Egy kanyargós pályakép – Osztolykán Ágnes a politikában

Osztolykán Ágnes: a feladat, az EU-s pénzből a felzárkóztatás segítése, azoknak a számának a csökkentése, akik idő előtt elhagyják az oktatást, fontosabb. Nem lehet mindig csak a partvonalról bekiabálni.

„A sajnálkozás már nem elég! Azt gondolom elég hosszú ideje sajnáljuk már magunkat, talán új vitákat lehetne nyitni és talán megoldásokkal is előállni. (…) lehet velem nem egyetérteni és lehet engem most sokféle jelzővel illetni, de én ezzel az interjúval is felvállaltam (http://mandiner.hu/cikk/20160606_osztolykan_agnes_interju_nem_arcvesztes_ez )azt, hogy ha tudok tenni azért, hogy a végzettség nélküli iskolaelhagyásra szánt 7 MILLIÁRD forint úgy legyen elköltve, hogy az ránk nézve is hasznos és jó, akkor már tettem valamit. Ha nem akkor ti nyertetek!” – így felel a facebookon azoknak Osztolykán Ágnes volt LMP-s országgyűlési képviselő, akik azért kritizálják, mert tanácsadói munkát vállalt az oktatással és a roma felzárkóztatással is foglalkozó úgynevezett Emberi Erőforrás Minisztériumában Balog Zoltán miniszter kabinetjében.

Valaki ezt vágja a fejéhez arra a hírre, hogy Balog miniszter munkatársa lesz:

„És a következő szegregációs perben te mész a Balogh helyett Osztolykán Ágnes, a szeretetteljes szegregáció jegyében? Persze, éljen meg mindenki úgy, ahogy tud. De te komolyan gondolod, hogy nem te leszel az első akire ráhúzzák a szart, amikor el kell vinni a balhét?!”

A vita lényege, hogy vállalhat-e állást, az egyébként korábban általa is sokat kritizált, kormánynál egy volt ellenzéki képviselő arcvesztés nélkül.

Osztolykán válasza szerint a feladat, az EU-s pénzből a felzárkóztatás segítése, azoknak a számának a csökkentése, akik idő előtt elhagyják az oktatást, fontosabb. Nem lehet mindig csak a partvonalról bekiabálni.

A hozzászólók egy része árulást emleget, mások egyetértenek abban, hogy ha lehet akkor meg kell próbálni tenni valamit.

Mi most – nem azonnal állást foglalva ebben a  vitában – Osztolyán Ágnes eddigi politikai pályáját tekintjük át. (A Magyar szürke 48 árnyalata – című könyvemben megjelentek alapján, ahol részleteseben is írtam róla.)

Csengersimán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) nőtt föl. Idejének jó részét a nagyanyjával töltötte, mert a szülei több műszakban dolgoztak a közeli cipőgyárban, betanított munkásként. Olvasni már kisgyerekkorában nagyon szeretett – egy a 168-órában megjelent írásban Krug Emíliának úgy elevenítette föl, az Egri csillagok volt az első olyan mű, amely tízéves korában annyira megragadta, hogy attól kezdve ládaszám rendelte a család a Könyvklubtól az olvasnivalókat.
Miután jó eredményeket ért el, szülei és tanárai is  úgy gondolták, akkor viheti valamire, ha továbbtanul, méghozzá egy jobb iskolában.

„Az apám azt mondta nekem, hogy ha te vidéken maradsz, lehetsz te a legjobb tanuló, lehetsz te a legokosabb ember, te akkor is a cigány Osztolykán Zoli lánya leszel.”

Ezért általános iskolai tanárai segítségével egy budai elitgimnáziumot választottak egyenesen a Rózsadombról. A Móriczba került, ahol remekül megállta a helyét.

Érettségi után először a jogi karra jelentkezett, két pont hiányzott csak ahhoz, hogy felvegyék. De jött helyette a miskolci egyetem politológia szaka.

Életrajzában megemlíti, hogy amíg a rózsadombi gimnáziumban a származása senkit nem érdekelt, nem számított, addig a miskolci egyetemen ez már korántsem volt így. „Önvallomása szerint sok negatív hatás érte ezekben az években, még az államvizsgán is.

<<A szociálpolitikai vizsgán nem engedték, hogy tételt húzzak. A hajléktalan ellátásról írtam a szakdolgozatomat, de a roma integrációról kellett beszélnem. Hisz én is roma vagyok.>>”- idézte fel.

Az egyetem után meglehetősen sok mindennel foglalkozott. A pesti VIII. kerületben korrepetált fiatalokat, tartott pályaorientációs tanácsadást, mint a  Józsefvárosi Roma Szolgálat művelődésszervezője.

Aztán következett a Soros Alapítvány, ahol médiával foglalkozó programvezető volt, különböző roma projektek kidolgozásában, lebonyolításában, azok szakmai felügyeletében, monitorozásában vett részt. Ekkor ismerte meg a más országokban élő romák társadalmi, gazdasági helyzetét, illetve a cigány emberek helyzetén javítani igyekvő nemzetközi programokat.

Csakhogy Soros György akkoriban úgy látta, Magyarország már működő, valódi demokrácia, tehát az ő pénze itt már nem kell, máshol nagyobb a szükség rá, s ezért bezárta itteni alapítványát. (No comment.) Azt is jelentette ez, hogy Osztolykán az utcára került. Ráadásul férje még a színművészeti egyetemre járt. „Albérletre is alig futotta” – olvasható a 168 órában megjelent interjúban. Persze tudjuk, ahol a szükség, ott a segítség. Pénzügyi asszisztens lett az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezeténél. Jó társaság, de száraz munka.

Aztán 2002-ben, a szocialisták parlamenti győzelme után újabb lehetőségek nyíltak meg előtte.

 „A 2002-es választások után, amikor létrejött a Romaügyi Hivatal, megkerestem Teleki László államtitkárt, hogy itt vagyok, tenni szeretnék. Akkor az FVM – be kerültem mint romaügyi referens. Így kerültem kapcsolatba a Leader programmal, a vidékfejlesztési programokkal és más ügyekkel. Nem értem el túl sok sikert, de azt igen, hogy a roma ügy egyáltalán bekerüljön a vidékfejlesztési stratégiába és az akkoriban létrejött Vidékfejlesztési Hivatalok szemléletébe.” –olvasható a már  fentebb is idézett életrajzában,

Talán némi magyarázkodás is kicsendült a hangjából, amikor hozzáteszi a 168 órában: „Választhattam, hogy vállalkozóként pályázatokat írogatok, vagy belülről próbálom alakítani a rendszert. Úgy tűnt, nemcsak pozíciókat akarnak létrehozni, hanem lépéseket is tenni.”

És a történet még folytatódik:

„2003-ben került sor arra a nagyszabású nemzetközi konferenciára, amelynek keretében megszülettet a Roma Évtized Program létrehozásáról szóló döntés. Ekkor kérték fel a Roma Évtizedprogram Titkárságának vezetésére, egy operatív szervezet felállítására. Vezetésével egy új, nemzetközi standardok alapján felépülő, több országot összekapcsoló, a résztvevő országok roma integrációs munkáját monitorozó egység épült fel.”

osztolykán liberális magyarország

A 2010-es választások előtt szerveződő LMP-be Schiffer Andrásék hívták. A parlamentben Osztolykán egy ideig ügyesen elkerülte azt a csapdát, hogy ő csak roma ügyekkel, társadalmi integrációs kérdésekkel foglalkozzon. Így például oktatási ügyekben is nagyon határozottan hallatta a hangját, egyike volt azoknak, akik szakmai oldalról is érdemben bírálták a hoffmanni dúlást az oktatásban.

Természetesen a roma ügyek és az oktatás probléma halmazának van közös része. Ilyen például az iskolai integráció ügye.

Az utolsó véremig ellenezni fogom a szegregációt, mint eszközt az oktatásban.

Ideológiailag VAK vagyok, mert nem hiszem, hogy az otthonról hozott szociokulturális hátrányokat úgy lehet csökkenteni, hogy a mi gyerekeinket azért mert kicsit vagy nagyon sötétebb a bőrük külön osztályban, külön tanítsuk.” – írta blogjában pár évvel ezelőtt.

Ahogy egy Magyar Narancsnak adott interjújában alaposabban is megfogalmazta: „Aki azt állítja, hogy az integráción kívül van bármilyen más, eredménnyel kecsegtető megoldás, módszer a közoktatásban, az minimum a saját inkompetenciájáról tesz tanúbizonyságot. Nincs olyan hazai vagy nemzetközi kutatási eredmény, ami ne azt támasztaná alá, hogy akár csak a képességek alapján szelektáló iskolarendszer előbb-utóbb szükségszerűen szegregációhoz vezet. (…)

A szegregált oktatási intézmény pedig szükségszerűen gyengébb minőségű oktatást nyújt, tehát gyengébb lesz az ide járó gyerekek tanulási teljesítménye, és ezzel kialakul a szegregáció ördögi köre. Az integráció és az inkluzív pedagógia viszont úgy nyújt esélyt a nehezebb helyzetből indulóknak a felzárkózásra, hogy nem csökkenti a velük együtt tanuló magasabb státuszúak esélyeit.”

Egy képviselő súlyát ugyanakkor csak/elsősorban az adja meg, hogy pártja mennyi helyet szorít ki magának a közéletből. Nos, az LMP nem olyan túl sokat. Ráadásul a pártbéli viták, majd a pártszakadás sem segített abban, hogy bebizonyíthassák, lehet más a politika.

Osztolykán a pártszakadáskor a Schiffer féle csoporttal maradt, de végül nem indult újra a parlamenti mandátumért.

Innen rugaszkodott el ismét. Most a „szeretetteljes szegregáció” mellett kiálló Balog miniszter mellett állást vállalva. Milyen eredménnyel? Meglátjuk.