Egy érdekes interjú tanulságai

Kiderül, hogy sokan, akiket különféle sztereotípiák alapján le-„ballibeznek”, valójában „polgári konzervatívnak” tartják magukat, és álláspontjaikban azok is. Sokan, nagyon sokan lehetnek. Annyira, hogy ezzel a kategóriával szemben a „ballib” talán valóban üres bugyor

Nádasdy Ádám

 

Nádasdy Ádámot megkérdezte a Magyar Nemzet újságírója (Nádasdy Ádám: A melegházasság konzervatív válasz), hogy elmegy-e ősszel a kényszer-betelepítésről szóló népszavazásra. Kérdéséhez kiegészítésként hozzátette, hogy „a Szombat című lap nemrég körkérdést intézett a magyar közélet néhány szereplőjéhez, zsidókhoz és nem zsidókhoz, köztük önhöz is. A migrációval kapcsolatos válaszai nem éppen a mai baloldali-liberális narráció szerint valók voltak. Az mondta: ne legyünk balekok, aki valahova bevándorol, az alkalmazkodjon, és szabad arról beszélni, hogy a migráció igenis biztonsági kockázatot jelent.” A költő-műfordító-nyelvész interjúalany megerősítette, hogy igen, a migránsok nagy része szerinte a miénktől gyökeresen eltérő kultúrából érkezik, amiből adódhatnak áthidalhatatlan feszültségek. Kijelentette, hogy nem baloldalinak, hanem polgári konzervatívnak tartja magát. S azt is, hogy él majd a hozzászólás jogával. Sőt, mivel elutasítja a népszavazást kezdeményezők kérdését, ezért egyenesen igennel fog szavazni.
Az interjúban sok érdekes dolog hangzott el, de a fent idézett rész is legalább három fontos tanulsággal szolgál. Egyrészt, az újságíró egyértelműnek tart vagy feltételez egy „ballib-liberális narrációt”, ami nyilvánvalóan a migráció jelenségével szembeni kézfeltartást, megadást, sőt, akár a migráció ösztönzését jelenti. Mindez természetesen képtelenség, hamis állítás vagy sugalmazás. De nem az újságíró részéről hamis, hanem így ragadt és rekedt meg a közéletben. Ezt terjesztik Orbánék, és ott is tartják a köztudatban. Hibás ebben a liberális oldal és a baloldal? (A „ballib” szerintem lassan már nem is létezik.) Nem csak hibás, hanem bűnös is. Hiszen soha nem fejtették ki átfogóan, mindenre kiterjedően az álláspontjukat. Hagyták, hogy a jogvédők definíciójuknak és feladatuknak megfelelően egyoldalú állításait és követeléseit ragasszák rájuk.
Másrészt, kiderül, hogy sokan, akiket különféle sztereotípiák alapján le-„ballibeznek”, valójában „polgári konzervatívnak” tartják magukat, és álláspontjaikban azok is. Sokan, nagyon sokan lehetnek. Annyira, hogy ezzel a kategóriával szemben a „ballib” talán valóban üres bugyor.

És még az is elképzelhető, hogy a „polgári konzervatív” elszívta a „ballib” táborát, s azt magához szólította.

Ebből következne, hogy ezzel az új és egyelőre látens erővel és lehetőséggel, ideológiai és politikai megfogalmazásával, összegyűjtésével, kiszélesítésével és természetes belső szövetségeinek felkutatásával az eddigieknél sokkal többet kellene foglalkozni. Ma már talán ez a tér fogadná be a lakosság nagyobb részét, amennyiben tudatosulna végre a tér létezése.
Harmadrészt, a népszavazáson az interjú szerint egy „polgári konzervatív” számára is lehetőség az Igen. De az interjú lényege szempontjából ez egy viszonylagos állítás, és amúgy is sok szó volt már róla, ezúttal tehát hagyjuk.