Sermer Ádám: „fontos, hogy hol húzzuk meg a határokat”

Sermer Ádám:  Pár évvel ezelőtt az volt a kérdés, hogy a nyelvtudással felvértezve menjek el Nyugat-Európába, ott keressek magamnak olyan állást, amire egzisztenciát építek, vagy maradjak, és a magyarországi nagyon sok problémát látva, próbáljak inkább közéleti szerepet vállalva valami módon itt hozzájárulni ahhoz, hogy ez egy élhetőbb ország legyen.

Nekem ez kiindulópont, és mindig mindent abból a szempontból közelítek, hogy van-e még lehetőség.

Ha végleg elfogy a levegő és a mozgástér, akkor lehet, hogy el kell hagyni az országot. Számomra ez a viselkedés elfogadható logikája.

Nem állítom persze, hogy dúskálunk a lehetőségekben. Engem a szüleim arra neveltek, hogy legyek nyitott, legyek befogadó, minél több típusú kultúrával találkozzam, és ennek alapján tájékozódjak. Ezt a hozzáállást próbálom alkalmazni, és emiatt minden lényeges ponton szembekerültem a jelenlegi politikával.

*
Négy éve vagyok a liberális pártban. Abszolút legalul kezdtem. Bekapcsolódtam Varga Nóra fóti időközi kampányába, és azóta vagyok a Liberálisoknál.  Nagyjából egy éve kezdtem látványosabb feladatkörökbe is bekapcsolódni.

Hinni kell abban, hogy lehet sikert elérni. Nagy szükség és kereslet van új arcokra, friss gondolkodásmódra. Ne felejtsük el, hogy a mostani parlamenti képviselők nagy részének volt már  köze a politikához, még a rendszerváltás előtt. Az előző rendszerben tanulták a politika alapjait. Most arra volna szükség, hogy olyanok is megjelenjenek, akiknek soha semmilyen közük nem volt a korábbi rendszerhez. Olyanok, akik 21. századi tudással és felfogással, gazdasági és technikai ismeretekkel rendelkeznek, és ezekkel tudják megközelíteni a magyar belpolitikát is.

Azt viszont sosem gondolnám, hogy nekem a politikából kellene megélnem. Trénerként – vállalati belső kommunikáció, kríziskommunikáció, válságkezelés, stb. – dolgozom különböző projektekben. Nagyon szeretem csinálni, és ez a jövőbeli megélhetésem biztosítéka. A politika szerintem csak közszolgálatról szólhat. Találkoztam olyanokkal, akiken nyilvánvalóan csak karriert építeni jöttek az ifjúsági szervezetünkbe. Ezek előbb-utóbb ki is koptak. Nem csak azért, mert ez egy szegény szervezet, hanem ezért is, mert mi ideológia mentén politizálunk, míg ezeknek az embereknek más volt fontos. Hogyan gondolkozhat az, aki eljön hozzánk, majd eltűnik, és pár hónap múlva felbukkan a Fidelitasban?

*

Ahhoz, hogy egy társadalom békében élhessen, és a társadalmi mechanizmusok élhető országot teremtsenek, egy nagyon színes palettán meg kell találnunk azokat a konszenzusos állapotokat, amik egyrészt előre viszik a társadalmat, másrészt senkinek sem válnak nagyon a hátrányára. Ha ebből az irányból közelítek, akkor természetesnek tartom, hogy elutasítsam a szélsőségeket, hiszen azok mindig a radikalizmusról, kiközösítésről, és megkülönböztetésről szólnak: valaminek a nagyon pozitív szemléletével és az inverz pár a nagyon negatív szemléletével. Én mindig a konszenzust keresem.

Alakítottunk egy árnyékbizottságot, bizonyos aktuális kérdések megvitatására. Ebben a Jobbik is benne van. Nagyon fontos politikai döntés, hogy hol húzzuk meg a határokat. Ezt helyzete válogatja.  Ha választási szövetségre mennénk a Jobbikkal, és együtt akarnánk kormányt váltani, akkor esetleg olyan antidemokratikus követelésekkel és szemlélettel kellene kompromisszumra mennünk, ami számunkra már elfogadhatatlan. A jobbikos politikusok többször bizonyították, hogy a demokrácia alapkérdéseiben sincsenek velünk egy állásponton. Konkrét ügyek szolgálatában viszont nagyonis elképzelhető az együttműködés.

Az árnyékbizottság munkájára visszautalva, fontosnak tartanám, hogy a letelepedési kötvények kapcsán tapasztalt anomáliákat feltérképezzük, és megtaláljuk a felelősöket. Ez az ország éerdeke. Ebben az ügyben nem  lehet gátló tényező az, hogy egy másik párt is dolgozik rajta, amelyikkel egyébként nem tudnánk választási koalícióra menni. A mi célunk ettől még az marad, hogy szélsőségek nélkül leváltsuk a kormányt.

(Folyt. köv.)