Bősz Anett: Én kimondhatom azt is, hogy itt soha nem volt normális alkotmány

A politikus első kérdése az legyen, hogy mit tehetek az országért. De nem ezt látjuk. Itt a többség magát helyezi előre,aztán a pártot, és reméli, hogy valahogy majd elkavirnyálnak. Eddig is volt valahogy, kormányoztunk mi már – gondolják sokan. Aki pedig még nem kormányzott, az belesüpped a mocsárba. Én nem szeretnék mocsárba süppedni, és azt gondolom, nem is teszem. Az elveim követése, és az, hogy mind önmagamért, mind az általam járt út mellett stabilan kiállok – kerüljön bármibe -, miden körülmények közt tartást ad.

A Liberálisok meghirdették a jogtudatosság hónapját. Az akciót Bősz Anett kezdeményezte. „A rendszerváltáskor egyszeriben lecserélt jogrendszerhez nehéz volt igazodni, és sokaknak még ma sem sikerül. A jogi ismereteket szinte kizárólag az iskolai végzettség determinálja, utóbbi növekedésével előbbi is növekszik, holott a jogi- és állampolgári tudatosság érintik a mindennapjainkat – nem pusztán a magasan iskolázottakét. E kettő segít minket ahhoz hozzá, hogy ne lehessen velünk mindent megtenni”, írta egy korábbi blog-bejegyzésében.

 

Mérhetetlen sok destruktivitást érzek az egész országban, és sajnos a demokratikus ellenzéken belül is. Nem teszik fel az emberek maguknak a kérdést, holott ez lenne a politikus feladata, hogy mit tehetek az országomért. Ehelyett maradnak azok az öncélú törekvések, hogy értük mit tehet a közélet. Így nem fog menni.

Nekem ez volt az első gondolatom, amikor valamibe belefogok – akcióba, törvénymódosítóba, bármibe. Ha az a cél, hogy itt is Európában éljünk, akkor ezért tenni kell. A lényeget én az emberi méltóságban tudom megragadni. Az én Európám nem azt kérdezi, hogy milyen színed van, vagy honnan jöttél, hanem azt, hogy mi van benned. Mutasd meg magad. A magyar társadalom ezt nem kérdezi. Az emberek címkéket ragasztanak egymásra. Rettenetes dolgokra képesek, ha azt érzik, hogy a másik többre juthat vagy többre képes. Ezért nem jutunk egyről a kettőre.

Mindez persze részben a hihetetlen szociális és társadalmi nyomorúságból adódik. Mindenki kapaszkodni szeretne valamibe. Válságok környékén a szélsőségek vonzereje ismert jelenség, és felveti a politikusok fokozott felelősségét. A Jobbiknak egyszerű dolga volt: csak járja a maga útját, előad egy tényleges vagy megjátszott néppárti törekvést, amit vegyít a kiinduló rasszizmussal és antiszemitizmussal. Pedig azt hittük, hogy ezen már túl vagyunk.

A Fidesz szélsőjobbabb próbál lenni a szélsőjobbnál, hiszen érzi, hogy arról az oldalról nagy a veszély.

Sok sikeres projektjük volt, de a legsikeresebbek sajnos azok, ahol szélsőjobbos üzenetet használnak. Az „etnikai homogenitás” jelszava is éppen ilyen. Ezzel akarnak kapaszkodókat adni az embereknek.

A társadalmi feszültségek részben globális kudarcból adódnak, mert nincsenek társadalmi szintű sikerélményeink, részben pedig az egyéni kudarcokból. Vállalkozások sokasága bukik el, adott esetben túladózás vagy túlszabályozás miatt, miközben a versenyszabályozás nem tudja kiküszöbölni a tisztességtelen piaci magatartást. Kudarcok kudarcra, igazságtalanságok igazságtalanságokra halmozódnak. A társadalom hurcolja a feszültségeket, és egyetlen politkai generáció sem próbált igazi vonalakat, vagy cezúrákat vonni. A politikusoknak sokszor kifejezetten jól jön, hogy régi keserveket meglovagolva szimpatizánsokat nyerhetnek maguknak. Adott esetben hasznosabb nekik egy önmagát nem találó társadalom, mint egy polgári öntudatra ébredt, amelyik le tudná vetni a hátáról ezeket a terheket.

A populizmus új hullámát éljük. Ezek számító alakok. Trump és a hozzá hasonlók. Nehezen érthető, hogy emberek, akik annyi erkölcsi és politikai szabályt áthágtak, el tudják hitetni magukról, hogy ők a megmentők. Oligarchák, akiknek milliárdok vándorolnak a bankszámláikra és cégeikbe, elhitetik a nyomorgó milliókkal, hogy értük vannak, és megmentik őket. Vagy nézzük csak Orbán Viktor kommunikációs trükkjeit. Nem tudom az ilyen embereket nem számítóknak tartani.

A Jobbik sok esetben különbözik ettől. Nem mintha nem tűnnének gyanúsan jól finanszírozottnak, s a putyini Oroszország nem számítana rájuk az EU fellazításában. De tény, hogy a tiszta politika imázsát keltik magukról. Valóban másfajta populizmus az, hogy bemegyek fát aprítani oda, ahol jól jön az embereknek. Én azonban ezt sem tartom tisztességesnek, ha alapvetően a szavazatok megvásárlására irányul.

Azt gondolom, hogy minimális rasszizmus nélkül az ember nehezen landol a Jobbiknál, s ezt tudják is. Becsomagolják a faapritást úgy, hogy egyébként jobb lenne a cigányokat eltávolítani, a más idegeneket pedig távol tartani. Erős roma-, zsidó- és idegenellenesség van bennük, és ebben az összefüggésben előadva már rossz dolognak tartom a faapritást.  Mindenkit megillet az emberi méltóság tiszteletben tartása, nőket, romákat, fogyatékosokat, és mindenkinek segíteni kell, aki rászorul.

A Liberálisok első üzenete az „együttérző liberalizmus” volt.

Humanizmussal kell párosítani a szabadság eszméjét. Ez beindíthat fogaskerekeket, amelyek önműködő mechanizmusokká összeállva javítani tudnak az emberek életén. A Jobbik soha nem menne be a cigányputriba, hogy oda is vigyen egy kis tüzifát. Pedig pontosan tudják, hogy ezek az emberek holnap a nagy hidegben, ha beteg a gyerek, az ajtófélfát fogják eltüzelni, ami után viszont még jobban fognak fázni. Ezért tartom nagyon rondának azt a kirakatpolitizálást, amit a Jobbik csinál.

A migrációs probléma is hasonló. Most mi vagyunk az Észak, a Dél segítségért kiáltott.Liberálisokként azt a kérdést kell feltenni, hogy egyenlőség-felfogásunk mit diktál. Csak a mai helyzet fordítottját kell elképzelni: azt, hogy mi válunk csatatérré. Ez történt a szomszédunkban, Ukrajnában. Nem idegen jelenség ez az európai kontinenstől.

Ludwig Erhardt fogalmazta meg, hogy a normális élethez az embernek biztonságban kell éreznie magát anyagi értelemben, meg kell, hogy szűnjön az egzisztenciális félelem, akkortól élhet valaki polgári életet. Vagyis a jólétet több dimenzióban képzelem el. Magyarországon ma az emberek nap mint nap azt érzik, hogy csorbulnak a jogaik. Miért akarnának tenni a Délért, ha nem érzik magukat Északnak?

Nagyon sok hiba történt a rendszerváltás után. Az első években a jó szándékú amatőrizmus uralkodott, ráadásul azt is megtapasztalták az emberek, milyen, ha a szemükbe hazudnak a képernyőn keresztül. Ezt követte az inga visszalendülése, azt hiszem, a nosztalgia volt az – amit a németek Ostalgie-nek neveztek -, ami önmagában kétharmadot adott volna a szocialisták kezébe. Dráma, hogy éppen az a kétharmadnak kellett meglépnie a Bokros-csomagot, amelyiktől az emberek újra állami gondoskodást vártak, valamifajta elveszett biztonságot szerettek volna visszakapni. Másért szavaztak rájuk az emberek, és a csomag érthető magyarázat nélküli meglépése mintha azt mutatta volna, hogy egyetlen hatalom sem korrekt a társadalommal szemben.A manőver gazdaságilag sikeres volt, és emelem a kalapom azok előtt, akik végigvitték, de a politikusoknak meg is kell tudniuk magyarázni a lépéseiket, nem hatalmi arroganciával odavetni fél mondatokat, hogy ez van, és lehet befogni a bagólesőt.

A rendszerváltás óta sajnos nagyon kevés politikus törekedett arra, hogy igazán segítsen edukálni a társadalmat, elmondani azt, hogy mi történik, és miért. Soha nem próbálták partnerekként kezelni az embereket. És ez elvezet a Fidesz lebutított propagandisztikus kommunikációjáig. Ezt már a tiszta dzsentri-mentalitás jellemzi, ami egy félreértelmezett vezetői magatartás.

A politikusnak be kell mennie a cigányputriba, pakolnia kell nylonzsákokba a ruhákat, amiket ő már nem hord, és szembesülni azzal, hogy a gyerekek télen is nyári ruhában vannak. Nem lehet országot vezetni úgy, hogy szegény embert csak autóból látsz. Nem lehet úgy vezetni, hogy sosem öleltél meg egy cigány embert. Nem azért, mert csattogtak a fényképezőgépek, hanem mert mondjuk együtt sportoltál vele, és örülsz, hogy újra látod.

Nekem könnyű dolgom van, mert nem voltam része annak a körnek, akik elrontották. Én kimondhatom azt is, hogy itt soha nem volt normális alkotmány. Akkor sem, ha konszenzuális volt a rendszerváltás alkotmánya. Le a kalappal, de nem lett volna szabad toldozgatni-foldozgatni, hanem újat kellett volna csinálni. Én ezt kimondatom. Én a saját

 

életemben is vonalat tudok húzni. Itt soha nem épült normális jogállam, nem volt tudatos fejlesztése a társadalomnak. El lehetett volna búcsúzni a poroszos iskolarendszertől, de nem történt meg. És mindig jöttek az ingák. Az egyik hatalom teljesen magukra hagyta a pedagógusokat, hogy csináljanak, amit akarnak, a másik meg ketrecbe zárja őket.

Az EU nagyot hibázott. Nem szembesültek azzal, hogy mekkora embertömegről van szó, és nem akkor kell megoldást találni, amikor már itt vannak. És nagyon vigyázni kellett volna a demokratikus keretek betartására. Nálunk borzasztó hibák történtek. Soha az ékezőknek nem mondták el világosan, hogy menjenek el arra a pontra és regisztráljanak. Nem lett volna szabad állatként terelni őket a Keleti elé, mert ez volt a hatalom érdeke. Mi Szent-Iványi István révén elmondtuk, hogy ha nem lennének ennyire rossz nemzetközi kapcsolataitok, akkor már rég kérhettetek volna a gazdagabb tagországoktól segítséget, pénzügyit és technikait. S régóta mondjuk, hogy a határainkon kívül kellett volna létesíteni sátortáborokat, ahol ideiglenesen ellehetnek az ügyük elbírálásáig. Mondtuk, de a mai médiában a mi hangunk ehhez kevés volt.
Anett konferencián liberális magyarország
S persze mi is hibáztunk, amikor hosszú ideig nem beszéltünk a problémák nagyságáról. De ez reakció volt a szélsőjobb és a kormány viselkedésére. Muszáj volt a jogokra, az emberségre és a szolidaritás értékére emlékeztetni velük szemben.

Hatékony és egységes Európára van szükség. A V4-ek ma a „szuverenitásukért” küzdenek, holott ők a legnagyobb nyertesei a közösségnek. Csak akkor van esélyünk a világpiacon, ha szorosabb egységet alkotunk. Ha nem mondjuk ki, hogy minden áron közösen kell találni megoldást, akkor soha nem lesz például közös határőrizet sem. Angela Merkel világosan kimondja, hogy az Orbán-félék nem valók egy olyan Európába, ahol egyrészt meg szeretnék oldania problémákat, másrészt ha mások segítséget kérnek tőlünk, akkor segíteni akarunk.

Régóta folytatok háttérben vitákat baloldali politikusokkal, nem a legfelsőbb vezetőkkel, hanem saját szintemen,és azt látom, hogy egyelőre sajnos még nagyon eltérően gondolkodunk. Én szeretném végre feladni az ellenzék reaktív politizálását, és önálló – a Fidesztől független – válaszokat adni a tapasztalt problémákra. Ilyen a jogtudatossági hónap, ami jelentéktelennek látszik, mert kicsi a kommunikációs tér, de ilyent nem csinált még senki. A jogelmélet és a politika állításait igyekszünk lefordítani a gyakorlat nyelvére. A tagság igényli, hogy legyünk proaktívak. Ez ad nekem erőt. Én már nem csak Orbánra szeretnék reagálni, hanem megfogalmazni az értékeinknek megfelelő politikát. Az értékeink nagyon fontosak. Nekem azért stabilak az interjúim, legyek akár bármilyen fáradt, mert amit mondok, azt nagyon mélyen gondolom. Ez nem megy értékek nélkül, de munka nélkül sem. Sokat dolgozom azért, hogy mind az elméleti háttér, mind a gyakorlati megvalósítás minőségi legyen.

Mi zajlik az ellenzéken belül? A politikus első kérdése az legyen, hogy mit tehetek az országért. De nem ezt látjuk. Itt a többség magát helyezi előre,aztán a pártot, és reméli, hogy valahogy majd elkavirnyálnak. Eddig is volt valahogy, kormányoztunk mi már – gondolják sokan. Aki pedig még nem kormányzott, az belesüpped a mocsárba. Én nem szeretnék mocsárba süppedni, és azt gondolom, nem is teszem. Az elveim követése, és az, hogy mind önmagamért, mind az általam járt út mellett stabilan kiállok – kerüljön bármibe -, miden körülmények közt tartást ad.

Sokszor mondják, hogy széplelkűség az, ahogy beszélek, vagyis az értékek ilyen előtérbe helyezése. Ezzel azt akarják mondani, hogy naiv vagyok. Ez nem így van. A kérdés itt az, hogy megtanultunk-e küzdeni is az értékeiért.  Nekem ez megy. Az egyetem első éveiben, ott volt számomra a judo, válogatott voltam, nemzetközi szinten versenyeztem, heti tíz edzésre jártam, és ha épp nem volt verseny, akkor edzőtáborban voltam.Mindez mérhetetlen fáradtsággal és lemondással járt. Ez acélosít. Szerintem most pontosan a hiten és az értékeken fordul meg minden. Az ellenzék sorsa is. Ezek mellé kell az erő is. Ha csak az válik erőssé, aki rombolni jött, végleg elveszik minden. Többek közt ezért nem adom fel.