Hirtelen fontosak lettek Orbánéknak a nők

A kormány ölbe tett kézzel ül a nők ellenie rőszakról szóló a drámai statisztikai adatok mellett. Egyáltalán nem fontos nekik a magyar emberek – pláne a magyar nők – biztonsága. Egyetlen dolog fontos számukra: hogy fenntartsák a magyar társadalom különböző tagjai közt teremtett hidegháborús helyzetet, és hogy folyamatos félelemkeltéssel elérjék, hogy az emberek félelemből bízzanak bennük

A menekültellenes kampánynak több olyan eleme van, amelyek kizárólag gyűlöletkeltésre és félelemkeltésre alkalmasak, ráadásul szemérmetlen hazugságok. A párizsi merénylők kilétéről szóló állításoktól kezdve, a munkahelyek elvételén keresztül, egészen odáig, hogy Brüssszel „illegális bevándorlókat” kíván betelepíteni különböző EU-s tagországokba – ezzel „veszélyeztetve a kontinensen élők kultúráját”. Külön kell beszélnünk az egyik legvisszatetszőbb játszmáról, amely a nőkről és a nők elleni erőszakról szól.

Első lépésként, álljon itt néhány helyreigazítás – ha már a kormány sosem fogja megejteni ezeket -: a párizsi merényletet nem bevándorlók követték el, Európában született, európai uniós állampolgárok voltak, bár kétségkívül észak-afrikai felmenőkkel. Nem különb ettől az állítástól az sem, hogy a „menekültek elveszik tőlünk a munkát”.

Mondjon egy pontos számot Orbán Viktor, hogy hány munkahelyet vettek el az ideérkező menekültek!

Nem igaz továbbá, hogy Brüsszel egy városnyi illegális bevándorlót akar idetelepíteni: a kvóta alapján hazánk 1294 menedékkérőt fogadna be, akik hitelt érdemlően bizonyították, hogy a saját hazájukban az életük veszélyben van, vagyis az ENSZ Alapokmányának menekültekről szóló záradéka értelmében, jogosultak a menekült státuszra. Szóba sem nagyon kerül, pedig lényeges: a záradék értelmében ők az egyetlen típusú utazók a világon, akiknek joguk van átlépni úti okmányok nélkül a határokat – a menekültek határátlépését nem lehet tehát illegálisnak tekinteni.

Különösen hátborzongató, amikor a kormány a nők elleni erőszakkal riogat a kormány, amikor menekültekről beszél. Nem pusztán maga az állítás hamis – és kelt félelmet fölöslegesen – hanem a kettős mérce olyan műfaja, ami teljességgel elfogadhatatlan egy Európai uniós tagországban. A menekültek összemosása azzal a gondolatkörrel, hogy egy nő már nem sétálhat végig biztonságban az utcán, mert meg fogják erőszakolni, azt eredményezte, hogy a hazánkba érkezőknek ételt osztó önkénteseket sokan azokkal az üzenetekkel bombázták, hogy „majd amikor a lányodat meg a feleségedet megerőszakolják a migránsok, akkor ölelgesd őket!

Annak idején olyan rendőrségi videó került napvilágra, amelynek az volt az üzenete, hogy ha egy nőt megerőszakolnak, arról maga tehet. Az áldozathibáztatás magasiskolája folyik ebben az országban – legyen szó bármilyen nők ellen elkövetett erőszakos cselekményről. Emlékezetes Kövér László női princípiumos megszólalása, és az a megállapítása, miszerint a lányaik most már igazán szülhetnének nekik unokát, mert az az önmegvalósításuk legmagasabb foka volna. A fideszes Varga István egyenesen azt állította, hogy ha három-négy-öt gyereket szülnének a nők, akkor megbecsülnék őket, és akkor nem vernék otthon a férjek az asszonyokat – mintegy legalizálva a feleségek bántalmazását, akik értelmezésében magukra vethetnek, ha nincs, amiért megbecsülje őket az „uruk”.

A vak komondorok országában, a folyamatos, nagy nyilvánosság előtt nők ellen alkalmazott szóbeli erőszak, a nőket nélkülöző kormányösszetétel, és a női egyenjogúság folyamatos sutba dobása után, hirtelen fontosak lettek a nők Orbán Viktornak és kormányának. Ő és kormánya egyenesen azt állítja a menekült férfiakról, hogy brutális szexuális erőszaktevők, akiktől a nőknek kell leginkább tartaniuk.

Visszataszító ennek a kommunikációs szálnak a megpendítése, olyan emberek részéről, akik évek óta halogatják a nők elleni erőszak visszaszorításáról szóló Isztambuli Egyezmény ratifikációját, és akik semmit sem tesznek azért, hogy a törvényi szabályozás, vagy az intézményi keretrendszer jól működjön a családon belüli erőszak visszaszorításának érdekében. Az ilyen cselekmények 95%-át nők ellen követik el. Hol vannak a védett házak? Hol van ennek a témának a körültekintő ismerete? Melyik kormánytag ismeri azt a statisztikát, hogy Magyarországon a 15 évesnél idősebb nők 9%-a (vagyis nagyságrendileg 400.000 honfitársunk) ellen követtek már el szexuális erőszakot, és hogy a szexuális abúzusok 22 százalékát az áldozatok partnere illetve volt partnere erőszakolta meg?

Melyik fideszes tud egyáltalán arról, hogy ebben az országban minden ötödik nő úgy nőtt fel, hogy az apja verte az anyját?

Mikor hallunk akár egy fideszes nőt nyilatkozni arról, hogy a meggyilkolt nők közül minden másodikat a partnerük, illetve volt partnerük ölte meg, és hogy ez ellen fel kell lépni a leghatékonyabb eszközökkel?

Átlagosan minden héten megöl egy nőt ma Magyarországon a partnere. Ezek a gyilkosságok a távoltartás intézményének komolyan vétele, megfelelő áldozatsegítés és elégséges számú védett férőhely esetén megakadályozhatók volnának, különösen azért, mert a családon belüli erőszaknak különböző lépcsőfokai vannak, és a gyilkosságokat szóbeli erőszak, először könnyű, majd súlyos testi sértés előzi meg – amiről sokszor a szomszédok vagy a hozzátartozók is tudnak, mégis, látszólagosan mozdulatlanul tűri mindenki, hogy lépésről lépésre eljussanak az emberölésig.

A fenti számok sem elegendők arra, hogy az Európa Tanács színe előtt vállaljunk nemzetközi kötelezettséget az ilyen jellegű bűncselekmények számának visszaszorítására.

A kormány ölbe tett kézzel ül ezek mellett a drámai statisztikai adatok mellett. Egyáltalán nem fontos nekik a magyar emberek – pláne a magyar nők – biztonsága. Egyetlen dolog fontos számukra: hogy fenntartsák a magyar társadalom különböző tagjai közt teremtett hidegháborús helyzetet, és hogy folyamatos félelemkeltéssel elérjék, hogy az emberek félelemből bízzanak bennük. Bízzanak bennük, mert erőt fitogtatnak – ahelyett, hogy profik volnának, vagy akárcsak a hozzáértés szikrája felfedezhető volna bennük -, és folyamatosan figyelmeztetnek az állampolgárokra leselkedő veszélyekre. Az európai értékek védelmére hivatkoznak, de észre sem veszik, hogy az európai értékek sorában előkelő helyet foglal el a sokszínűség és az elfogadás.

Történelmi bűn így társadalmi csoportok ellen hangolni egy nemzetet. Ezt több évtized lesz helyrehozni. Ha egyáltalán lehetséges.