A felcsúti kisvasút és a brit kilépés összefüggései – Így hazudnak ők

Alapesetben a ködös Albionban élő ember nem foglalkozott volna egy kelet-európai zsebdiktátor játékvasútjával, eddig sem tették. Ez a magamutogató hirdetés - mely amúgy csak annak igazolására szolgált volna, hogy Orbán ma Európa egyik legbefolyásosabb, meghatározó politikusa, akinek még a brit közvéleményt is befolyásolni képes szava van -, most felbosszantotta a kilépéspártiakat, s egyik érvükként éppen azt hozzák fel, hogy nem kívánnak olyan Unió tagjai lenne, ahol a brit adófizetők pénzét (is) arra költik, hogy Orbán játékvasutat építsen felcsúti háza mellé, ráadásul csalárd módon félrevezetve Brüsszelt.

Jávor Benedek PM-es EU-parlamenti képviselő bejelentése nyomán a Bizottság vizsgálódik a vezér felcsúti kisvasútjának ügyében.

Az Átlátszó által kiperelt építési engedély “tervezett utaslétszám” című melléklete napi több ezer utasról értekezik a vonat kihasználtságának különböző eseteiben, ehhez képest az első hónap napi átlaga 30 utas volt. Mindeddig a Miniszterelnökség egyszer sem érezte szükségét annak, hogy tájékoztassa a közvéleményt arról, hogy az engedély mellékletében szereplő tervezett utaslétszám nem a tervezett utaslétszámot jelenti, hanem csak azt mutatja, hogy a szolgálatba állítandó vasúti kocsik kapacitása mekkora, s különböző kihasználtsági szintek mellett hány utast tudnak szállítani naponta.

Jó is volt ez így, hiszen a belföldnek, az adófizetőknek szánt kommunikációban azt kellett bizonygatni, hogy szó sincs itt a vezér elfojtott gyermekkori vágyairól (LEGO akkortájt errefelé még nem volt, az NDK gyártmányú – egyébiránt remek – kisvasút meg bizony drága és ritka karácsonyi ajándéknak számított még terepasztal nélkül is), éppen ellenkezőleg, a felcsúti kisvasút nem egyszerűen nemzetgazdasági jelentőségű turisztikai beruházás, hanem a környéken élők életminőségét is ugrásszerűen javító fontos közlekedési fejlesztés is. Napi több ezer ember életét könnyíti meg.

Puskás Akadémia - végállomás liberális magyarországA Telegraph cikke azonban zavart okozott a rendszerben és megváltoztatta a prioritásokat. Orbán nagy pályán igyekszik játszani, s fontosnak tartotta, hogy ő személyesen, mint a migráncs sárkánnyal küzdő, s most a keresztény Európát védelmező Szent György megszólítsa a Brit Királyság alattvalóit a Brexitről szóló népszavazás előtt, hogy talán mégis inkább maradnának idebenn, hiszen mi is olyan büszkék vagyunk a bentlétünkre.

(Aztán meg péntek reggelre kiderült, mi lett belőle. De ez egy másik történet már.)

Csakhogy a magyar adófizetők pénzéből fizetett személyes üzenet célt tévesztett, s kontraproduktív lett.

 

Alapesetben a ködös Albionban élő ember nem foglalkozott volna egy kelet-európai zsebdiktátor játékvasútjával, eddig sem tették. Ez a magamutogató hirdetés – mely amúgy csak annak igazolására szolgált volna, hogy Orbán ma Európa egyik legbefolyásosabb, meghatározó politikusa, akinek még a brit közvéleményt is befolyásolni képes szava van -, most felbosszantotta a kilépéspártiakat, s egyik érvükként éppen azt hozzák fel, hogy nem kívánnak olyan Unió tagjai lenne, ahol a brit adófizetők pénzét (is) arra költik, hogy Orbán játékvasutat építsen felcsúti háza mellé, ráadásul csalárd módon félrevezetve Brüsszelt.

Mondani kell hát valamit, ami nem egyszerű mutatvány, hiszen a napi 30 utas az napi 30 utas, abból még Orbán sem tud kétezret varázsolni, de a nemzet – értsd Orbán/kormány – tisztességét mindenáron meg kell védeni. A magyar kormányt nem lehet azzal vádolni, hogy átverte volna az EU-t – mondja Csepreghy államtitkár, s ennek bizonyságául felmutat egy “előkészítő iratot” amely évi 10.000, azaz napi 27-28 utassal számol, elsőként 2016. október 31.-ig. Bár eltartott néhány napig, amíg a nagy irathalmot átnyálazták, keresve valahol valami használható számot, de íme hát meglelték. Már ha egyáltalán küldtek bármilyen adatot is Brüsszelnek, hiszen 600 millió forintnyi uniós pénzt költöttek csak a kisvasútra, éppen csak kevesebbet mint 2 millió euró, amely összeghatár alatt Brüsszel nem vizsgálja előzetesen, hogy a projekt megéri-e a ráköltött pénzt.”

A brit adófizetők megnyugodhatnak, Orbán nem veri át az EU-t, nem csal, nem dezinformál, minden szava igaz és hiteles, ha tehát a bennmaradásra bíztat ez a nagy formátumú európai államférfi, akkor azt érdemes alaposan megfontolni.

A brit szavazók megfontolták és többségük a kilépés mellé állt.

A magyar adófizető szavazók pedig azt fontolgatják, hogy miért is lettek ők átverve, miért etette őket a kormányzati kommunikáció azzal, hogy csak a nemzetnek ártani akaró ellenzék akarta megakadályozni ezt a nemzetgazdasági jelentőségű turisztikai és közlekedési beruházást, amely derék magyar polgárok tízezreinek napi életét teszi majd könnyebbé, kellemesebbé.

A kormányzati propaganda ugyanis nem arról szólt, hogy közel 800 millió adóforintból építünk Felcsútra kisvasutat, amelyen egy egész nap során 27-28 ember utazik (átlagban, de kirándulók hiányában hétköznap kevesebben), nem többen “mint ahányan a 70-es trolira felszállnak egyszerre egy szerda délután” (Index) miközben ilyen forgalmú vasúti szárnyvonalakat számolt fel a kormány.

Meglehet, Brüsszelnek nem hazudott a Fidesz-kormány, ám Csepreghy állításával most közvetve azt ismerte el, hogy mindeddig hazudott a magyar adófizetőknek, a magyar választópolgároknak. De hát nincs ebben semmi meglepő. Hazudnak reggel, hazudnak délben, hazudnak este is