Ha ez menne, Orbánék leváltása könnyű feladat volna

Ha úgy érzik, túl messzire ment velük szemben az állam, elharapódzott a diszkrimináció, és jogsértések tömkelege marad büntetlenül, akkor szólniuk kell. Ehhez az első lépcső a saját kötelességekkel való tisztába kerülés, valamint hogy tisztába kerülünk azzal is, milyen lehetőségeim vannak abban az esetben, ha egy ember vagy egy intézmény megsértette a jogaimat

Régóta lett úrrá rajtam a gondolat, hogy egy szerves fejlődésen keresztül ment, vagy legalább annak útjára lépett társadalomnak az Orbán-kormány megbuktatása könnyű feladat volna. Nem volna nagy falat, mert világos volna, hogy ami itt történik, nem más, mint zsarnokság – a szó politológiai és politikai értelmében is. Nagyobb gond az, hogy amiért a magyar társadalom ezt alig-alig észleli, az az állampolgári öntudat és a jogtudatosság hiánya. Jártunkban-keltünkben, az életünk számos területén találkozunk azzal, amit a kormány saját politikája egyik sarokköveként kezel: ha az ember nem középkorú, átlagon felül kereső, egészséges, fehér bőrű, magyar származású férfi, akkor számíthat arra, hogy hátrányos megkülönböztetések során kell átverekednie magát, és még akkor sem biztos, hogy európai emberhez méltó életet élhet.

Berozsdásodott társadalmi fogaskerekek

A kultúra, az értékek, a hiedelmek sokszor csak évtizedek alatt változnak – gyakori, hogy a változások nem jutnak el a társadalom minden rétegéig. A rendszerváltáskor egyszeriben lecserélt jogrendszerhez nehéz volt igazodni, és sokaknak még ma sem sikerül. A jogi ismereteket szinte kizárólag az iskolai végzettség determinálja, utóbbi növekedésével előbbi is növekszik, holott a jogi- és állampolgári tudatosság érintik a mindennapjainkat – nem pusztán a magasan iskolázottakét. E kettő segít minket ahhoz hozzá, hogy ne lehessen velünk mindent megtenni.

A jogtudat jó esetben nem egyirányú utca, hanem minimum körforgalom.

 

A jogok és kötelességek rendszerében való eligazodást nevezzük jogtudatnak, ennél azonban többről van szó. Nem pusztán a jogi ismeretek, de az azzal kapcsolatos egyéni vélemények és az egyéni attitűd és a másokhoz való viszonyulás is beletartozik ebbe a kérdéskörbe. Ha eltávolodunk a szakmai minimumtól, akkor ez nem más, mint az azzal való tisztába kerülés, mit tehetek, és mit nem tehetek különböző helyzetekben; ezen az áron pedig automatikusan „megvásároljuk”, hogy másoknak ugyanilyen korlátai vagy éppen kötelezően elvégzendő feladatai keletkeznek velünk szemben.

Ellentmondásos attitűd

A kelet-közép európai régióban azonban jellemző, s Magyarországon kifejezetten erőteljes, hogy hiányzik egy konzisztens értékrend, egy koherens értékvilág, amelyhez igazodna a társadalom, vagy annak tagjai – igaz, nem is nagyon kaptunk ehhez mankót.

Hazánkban például jellegzetes hozzáállás, hogy az emberek erkölcsösebbnek, jogkövetőbbnek mondják el önmagukat, mint ahogyan másokat elképzelnek (elég csak az elvesztett pénztárca esetére és a róla alkotott képünkre gondolni: az emberek nagy hányada azt mondja, ő visszaadna egy elvesztett pénztárcát, míg másokról nem feltételezi ezt). A magyarok nagy hányada elvárja, hogy a törvény keményen büntessen jogsértéseket, azonban legyen elnéző, ha saját esetükről van szó. Jó példa az ellentmondások erdejére, hogy a magyarok általánosan elfogadják, sőt, kifejezetten igénylik a merev szabályozást, de sok esetben keresik a kiskapukat. A jog „tisztelete” mellett sok esetben megfér az alkalmi – vagy akár folytatólagos – jogkerülő magatartás is.

A jogrendszert, s pláne a jogalkalmazást nagyban befolyásolja a társadalmi környezet, az emberek gondolkodásmódja és viselkedése. Esettanulmányként elég megnézni, hogy Magyarországon egyszerűen úgy vezet a többség, hogy néhány száz méterenként egy lámpának kell megfognia a forgalmat. Egy szabálykövetésre hajlamosabb társadalomban elég volna az adott kereszteződésben vagy útszakaszon működtetni kívánt rendet jelző tábla is.

Tisztázni kell valamit

Amennyiben egy társadalom tagjainak nem világos, milyen szabályokat kell követniük, valamint hogy meddig mehet el velük szemben az állam, egy munkáltató, egy szolgáltató, vagy a társadalom egy másik tagja, nincs miről beszélni. Ha fentiek nem világosak, a mindenkori hatalomnak kötelessége segítenie az állampolgárokat egy egészséges jogtudat kialakulásában. Ez vezet el az állampolgári öntudatig és addig, hogy egy valódi polgári társadalom kialakulhasson. Ez biztosítja a szemlélet kialakulását, hogy egy emberrel szemben nem lehet mindent megtenni.

Fejlettebb társadalmak alaptörvénybe iktatják az emberi méltóság elidegeníthetetlenségét, evidenciaként kezelik a jogegyenlőséget, de vitán felül áll az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód követelménye is.

 

Ha viszont egy ország nem így működik, akkor az állampolgároknak kell tudniuk kikényszeríteni mindezt a mindenkori hatalomból. Ha úgy érzik, túl messzire ment velük szemben az állam, elharapódzott a diszkrimináció, és jogsértések tömkelege marad büntetlenül, akkor szólniuk kell. Ehhez az első lépcső a saját kötelességekkel való tisztába kerülés, valamint hogy tisztába kerülünk azzal is, milyen lehetőségeim vannak abban az esetben, ha egy ember vagy egy intézmény megsértette a jogaimat.

Megéri eljutni a célig

A jogtudatosság letisztázott viszonyokat teremt egy országban, olyanokat, amelyek képesek rá, hogy beindítsanak apró, közösségfejlődést segítő fogaskerekeket, és talán eljuttatják oda egyszer ezt az országot, hogy azonnal észleli, amikor rendszerszinten tagadnak meg tőle jogokat. Ilyenkor mások a vészcsengőt ráznák, mi viszont lassan belesüppedünk a mindent elnyelő mocsárba, és csak kevesen tiltakoznak ellene – jobbára ők is eredménytelenül. Nem hiába szörnyülködik rajtunk egész Nyugat-Európa. Pedig a kisebbségekkel, jellemzően diszkriminált társadalmi csoportokkal még csak nem is találkoztak, akik legtöbbször némaságba és megalázottságba burkolózva kénytelenek élni mindennapjaikat. Bennük rejlik igazán a magyar ember tragédiája. A jelenlegi kormány csupán következménye annak, hogy itt mindebbe bele lehetett törődni.

—-

A Liberálisok Jogtudatossági hónapjáról bővebben itt: http://liberalisok.hu/jogtudatossagi-honapot-inditanak-a-liberalisok-a-diszkriminacio-felszamolasaert/