Fletó-vétó, avagy köszönjük Ferenc!

Hiszek abban, hogy egy jól működő, demokratikus ellenzék le tudja váltani a jelenlegi kormányt a Jobbik támogatása nélkül is. Abban egészen biztos vagyok, hogy ez lenne az előremutató Magyarország számára.

Hiszek abban, hogy egy jól működő, demokratikus ellenzék le tudja váltani a jelenlegi kormányt a Jobbik támogatása nélkül is. Abban egészen biztos vagyok, hogy ez lenne az előremutató Magyarország számára.

Nem ínyemre való az a felállás, amiben nekem közösséget kellene vállalnom Gyurcsány Ferenccel, mert úgy gondolom, hogy Orbán Viktor leváltása akkor lesz igazán elképzelhető, ha nem egy másik “vezért” próbálunk keresni a jelenlegi helyére. Nem hiszek a nagy vezérekben. Csak emberek ők is, egyek a sok közül. Az előzőekből logikusan következik, hogy kizárólag a Jobbik nélküli kormányváltás érdekében hagynám jó szívvel figyelmen kívül Gyurcsány Ferenccel kapcsolatos ellenérzéseimet. Azért, mert úgy gondolom, hogy mindenki, aki a Jobbik nélküli kormányváltásban bízik, együtt kell tudjon működni legalább a választások előkészítése, és lebonyolítása idejére. Az pedig, hogy én személyesen kiről, mit gondolok, sokadrangú kérdés Magyarország jövőjéhez képest.

Másfél évvel a következő választások előtt a legfontosabbnak azt a feladatot látom, hogy össze kell gyűlnie mindenkinek, aki a Jobbik nélkül szeretne kormányváltást. Mindenkinek, aki szeretne ezért dolgozni. Nekem pedig örömmel kell fogadnom mindenkit ebben a közösségben, hiszen mindnyájunkat egy közös cél vezérel: Kormányváltást akarunk Jobbik nélkül!

A mai nappal bebizonyosodott, hogy Gyurcsány Ferenc számára a saját indulatai, és szubjektív nézetei sokkal fontosabbak, mint Magyarország jövője, de kérdem én: Who the … is Gyurcsány Ferenc?! Kinek képzeli ő saját magát, és milyen jogon? Milyen jogon utasítja el bárkinek a békejobbját, amikor a cél egy élhetőbb Magyarország kellene legyen?
Attól tartok, a mai naptól kész tényként kezelhetjük, hogy a Jobbik nélküli kormányváltás esélyétől fényévekre kialakult egy Gyurcsány(DK)-MSZP-P-MOMA tengely.

Nagyon sajnálom az MSZP azon markáns és egyébként a lehetőségekhez mérten viszonylag progresszív részét, akik most azt érzik, hogy hiába szabadulnak meg a ballaszttól, végül csak vissza mászik és rátelepszik mindenre. Megértem, de nem tartom helyesnek a P és a MOMA taktikáját, miszerint a túlélésüket garantálhatja egy igen olcsón (várhatóan 1-1 parlamenti helyért Bokros Lajosnak, és Szabó Tímeának) köttetett megállapodás, plusz egy jó nagy fővárosi kerület polgármesteri széke egy évvel majd a választások után. És persze vannak a hithű “gyurcsányisták”, akiktől soha nem is várnék semmilyen kritikai gondolatot a vezérükkel szemben. És ennyi. Pont. Ez a tengely. Ez lenne elvileg az a hihetetlenül innovatív felállás, amivel néhányan a demokratikus kormányváltás illúziójának a látszatának az árnyékát próbálják majd eladni szép nagy masnival becsomagolva…

De tényleg hálás vagyok, hogy mindez mára már körvonalazódott. Így legalább van még másfél évünk egy valódi ellenzéki alternatíva összekovácsolására, ami akár ahhoz is bőven elég lehet, hogy a most még csendes passzivitásba burkolózó MSZP-P-MOMA trió is magára hagyja dühében fortyogni a DK-vezért, és inkább részt vesz az előremutató építkezésben. Tehát még éppen időben tisztáztunk mindent, amit tisztázni kellett.

 

Köszönjük Ferenc!