Ellenzékiség és olimpia

És nagyon örülnék, ha mi, demokratikus ellenzékiek végre nem abból indulnánk ki, hogy Orbán Viktort úgysem tudjuk leváltani, hanem azon dolgoznánk, hogy hiteles, demokratikus alternatívát kínáljunk a választóknak. Ne azon elmélkedjünk, hogy befogott orral, a szélsőségekkel választási paktumot kötve ki tudjuk-e kerülni a valódi demokratikus erő felépítését, hanem következetesen utasítsuk el a szélsőségeket, és a jelenlegi, illiberális kormányt is, és mutassunk fel egy ütőképes, demokratikus alternatívát!

 

Örömmel jelentem, hogy én is aláírtam a népszavazási kezdeményezést. De a nevemet egyelőre még nem ahhoz adtam, hogy ne legyen olimpia 2024-ben Budapesten, hanem ahhoz, hogy ebben a kérdésben legalább Budapesten legyen népszavazás.  Fontos különbség! Ha lesz népszavazás végül, azt még ráérek eldönteni, hogy magára az olimpiára mit válaszolok. Liberális ellenzékiként, nem szeretnék leragadni a szimpla IGEN vagy NEM szintjén. A dilemma ennél súlyosabb, és sokkal összetettebb. Többek között ezért is örülnék, ha tájékozódási pontként láthatnám egy népszavazás eredményét, azaz a lakosság véleményét.

Álláspontom megértetéséhez egy gyors gondolatkísérletet javaslok: tegyük fel – játsszunk el a gondolattal -, hogy az előrejelzések szerint a 2018-as parlamenti választás legalábbis szoros eredményt fog hozni a kormány, és a demokratikus oldal küzdelmében, de lehetséges akár a demokratikus kormányváltás is! (Természetesen szélsőségek nélkül.) Sajnálom, hogy jelenleg a valóságtól távol áll ez a feltételezés, de a problematikánk megértéséhez érdemes továbbgondolni ezt a logikát.
Amennyiben tehát a fent leírt állapotban lenne a magyar közélet, vajon akkor is ennyire egyértelmű lenne az olimpiát elutasítók számára a döntés? Nem ismét arról van szó, hogy sokan alapként kezelik a Fidesz-kormány megrendíthetetlenségét? A valódi frontvonalak bevállalása helyett nem valami alibi harcban színlelik néhányan a kérlelhetetlen ellenzékiséget? 2024-ig még kettő(!) parlamenti választás lesz!
Ha például 2018-ban lenne egy demokratikus kormányváltás, akkor a 2024-es olimpiáig még hat – hat! –  év állna rendelkezésre ahhoz, hogy az új kormány gondoskodjon minden forint valóban célszerű elköltéséről, megakadályozhassa a lopásokat, és mindent megtegyen azért, hogy valóban az ország teljes lakossága profitálhasson a rendezésből. Vagy, hat évvel a tényleges rendezés előtt még nyugodtan visszavonhatná a pályázatunkat. Ennek eldöntésében pedig a tökéletes támaszt a népszavazás végeredménye jelenthetné.

S mi történik, ha lesz népszavazás, az olimpiát pártolók véleménye kerül többségbe, és meg is kapjuk a rendezést? A fél ország duzzogni fog, és tüntetőleg inkább nem nézi a versenyeket?

Én jelenleg (a véleményem akár még változhat is…) kizárólag azért nem tartom jó ötletnek a rendezést, mert úgy gondolom, hogy ha látszik néhány ezer milliárd forintnyi tartalék a következő évek magyar költségvetéseiben, akkor annak sokkal jobb helye lenne az oktatásban, az egészségügyben, a kis- és közép-vállalkozásoknál, a frissdiplomások munkahelyteremtésében, és számtalan egyéb fontosabb területen, mint egy Olimpiában

 

Ennek ellenére, ha valakiről megtudom, hogy szeretné a 2024-es magyar olimpiát, azt nem tekintem sem ellenségnek, sem hülyének, sem kormánypárti Fidesz-bérencnek, sőt tulajdonképpen valahol meg is tudom érteni. Ráadásul, ha végül tényleg lesz 2024-ben (vagy akár 2028-ban) olimpia Magyarországon, akkor magánemberként biztosan jelentkezni fogok önkéntesnek, és annyi sporteseményt fogok élőben megnézni, amennyit csak képes leszek, „politikusként” pedig minden tőlem telhetőt meg fogok tenni annak érdekében, hogy az elsőtől az utolsó pályázatig, és kifizetésig minden transzparensen, szabályosan, és ellenőrizhetően történjen a rendezés körül. Jó szívvel javaslom ugyanezt a hozzáállást minden jelenlegi demokratikus, ellenzéki politikusnak, és a mögöttük álló szervezeteknek is…

De térjünk vissza a népszavazási kezdeményezéshez!
Összességében tehát örülök, hogy a magyar társadalom egy eddig inaktív része is végre mozdulni látszik, és örülök, hogy az előző után végre van esély egy olyan népszavazásra is, ami nem félelemkeltésen és dezinformáláson alapszik. Annak viszont nem örülök, hogy a népszavazási kezdeményezést rögtön az egyik (jelen esetben a NEM) állásponthoz próbálják kötni. Örülnék, ha most nem szakadna olimpia-pártolók és olimpia-ellenzők táborára az ország! És nagyon örülnék, ha mi, demokratikus ellenzékiek végre nem abból indulnánk ki, hogy Orbán Viktort úgysem tudjuk leváltani, hanem azon dolgoznánk, hogy hiteles, demokratikus alternatívát kínáljunk a választóknak. Ne azon elmélkedjünk, hogy befogott orral, a szélsőségekkel választási paktumot kötve ki tudjuk-e kerülni a valódi demokratikus erő felépítését, hanem következetesen utasítsuk el a szélsőségeket, és a jelenlegi, illiberális kormányt is, és mutassunk fel egy ütőképes, demokratikus alternatívát!

A Nép pedig majd szépen eldönti, hogy akar-e Olimpiát, és akar-e demokratikus kormányváltást.

 

Petőcz György válasza minderre itt olvasható