Csépe Valériát az oktatásügy élére! Mindenki más menjen!

Alapjaiban kell megváltoztatni az oktatási rendszert, és ez az orbáni szemléletben nem fog menni. Amíg számukra a pedagógus nem egy önálló értelmiségi pályára alkalmas személy, aki fel tudja mérni az egyéni és a csoportos igényeket, addig ne is álmodjanak arról, hogy lesz bármilyen változás.

Ha a központosított szemlélet nem szűnik meg, akkor lényegében mindegy, hogy ezt a rosszul berendezett szerkezetet mivel próbálják berendezni. Csépe Valéria szaktudását és felkészültségét nem lehet megkérdőjelezni, azonban az egész, amiről beszél a kinevezett kormánybiztos, megvalósíthatatlan a jelenlegi oktatási rendszeren belül. Amennyiben az egy tankönyves modell marad, valamint a kőtáblába vésett alaptantervek és alsóra vagy felsőre szabott betonkeretek, akkor ez az egész hatástalan lesz.

Ha a pedagógusok személyes autonómiája, az intézményi autonómia, a tantestületek autonómiája nem áll helyre, hiába dolgoznak. Egy alattvalóként kezelt ember nem tud szabad, kreatív, gondolkodó embereket nevelni. Ebben áll az oktatási rendszerünk tragédiája. Ha ezt nem javítják ki, minden korrekcióra fordított percet és forintot kidobunk az ablakon.

Ez az, amit a jelenlegi kormány nem ért. Nem értik, mert mindannyian azon fáradoztak idáig, hogy a miniszterelnök erőszakos központosító szándékát kiszolgálják. Tették ezt olykor százmilliárdos adóssághalmaz árán, vagy azon az áron, hogy voltak iskolák, ahol nem tudtak közüzemi számlákat fizetni, és olyanok is, amelyekből átcsoportosítottak bizonyos eszközöket más iskoláknak, mert az már az intézményfenntartó központé volt.

Alapjaiban kell megváltoztatni az oktatási rendszert, és ez az orbáni szemléletben nem fog menni.

Amíg számukra a pedagógus nem egy önálló értelmiségi pályára alkalmas személy, aki fel tudja mérni az egyéni és a csoportos igényeket, addig ne is álmodjanak arról, hogy lesz bármilyen változás.

Megszívlelendő az, amit az új miniszteri biztos matematikaoktatásról mond, és nagyon jó irány volna, hogy valóban számítástechnikai eszközök segítségével tanulhassanak a gyerekek – okos telefonokra, táblagépekre fejlesztett alkalmazásokkal, játékokkal motiválják őket arra, hogy bizonyos matek, vagy logikai feladatokat önszántukból gyakoroljanak.

Jelenségalapú oktatásról nagyon régen beszélt bárki is. Ez is üdvözlendő. Az is, hogy valaki úgy látja, egy alsós könnyebben szereti meg az olvasást az izgalmas Harry Potterrel, mint a számára már csak szókészletét tekintve sem érthető Jókai. Jó gondolat a dalokon, játékokon keresztül megtanulható idegen nyelv, és azt is, hogy ha a tanárnak nincs jó kiejtése, akkor lépjen be a számítógép, vagy olyan eszköz, amiről anyanyelvi kiejtést tanulhatnak. Pedagógusok és szakértők egyszerre lélegeztek fel tegnap egy pillanatra: „talán van remény” – mondták többen.

Ez addig nem fog menni, amíg az oktatási rendszer összes szereplője szabadsághiányos környezetben fulladozik. Erre a felvetésre a kormány rendre azt válaszolja, hogy ha a pedagógus magára zárja az ajtót, ott azt tesz, amit akar, csakhogy a szabadság nem úgy működik, hogy egy vákuum kellős közepén bemegy a tanár az osztályterembe, ahol egy fujtatóval befújja oda a szabadságot, és gyorsan bezárja az összes nyílászárót, hogy az ki ne szökjön. Ez nem működik.

Világos az irány, amit már a kormány is felismert. Az egyetlen probléma a miniszterelnök tébolyult viszonyulása az iskola funkciójához, és az ő szervilis kiszolgáló személyzete. Ők képtelenek lesznek arra, hogy megújítsák az oktatási rendszerünket. Ha Csépe Valéria érkezése egyúttal nem vonja maga után az ő távozásukat, akkor minden marad a régiben. És akkor kezdhetünk beletörődni, hogy a következő fél évszázadunkat elveszítjük majd. Dráma ez.