Jó utat!

Május elsején felköszöntöttük az édesanyákat, megünnepeltük a munkát, de lett volna olyan ünnepelni való is, amit méltatlanul kevesen és kevésszer hangsúlyoztak. Tizenkét évvel ezelőtt Május 1. volt az a nap, amikor Magyarország a rendszerváltás után ismét tehetett egy nagy lépést a nyugat-európai jóléti államok felé. Beléptünk az Európai Unióba.

Május elsején felköszöntöttük az édesanyákat, megünnepeltük a munkát, de lett volna olyan ünnepelni való is, amit méltatlanul kevesen és kevésszer hangsúlyoztak. Tizenkét évvel ezelőtt Május 1. volt az a nap, amikor Magyarország a rendszerváltás után ismét tehetett egy nagy lépést a nyugat-európai jóléti államok felé. Beléptünk az Európai Unióba.

A munka ünnepén olyan vívmányokra emlékezünk, melyek nélkül a munkavállalás a mai napig is inkább a szolgasághoz hasonlítana. Anyák napján az édesanyák előtt tisztelgünk, hiszen nélkülük mi magunk sem léteznénk. De egy gyors gondolatkísérlet erejéig gondoljunk bele, hogy mi lenne velünk az EU-tagságunk nélkül!

2016 EU-n kívüli Magyarországát számtalan tényező határozná meg. Lassan nyolc évvel ezelőtt kellett volna átélnünk egy államcsődöt, vagy eladósodnunk olyan mértékben, ami beláthatatlan következményekkel járt volna ránk nézve, hiszen ebben az esetben az IMF nem mentett volna meg minket. Az elmúlt tizenkét év mezőgazdasági fejlesztéseinek 90%-át nem sikerült volna végrehajtani. A GDP 3-4 százaléka minden évben hiányzott volna a magyar gazdaságból. Összességében nagyjából 10.000 milliárd forint támogatás nem hasznosult volna Magyarország területén. Az EU területére jelenleg is kizárólag érvényes, nemzetközi utazásra jogosító okmánnyal, azaz Útlevéllel léphetnénk be. Munkát vállalni, vállalkozni, vagy letelepedni leginkább illegálisan lenne csak esélyünk az EU területén. Közel ötvenezer magyar Erasmus-diák sosem tanulhatott volna EU-szerte különböző egyetemeken. Az európai szintű fogyasztóvédelmi, és élelmiszer-biztonsági előírások nélkül a vásárlók könyvénél messzebbre ritkán jutnánk vásárlói jogainkkal. Magyarországot senki sem képviselné Brüsszelben, sok esetben születnének így olyan döntések, melyek befolyásolnák ugyan a mindennapjainkat, de beleszólásunk azokba nem lenne.

Egyetlen szempontból állnánk nagyon hasonlóan: nagyjából ugyanannyi esélyünk lenne az euro bevezetésére, mint amennyi most van. Ezen kívül viszont minden máshogy alakult volna. Máshogy, és véleményem szerint sokkal rosszabbul. Tehát én hálás vagyok azért, mert most már tizenkét éve mondhatom azt a világ bármely pontján, hogy magyarként én az Európai Unióból jöttem, és oda is fogok hazamenni.

Hiszem, hogy továbbra is a nyugati, jóléti társadalmak mintáját kell kövessük, és a célunk a hozzájuk való felzárkózás kell legyen. Azt a tényt, hogy Orbán Viktor máshogy képzeli a jövőt, mint én, természetesen elfogadom, hiszen tudom, hogy egyrészt mind mások vagyunk, másrészt Orbán Viktor és szűk köre jelenleg is jobban él, mint az Európai Unió állampolgárainak 99 százaléka. Azt viszont sosem fogom elfogadni, hogy Magyarország jövőjéről bárki saját kénye-kedve szerint dönthessen. Emellett minden tőlem telhetőt meg fogok tenni annak érdekében, hogy hazánkat ne csak a jelenlegi magyar kormány és Miniszterelnök tevékenysége alapján ítéljék meg a nagyvilágban. Küzdeni fogok, hogy az EU-szkeptikusságot csak azon kevesek vegyék komolyan, akik a bezárkózás által nyújtott átmeneti, látszólagos biztonságérzet oltárán bármikor feláldoznák Magyarország jövőjét, és fejlődését.

Sem ellenfélnek, sem élősködőnek nem tudom, és nem is akarom tekinteni az EU-t. Köszönöm szépen, de részemről én inkább maradok EU állampolgár. Akik pedig a jövőjüket az Európai Unión kívül képzelik el, azoknak innen is üzenem: Jó utat!