Schiffer András, aki egyszerre fürdik jéghideg és forró vízben

Schiffer ahhoz, hogy az új politikai alakulat sikeres legyen, azt hitte, elengedhetetlen, hogy a már meglévő erőktől egységes távolságot tartson. „Nem jobbra, nem balra, hanem előre” – idézte a német zöldek jelmondatát. Egy dolgot nem volt hajlandó számításba venni. Németországban talán lehet azt mondani, hogy a szocdemek és a konzervatívok , egykutya. Csakhogy Magyarországon a Fidesz már ellenzékből megmutatta, hogy – és itt legyünk finomak – nem idegen tőle a gondolat, hogy mindent felborítson. Kormányon meg szépen megszünteti a demokratikus intézményeket, elfelejti a demokratikus szokásokat és masszív, kirobbanthatatlan egyeduralmat állít elő. Ez azért mégsem egykutya.

Schiffer András vezényletével az LMP segített abban, hogy a Fidesz meglehetősen elfogultnak tűnő alkotmánybírókat válasszon. Az LMP a kétharmadát vesztett kormánypártot segítette ki. Nézzük meg életpályáját, hátha abban rejlik magyarázat arra, amit tett.

 

„Mégsem lehet egy pártot csak arra építeni, hogy szerintünk mindenki más hülye, rosszat akar, gonosz. Önmagában a fikakultúra éltetése azért kevés.” – magyarázta egy korábbi párttársa, miért is hagyja el a Schiffer András fémjelezte Lehet Más a Politika (LMP) névre hallgató alakulatot. Majd lovagiasan azért hozzátette:  „Persze, ha nincs András, akkor sosem jutunk be a parlamentbe.”

Amihez mi most csak annyit tehetünk hozzá, lehet, de akkor mi gazdagabbak lehetnénk egy illúzióval, amely szerint, talán lehet más a politika. Mert mai tudásunk szerint, sajnos nem lehet, és ennek fájdalmas bizonyítéka éppen az LMP.

 

Az kétségtelen, bizonyos szempontból Schiffer azon nem kormánypárti politikusok közé tartozik, akik elmondhatják magukról, valamit mégiscsak elértek. Például azt, hogy a Zengőn ne épüljön radar, ezzel megmentve a bánáti bazsarózsát; azt, hogy Sólyom László tölthette be egy cikluson át a köztársasági elnöki tisztet. És valószínűleg azok, akiket az ő feljelentése nyomán meghurcoltak az ún. Sukoró-perben, sem felejtik el, részben miatta ültek hónapokon át.

Minderről részletesebben írtam A magyar szürke 48 árnyalata (  https://www.libri.hu/konyv/desi_janos.a-magyar-szurke-48-arnyalata.html ) című könyvemben. Mos tebből egy kis összefoglaló.

Nézzük hősünk élettörténetét, amely talán részben magyarázat lehet arra a  mindig sértődött magatartásra, amit láthatunk tőle.

Schiffer Andrást mindig is érdekelhette a politika. Az első Fidesz generációnál pár évvel fiatalabb, 1971-ben született, a fideszes sikerszériáról tehát lemaradt. Sőt. A másik oldalon kezdett. Még éppen sikerült neki az akkor nem túl népszerű, nem túl sikeres baloldalhoz csatlakoznia. 1989-ben egyik tagja volt – például Bajnai Gordonnalegyütt – a Gyurcsány Ferenc által vezetett rövid életű Új Nemzedék Mozgalomnak.

Sőt, most mutatunk egy szép példát arra, miként keresztezik újra és újra egymást emberi sorsok, – de mondhatnánk kevésbé patetikusan, hogy kis ország vagyunk, egy garnitúrával kell beérnünk. Szóval, az 1989-es KISZ-kongresszuson három ember szólalt fel azért, hogy a kommunista ifjúsági szövetség jelentős vagyonát, a székházakat, a táborokat, az üdülőket és a többit társadalmasítsák, vagyis osszák szét: Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Schiffer András.

Ráadásul az akkor 18 éves, de már a politika iránt aktívan érdeklődő ifjú alkalmanként résztvevője volt azoknak a világmegváltó beszélgetéseknek is, amelyeket a szintén mozgalmárkodó Bajnaiék folytattak, többek között Gyurcsány részvételével.. Innen azért nagy út vezet a sukorói feljelentésig és ádáz Gyurcsány fóbiáig.

1990-ben egyik alapítója és 1992-ig ügyvivője az Ifjú Szocialisták mozgalmának. Ezek a szervezetek mély nyomot nem hagytak maguk után, de az kétségtelen, hogy sok embert kitermeltek a mai magyar közéletnek.

Időközben Schiffer elvégezte a jogi egyetemet, két évig hallgatott politológiát és humánökológiai stúdiumokat is végzett.

Egyéni ügyvédi irodát szervezett, de a közélet iránti érdeklődése sem hagyott alább.

Schiffer igazán nagyot dobni csak a Védegylettel tudott. A Védegyletet a tiszai ciánszennyeződés utáni „elemi felháborodás” hozta létre. Olyan régi, harmadikutas környezetvédők szervezték, mint Lányi András, vagy Karátson Gábor, akiket már a Bős-nagymarosi vízlépcső elleni első, nyolcvanas évekbeli környezetvédelmi mozgalmakban is megtalálunk.

A szerveződő Védegylet támadásának a homlokterébe a nevezetes mecseki NATO radar került.

És jött a Sólyom ügy. Amikor a Védegylet előállt a javaslattal, hogy Sólyom legyen a köztársasági elnök, halk kacaj fogadta az ötletet. Annál is inkább, mert az MSZP-SZDSZ koalíciónak olyan többség állt a rendelkezésére, amellyel könnyűszerrel megválaszthatták volna saját jelöltjüket. Aki ugye nem Sólyom volt, hanem Szili Katalin, akkori házelnök.

Koalíciós kormánypárti többség ide vagy oda, Schiffer mégis vállalta, hogy vezeti Sólyom kampányát.

Az élethez szerencse is kell. Mert azért azt nem feltétlenül lehetett előre látni, hogy az akkor koalícióban lévő pártok képtelenek megegyezni, együttműködni – azóta persze megtanulhattuk, hogy erre mindig számíthatunk, kormányon és ellenzékben egyaránt. És aztán kellett hozzá a Fidesz, amelyik titkos szavazás ide-oda – ellenőrizte tagjai kit támogatnak. És így azok, akik ezért vagy azért, esetleg mindkettőért, átszavaztak volna, kénytelen-kelletlen beikszelték Sólyom nevét.

Kétségtelen, nagy politikai győzelem volt ez a Védegyletnek és Schiffernek is. És fontos tanulsága lehetett volna például az MSZP-nek (az SZDSZ-nek már mindegy), hogy nem árt néha a szövetségesünkkel is egyetérteni, különben baj lesz.

Ha Sólyom elnöki működését be is árnyékolta megválasztásának módja, majd elnöksége számtalan vitatható döntése, az azért már világossá vált, hogy Schifferrel érdemes számolni.

Amúgy Schiffer nem tartozott soha a könnyű emberek közé. Amit a fejébe vett, azt makacs következetességgel képviselte, lesz, ami lesz.

A TASZ-szal egyaránt elvállalta annak a Bakács Tibornak a képviseletét, akit a „Gój motorosok”  nevű szervezet perelt be, mert Bakáts fasisztának nevezte őket, és Orbán Viktorét is, akit az akkori igazságügyi tárca perelt, mert a fideszes pártvezér szerint a rendőrség 2006 október 23-án politikai megrendelésre szorította rá a randalírozókat a fideszes megemlékezőkre, hogy aztán jól elverhessék őket.

 

Schiffer és Orbán liberális magyarország
Schiffer és Orbán

Ha Schiffer csak ügyvéd lett – és maradt – volna, akkor nem is ezzel semmi baj. Ügyvéd az anyagyilkosnak is jár. Hol ezt védjük, hol azt. Csakhogy Schiffer már ekkor is közéleti szereplő volt, később pártpolitikus lett. És valami hasonló krakéler attitűd megmaradt benne. Kényszeresen bizonygatta folyamatosan, hogy neki mind a két nagy politikai tömb, illetve annak szereplői, ellenszenvesek, elfogadhatatlanok. Ha lehet, a szocialisták még egy kicsit jobban. Úgy viselkedett már ekkor is, mint aki azt gondolja, hogy ha leöntik forró vízzel, majd rögtön utána jéghideggel, akkor tulajdonképpen kellemesen langyosban fürdött.

Ekkoriban lassan már kezdett megfogalmazódni az LMP gondolata. Mindenesetre, amikor egy interjúban először szóba hozta, TASZ-os társai boldogan lecsaptak a dologra és kiebrudalták a jogvédő szervezetből, arra hivatkozva, hogy vagy a politika vagy a civil világ. A viszontlátásra. Bár elismerték Schiffer szaktudását, energiáit, de kezdett már nagyon elegük lenni az önfejűségéből, a makacsságából, doktrínerségéből.

Schiffer meglehetősen sértődötten erről így beszélt:

“Ma ott tartunk, hogy természetes, ha egy üzletember politizál, de összeférhetetlen, ha valaki egy NGO aktivistájaként, szakértőjeként teszi ugyanezt. Jó volna, ha ez a helyzet megfordulna. Többek között ettől is lehetne más a politika. Sajnálatosnak és abszurdnak tartom, hogy ma Magyarországon etikai problémát vet fel egy civil szervezetben, ha egy tagja azon gondolkodik, miként lehetne változtatni a közállapotokon”.

 

És ahhoz, hogy az új politikai alakulat sikeres legyen, azt hitte, elengedhetetlen, hogy a már meglévő nagy erőktől egységes távolságot tartson. „Nem jobbra, nem balra, hanem előre” – idézte ekkoriban a német zöldek egykor sikeres jelmondatát. Egy dolgot nem volt hajlandó sohasem számításba venni. Nevezetesen azt, hogy Németországban talán lehet azt mondani, hogy a szocdemek és a konzervatívok körülbelül, egykutya. Csakhogy Magyarországon a Fidesz már ellenzékből megmutatta, hogy – és itt legyünk finomak – nem idegen tőle a gondolat, hogy mindent felborítson. Kormányon meg szépen megszünteti a demokratikus intézményeket, elfelejti a demokratikus szokásokat és masszív, kirobbanthatatlan egyeduralmat állít elő. Ez azért mégsem egykutya.

Az MSZP, még korábban az MSZP-SZDSZ koalíció, bűnei számosak, de mégsem rúgták fel a demokratikus, többpárti, a hatalommegosztás elvén működő, Európához kötődő rendszer elveit.

Schiffer egész LMP ötlete arra épült, hogy a másik két nagy párt egyaránt rossz és csúnya, csak mi vagyunk jók.

E szép elképzelés alkalmazásával aztán rendre a Fidesz malmára hajtotta a vizet.

Itt van a nevezetes Sukoró ügy. Most nem térnénk ki a részletekre, csak annyiban, hogy külföldi befektetők jelentős pénzt áldoztak volna arra, hogy a Velencei tó partjának egy elhagyatott, elhanyagolt részén óriási kaszinót építsenek. Sok pénzt szeretek volna befektetni, embereket alkalmazni, akik munkához – az állam adóbevételhez jutott volna.

Schiffer eddigre már megtapasztalta, csak nagyvadra érdemes lőni. Büntetőfeljelentést tett Gyurcsány miniszterelnök ellen, mert az támogatta a project ötletét. Gyurcsányt végülis nem sikerült vád alá helyezni, de a vagyonkezelő több munkatársát igen, akik ráadásul hónapokat ültek előzetesben. Jó, gondolhatja erre Schiffer, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.

Csak talán azt nem mérte fel, hogy ekkoriba indult be a fideszes gépezet teljes erővel, amely elszámoltatást követelt. Bűnösöket kellett prezentálni azonnal, akiket lehet láncon vezetni, óriásplakátra kitenni, mint elvetemült bűnözőket, rájuk uszítani az egész fideszes sajtót.

És ebben a küzdelemben felettébb jól jött a Schiffer féle feljelentés. Ettől mégsem volt az egésznek olyan mindent elöntő fideszes szaga. Amikor bosszúról, koncepciós ügyekről beszéltek mások, akkor a fideszesek elégedetten hátradűltek és azt felelték, ugyan már. Nemcsak mi nyomjuk ezt, hanem például itt ez a derék, jó Schiffer gyerek. Sukorót ő keveri.

(2016 végén másodfokon is felmentették egyébként a két vádlottat, pedig peráthelyezéstől kezdve, a sajtónyomásig apait-anyait beleadott a Fidesz, hogy lecsukathassa őket.)

Ugorjunk. Kétségtelen, nagy és sok szempontból váratlan győzelem volt, mikor az LMP 2010-ben bekerült a parlamentbe.

De aztán kezdett világossá válni, hogy a 2010-től kezdődő fideszes korszak jellemzője a demokrácia lebontása, megsemmisítése lesz. Mit tetszik erről gondolni?

„Ha igaz, hogy mindent visz az a szempont, hogy Orbánnak takarodnia kell, és ehhez mindenki összefog, akkor nincs szükség azokra, akik azért kaptak belépőt, hogy tartsunk fent reményt, hogy az oligarchapártokon kívül is van élet Magyarországon. Ha a kompromisszum azt jelenti, hogy azt kell feladd, amiért létezel, akkor tessék kiballagni a parlamentből.”- mondta egy interjúban, miután aztán pártja és frakciója egyik fele elhagyta.. Értsd, ő inkább „kiballag” semmint állást foglaljon a demokrácia lebontása ellen.

Kétségtelen az SZDSZ – vagy a másik oldalon a KDNP – szomorú története mutatja, hogy a kisebb pártok élete nem egyszerű. Ha meg kívánnak maradni, akkor mégsem hullhatnak be a nagy ölébe az első füttyszóra. Ám ebben a politikai konstellációban az sem nagy eredmény, ha később majd azt mondhatják csak el róla: ok, volt LMP, aztán mit tett a demokrácia megvédéséért?

Ez a vita felőrölte Schiffer politikai életművét. Az LMP sem kerülhette el végülis a pártszakadást. Schiffer, szokása szerint, hajthatatlan maradt. Márpedig ő megmarad „középen” Az LMP szakadása persze messze nem volt olyan mókás, olyan vehemens  mint egykoron a kisgazdáké. De a végeredmény hasonlóan szomorú.

2014-ben ismét becsúztak a parlamentben.  Schiffer néhány hónapja váratlanul visszalépett a parlamenti szerepléstől, de láthatóan továbbra is ő keveri a lapokat.

Most a Fideszt segítette ki az alkotmánybíró-választáskor a párt szavazataival.

Szomúr szembenézni vele, de úgy tűnik mégsem lehet más a politika.