Az élet Majtényi után

Majtényi a választás estéjén bejelentette, hogy sem polgármester-, sem miniszterelnök-jelölt nem kíván lenni, hanem visszatér a hivatásához, és egyelőre nincsenek politikai tervei. Első pillanatunk a csalódásé. Megint szegényebbek vagyunk, még annál is, amilyenek pár nappal ezelőtt voltunk.

Azután megint kaptunk egyet. Pedig milyen jó érzés volt! Majtényi László bevállalta, végigcsinálta, és el is mondta a beszédét.

Örömöt és nem kis kárörömöt okozott, hogy eközben láthattuk Orbán arcát: nem esett jól neki.

Majtényi nem kiabált, nem anyázott, csak karaktert és intellektust mutatott. Komoly személyiség beszélt a nevünkben, okosan, derűsen, hitelesen, megkérdőjelezhetetlen tisztességgel, és teljesítménnyel a háta mögött. A kiérdemelt tekintély fedezetével. Ha személyiségre van szükségünk, akkor itt volt. A helyét, a feladatát is pontosan érezte, amit ritkaság: nem néptribun volt, és nem is bozótharcos.

Pont azt adta, amit egy köztársasági elnökjelölttől a demokrácia és alkotmányosság szellemében és betűje szerint várni lehet, és amire igazán szükségünk van:

komolyságot, elvekhez ragaszkodást, az erkölcsi és intellektuális hitelességből sugárzó erő auráját. Tudtuk, hogy nem fog nyerni, de úgy éreztük, hogy a győzelemnél is heroikusabb jelzés lesz a vereség a hatalom lakáj-jelöltjével szemben.

Azt reméltük, hogy ezzel a kezdettel kialakul majd körülötte egy társaság, egy jó kis csapat, mert jó embereket vonz, magához hasonlókat, és ebből a műhelyből elindulhat valami. Néhányan ott álltak körülötte a parlamenti nagyterem karzatán, mosolyogtak és szimpatikusak voltak. Majd eljött az este, ő bejelentette, hogy sem polgármester-, sem miniszterelnök-jelölt nem kíván lenni, hanem visszatér a hivatásához, és egyelőre nincsenek politikai tervei. Első pillanatunk a csalódásé. Megint szegényebbek vagyunk, még annál is, amilyenek pár nappal ezelőtt voltunk. Ismét lekerült egy eddig talonban lévő név illúzióink listájáról. Majd rájöhetünk, hogy nem történhetett másként.

Majtényi valóban nem egy végletesen megosztott közélet ellenzéki oldalát képviseli, hanem az ország politikán felüli egységének, a közéleti tisztességnek, az alkotmányos szabályokhoz és szellemhez való ragaszkodásnak az etikáját. Azt a perpatvaron felül álló “semlegességet”, közszolgálati ideált, állampolgári erkölcsi alapvetést, ami Magyarországon alig-alig létezik.

A mi kérdésünk csak az lehet, hogy át tudunk-e menteni ebből a szellemből valamit a hatalomért való versengésbe, a pártpolitikába.