Egy társadalom, a propaganda árnyékában

A kormánykritikus járókelők gyorsan felismerik a helyzetet, és rájönnek arra, hogy nem elég a fotelből hőbörögni, vagy a családi ebéd közben szidalmazni a rendszert, hanem igenis el kell menniük október 2-án, és ki kell nyilvánítaniuk a véleményüket. Ennek az egyetlen módja az igen mellé behúzott X.

Igen, az igenre

Írta: Nagy Károly

A Kormány által jól felépített kampánygépezet, a kék illetve nemzeti trikolór alap-förmedvények, illetve az olimpia alatti „egypercesek” meghozták (savanyú) gyümölcsüket.  Az emberek egy jelentős hányada fél, hiszen a hazug és gyűlöletet keltő tájékoztatások miatt teljesen hamis képet lát maga előtt, ha a menekültekre gondol. Tovább megyek, sokaknak már attól összeszorul a gyomra, ha annyit hall: Európai Unió. De ott van a kritikus kisebbség, aki átlát a kormány demagógiáján, és együttérző emberként inkább a megoldást keresné, mint a probléma alól való legegyszerűbb kibújást, ahogy azt a magyar kormány teszi.

Harmadik hete, hogy a Liberális Fiatalok Társaságának tagjaként, a Magyar Liberális Pártot támogatva én is beszálltam az IGEN-kampányba. Ennek oka az, hogy úgy gondolom, szembe kell mennünk a minket körülvevő gyűlölködéssel, és erre nem elég vicces választ adni, vagy esetleg érvénytelenül szavazni, hanem igenis egyértelmű politikai válasszal kell kiállnunk európai értékeink mellett. Továbbá úgy gondolom, hogy  ehhez azonban mindenkinek aktivizálnia kellene saját szavazótáborát (ahogy ezt a FIDESZ teszi is).

Ezen idő alatt, rendszeresen beszélgetek a népszavazásról járókelőkkel, érdeklődőkkel, fiatalokkal és idősebekkel, konzervatívokkal vagy baloldaliakkal, és azt kell, hogy mondjam, sokakban ott van a változtatni akarás. Vannak olyan emberek, akik azért jönnek oda hozzánk, hogy tájékoztatást kérjenek a menekülthelyzetről. Többen bevallják, hogy félve állnak a bevándorlókhoz, viszont nem kedvelik az Orbán-kormány politikáját. Sajnos a félretájékoztatás elérte a baloldali szaigen liberális magyarországvazók egy részét is. Ám, ami talán ennél is nagyobb probléma, hogy baloldali politikusok sem mernek kiállni a kormány menekültpolitikája ellen, sőt, némelyik még támogatná is azt. A bojkott eszköz nekik arra, hogy megkerüljék a kérdést, ezáltal ne kelljen szembenézniük a gyűlöletre uszító kormánnyal. A bojkott a félelem politikája, egy felelősségteljes, valóban ellenzéki politikusnak nem szabadna emellett kiállnia, hiszen ezzel az Orbán-kormány menekültpolitikájának enged szabad teret.

„Aki nem vitázik, és nem kiált

Senki se hallja a tereken a hangját” (Hiperkarma)

Szerencsére a kormánykritikus járókelők gyorsan felismerik a helyzetet, és rájönnek arra, hogy nem elég a fotelből hőbörögni, vagy a családi ebéd közben szidalmazni a rendszert, hanem igenis el kell menniük október 2-án, és ki kell nyilvánítaniuk a véleményüket. Ennek az egyetlen módja az igen mellé behúzott X.

A kormány sajnos pontosan tudja, hogy ezzel a kommunikációjával csak a gyűlöletet kelti az emberekben, a problémák megoldásához viszont egyetlen lépéssel sem közelít. Volt, aki odajött hozzám, és elkezdett homofób megjegyzéseket tenni, sőt volt olyan is, aki fajelméleti alapon közelítette meg a kérdést. Ők azok, akiket teljesen átitatott a kormány kampánya. Sajnos, legtöbbjükkel nem lehet sokat kezdeni, legalábbis egy utcai vita keretein belül semmiképpen sem. Ilyenkor sajnálom azt, hogy barátaim és fiatal polgártársaim nagy része távozik a napokban külföldre, hogy ott kezdjék meg egyetemi tanulmányaikat. Szükségünk van rájuk, hiszen ők a nyílt látókörű, kritikusan gondolkodó értelmiség-palánták, akik képesek lennének ellensúlyozni a gyűlölködő tömegeket.

Buzdítanám minden külföldön élő honfitársunkat arra, hogy ha van rá lehetősége, menjen el szavazni és mondjon igent a változásra!

Nincs könnyű dolgunk, egy közpénz-milliárdokat felemésztő gyűlöletkeltéssel kell szembenéznünk, de nem fáradhatunk, mert felelősség van a vállunkon. Ma a menekültek ellen, holnap vallási, azt követően pedig etnikai alapon megy majd a gyűlölködés. A kormány által is előidézett értelmetlen iszlámellenesség az, ami rámutat arra, hogy ez már nem a folyamat legelső pillére. A folyamat ellen tennünk kell, és erre egy jó lehetőség a népszavazás, melyen minden felelősségteljes, együtt érző polgárnak hallatnia kell hangját.