Ébresztő!!!

Világos, hogy nem állhat össze mindenki mindenkivel. De az is világos, hogy egyszerre több embert, több politikust, több párt vezetőjét akarjuk látni a színpadon, és hallani, hogy közös elképzeléseket tárnak az ország elé, és együttműködésükről biztosítják egymást és a szavazókat

Tessék felébredni
Ébresztő emberek!

Vasárnap végre volt egy kis optimizmusra okot adó tüntetés. Az együttes Juhász Péter szervezte, és mellette a péemes Jávor Benedek, Hargitai Miklós, a Népszabadság munkatársa valamint az elempés Hadházy Ákos voltak a résztvevői. Négy hiteles ember, komoly újságírói és politikusi múlttal és/vagy közelmúlttal a hátuk mögött. A három politikus a korrupció elleni harc legfőbb fenntartói, és lássuk be, hogy a korrpució a NER talán legfőbb jellemzője és rákfenéje. De nem csak ezért volt jó a vasárnapi tüntetés, hanem azért is, mert remélhettük, hogy talán elindul valami. Néhányan talán megértették, hogy az embereket nem érdeklik a pártok magánügyei és konfliktusai, hanem hatékony Orbán-ellenes fellépést és fellépőket igényelnek?
Majd eljött a hétfő reggel, és az elempés Szél Bernadett odaszúrt a dékás Gyurcsánynak, közölve, hogy vele, másokkal, és a régiekkel soha sehova, egy tapodtat sem. A DK persze válaszolt. S most ugyanott vagyunk, ahol eddig: kilátások, orientáció és remények nélkül. Mindez a legjobb biztosítéka annak, hogy normális és tehetségéből megélni tudó ember továbbra se foglalkozzék ellenzéki politikával, továbbra sem kerüljenek elő új arcok, s az Orbánékba belefáradt ország továbbra se lássa, kibe helyezhetne reményeket, kiért szurkolhatna, s kívánhatja-e felelősséggel azt, hogy ez a korrupt és országvesztő Fidesz-banda takarodna már a fenébe.
A vágyunk persze nem az, hogy mostantól mindenki mindenkivel álljon össze. De abból, amit az ellenzéki politikusok művelnek, régóta elegünk van. A komolytalanság tobzódása zajlik a magyar ellenzéki politizálásban, személyes konflilktusokkal, átláthatatlan és érdektelen csörtékkel, taktikázással, miközben az ország számára nincs állítás, nincs mondanivaló. Az imént lezajlott referendum, ez a politikai és kulturális szégyen a legjobb példa erre. Az ellenzéki pártok egymást gyilkolták a részvétel vagy tartózkodás módozatainak témájában, s utólag is azon feszkóznak, hogy álláspontjával ki legitimálta a népszavazást, avagy ellenkezőleg, ki tartotta távol az embereket a határozott kormány-ellenes kiállástól. Eközben ugyanezek a pártok az elmúlt két évben, és a népszavazás kampányában egyetlen értelmes koncepciót sem tudtak kiizzadni magukból arról, hogy mi ez a modern-kori népvándorlás, és mi a történelmi, morális, jogi és politikai viszonyunk a jelenséghez. Az emberek, a választók, az ország magukra hagyva, a politikai pártok segítsége nélkül alakították ki véleményüket. S így megy ez láthatóan továbbra is: reagálás, követés, vagyis kiszolgáltatottság a kormánypártoknak, alávetettség velük szemben, a rossz érzés vagy bűntudat legkisebb jele nélkül. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy felháborító felelőtlenség, szereptévesztés és immoralitás mindaz, amit az ellenzéki politika produkált és amiben tocsog továbbra is.
Világos, hogy nem állhat össze mindenki mindenkivel. De az is világos, hogy egyszerre több embert, több politikust, több párt vezetőjét akarjuk látni a színpadon, és hallani, hogy közös elképzeléseket tárnak az ország elé, és együttműködésükről biztosítják egymást és a szavazókat. Nem kell mindenki mindenkivel. Jöjjenek létre politikai családok, legyen két vagy három szólamú a demokratikus ellenzék. Csak tisztázódjanak végre a frontok, alakuljanak ki alternatívák, és ne a színvonaltalan üzengetés legyen a politizálás tartalma. S legyen persze taktika is, de az ne egymás ellen, és az egyéni megélhetési ambíciókról szóljon, hanem arról, hogy a jhelenlegi választási rendszer mellett is hogyan lehet mégis megbuktatni az egyre rohadtabb és népszerűtlenebb jelenlegi többséget.