk sorsát messzemenően érintő problémáról van szó. Generációk fognak felnőni olyan szerektől befolyásolva, amiknek nem látjuk a hosszabb távú hatásait. A kormányzatnak nincs drogpolitikája. Csak  szigort, a büntetést ismerik, és mintha nem látnák, hogy mi történik a világban. Itt is a felvilágosítás a nagyon fontos. Nem a saját álláspontomat kell ráoktrojálni a fiatalokra, hanem elősegíteni, hogy minden kérdésben felelős döntést hozhassanak.  A sport is foglalkoztat, mint társadalomszervező erő. Hiszek abban, hogy a csapatsportok és az egyéni sportok is nevelő hatásúak. De a jelenlegi sporttámogatás nem ezt nézi. A sport itt cirkusz. Egyrészt le akarják kötni vele a társadalom figyelmét, másrészt a sportszakosztályok élére saját embereket állítani, akik közpénzből korlátlan támogatást kapnak. Így képződik egy anyagi bázis, amit saját célokra lehet bármikor hasznosítani. Végül, fontosnak tartanám, ha beindulna egy új szekularizációs folyamat, az állam és egyházak elválasztására. Ez is fontos össztársadalmi érdek. A jelenlegi kormány próbálja saját hitét, pontosabban a hiten keresztül saját akaratát ráerőszakolni a társadalomra. Ez elképesztően káros, és szemben megy mindazzal, ami egyébként alapvetése volt a rendszerváltásnak.

*