Vérző Magyarország, a zárt ajtók mögött

300.000 magyar gyerek lehet érintett szexuális bántalmazás ügyében, vagyis gyakorlatilag minden ötödik kiskorú.

Egy bűncselekményre nem lehet rázárni az ajtót. Egyre több társadalom ismeri fel, hogy azok a bűncselekmények, amelyek családon belül történnek, az igazságszolgáltatásra és a nyilvánosságra is tartoznak. A magánélet szentsége nem írja, és nem írhatja fölül az emberi méltóság mindenekfölött való tiszteletét: az erőszaktevők nem bújhatnak a magánélet szentségének tisztelete mögé. Egyetlen lila folt, egyetlen egy karcolás vagy molesztálás sem maradhat ajtón belül. Ez nem egy család magánügye. Sajnos a magyar kormány nem így látja.

Tényleges cselekvés és erkölcsösség helyett marad az álszentség,

no meg az egyre sűrűsödő tüntetések, amelyek az Isztambuli Egyezmény ratifikációját követelik.

Megrázta a magyar társadalmat, ami az elmúlt hónapokban zajlott. Hirtelen a sajtó látóterébe kerültek brutális családon belüli erőszakos cselekmények. Voltak szülők, akik halálra éheztették gyermekeiket, egy nevelőanya pedig hipóval locsolta egy kislány fejét. Tudunk olyan erőszaktevőről, aki megerőszakolt, brutálisan meggyilkolt barátnője holttestét egy éhen pusztult disznó mellett rejtette el a hátsó kertben. A szakma rázza a vészcsengőt, mert tisztában vannak vele, hogy a magas látencia miatt a gyermekvédelem vagy az igazságszolgáltatás jóval kevesebb családon belüli rémtettről szerez tudomást, mint amennyi valóban megtörténik.

A Hintalovon Alapítvány becslése szerint

300.000 magyar gyerek lehet érintett szexuális bántalmazás ügyében, vagyis gyakorlatilag minden ötödik kiskorú.

Ez a létszám Debrecen lakosságának a másfélszerese. Ebbe a kategóriába tartozik az is, ha valaki a gyerek előtt pornót néz. Sajnos, a mai napig magas azoknak a szülőknek a száma, akik jogaikkal és kötelezettségeikkel nincsenek tisztában, de nem pusztán szülőkről van szó. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő szerint ma, hazánkban el tud végezni valaki egy jogi egyetemet anélkül, hogy tisztában lenne azzal: a gyermekeknek vannak jogaik.

Nem jobb a helyzet akkor sem, ha a nők elleni erőszak kérdéskörét vesszük górcső alá. Minden ötödik nő él vagy élt már olyan kapcsolatban, amelyben bántalmazták.Egy jól működő intézményrendszer az erőszaktevőt kiemeli a családból, és segítséget ad a család bántalmazott tagjainak, hogy életük visszatérhessen a normális kerékvágásba. Ehelyett itthon több olyan családon belüli gyilkost megismert az elmúlt években a nyilvánosság, akik korábban követtek már el bűncselekményt saját családtagjuk ellen, csak épp a büntetésük túl enyhe volt, így nem börtönbüntetésüket töltötték a korábbi súlyos testi sértésért, hanem visszatértek a családjukhoz, és megöltek valakit.

A megelőzés, a távoltartás intézménye, az igazságszolgáltatás hatékonysága és az intézményrendszer felkészültsége elengedhetetlen ahhoz, hogy továbbléphessünk. Egy erőszaktevő családtagot azonnali hatállyal ki kell emelni az általa bántalmazott közegből. Nem szimbolikusan, 72 órára, hanem két hétre – amely szükség esetén gyorsított eljárásban hosszabbítható egy hónapra. Amennyiben ez nem sikerül, úgy a védett házak valamelyikében kell férőhelyet biztosítani a bántalmazottak számára – hogy megelőzzék a további bűncselekményeket, amelyeket ellenük követnének el.

A magyar kormánynak semmi mást nem kellene tennie, mint a szakértőkre hallgatni, akik szerint

„a védett ház nem azt jelenti, hogy annyira titkos, hogy még a segítő sem tudja hová küldeni a bántalmazottat,

mert alig lehet megtalálni, hanem azt, hogy biztonságos. Őrzi egy biztonsági őr, két bejárata van, kerítése és rendőrséghez bekötött riasztója.”

A családon belüli erőszak visszaszorításának érdekében széleskörű együttműködésnek kell megvalósulnia. Törvényi és intézményi keretrendszeri változtatásokra is szükség van ahhoz, hogy a gyakorlatban megvalósulhasson a hatékony cselekvés: az áldozatokat helyezzék mihamarabb biztonságba, az elkövetők ellen pedig mihamarabb induljon el az eljárás. A prevenció kérdésköre hasonló fontossággal bír, hiszen ebben is rosszul állunk.

Magyarországon sokszor épp az ellenkezője valósul meg a kívánatosnak

Míg bántalmazott gyermekekről van, hogy csak a haláluk után értesül a környezetük, addig nem bántalmazott gyermekeket emelnek ki a családjukból, pusztán azért, mert rossz anyagi körülmények közt él a család, holott ezt a ’97. évi gyermekvédelmi törvény 7. §-a világosan tiltja.

Nyakatekert világ működik ma itthon, több százezer bántalmazottal és veszélyeztetettel. Áldatlan állapot ez, ami mindannyiunkat azonnali cselekvésre kötelez. Az Orbán-kormány ezt az egészet nem érti. Vagy, ami még rosszabb: nem akarja érteni.

Egy következő cikkben rámutatok a lehetséges okokra is.