Gulyás, a kopaszok, és a csőd (interjú dr. Matlák Gáborral, Gulyás Márton védőjével)

A szabad ne feledd-nek adott interjút dr. Matlák Gábor ügyvéd, a politikai aktivista Gulyás Márton védője.

A szabad ne feledd-nek adott interjút dr. Matlák Gábor ügyvéd, a politikai aktivista Gulyás Márton védője.

Gulyás 2016. február 24-én társaival a Nemzeti Választási Iroda elé vonult tiltakozásképpen az előző napi incidens miatt, amikor is tagbaszakadt kopasz kidobó emberek és verőlegények megakadályozták Nyakó Istvánt, hogy elsőként adhassa a vasárnapi boltzárral kapcsolatos népszavazási kezdeményezését. Gulyás Márton plakátokat ragasztott az NVI falára, majd az Nemzeti Választási Iroda, illetve a Nemzeti Választási Bizottság feliratú táblákat lefeszegette az épület faláról. Gulyást a bíróság bűnösnek mondta ki, egy év próbára bocsátotta ill. 41 ezer forint felmerült költség megfizetésére kötelezte, csavarhúzóját és kalapácsát pedig elkobozták.

Matlák amellett, hogy ügyvéd, önkormányzati képviselő Budapest XV. kerületében a Liberálisok színeiben, így mint közéleti szereplő is állást foglal számos kérdésben.

szabad ne feledd: Mennyit gondolkodott, mikor igent mondott és elvállalta Gulyás Márton védelmét, hiszen tudvalevő volt, hogy ez az ügy nem klasszikus büntetőügy, mert meghatározó politikai aspektusa van?

Matlák Gábor: Olyannyira nem kellett sokat töprengenem, hogy amikor először megláttam az interneten, hogy mi történt, én hívtam Marcit, hogy szabadlábon van-e, és miben tudok neki segíteni. Volt egy sejtésem –  ezt a sejtést a valóság aztán túlszárnyalta – hogy ez nem lesz akármilyen ügy.
Nagyon fontos, hogy a per tárgyát képező eset egy nappal azután történt, hogy a Fradi Securityhez köthető kommandó megakadályozta Nyakó Istvánt egy népszavazási kezdeményezés beadásában.
Ott tartunk, hogy akik egy olyan feltételezhető bűncselekményben, mint a népszavazás kezdeményezéséhez való jog megakadályozása, részt vettek, tudomásom szerint meggyanúsítva sincsenek, viszont az, aki ha csak egy nappal is, de később ez ellen tiltakozott, és eközben megrongált két táblát, gyorsított eljárásban bíróság elé került, és első fokon már el is marasztalták. Ez így összességében elég csúnya bizonyítványt állít ki a magyar igazságszolgáltatásról, és az egész konglomerátumról, ami az első rendőri intézkedéstől a bírósági ítéletig tart.

SzNF: Meglehetősen szokatlannak tűnik, hogy egy február 24-i cselekményt már március 22-én tárgyal a bíróság és első fokú ítélet is születik.

MG: Magyarországon létezik a bíróság elé állítás jogintézménye, aminek értelmében egyszerű büntető ügyekben, amennyiben beismerés vagy tettenérés van, az elkövetőt azonnal bíróság elé lehet állítani. Nem jogellenes, hogy Marcival szemben is ezt alkalmazták, hiszen a cselekményt nem tagadják, és a tanúk, és Gulyás Márton is ugyanúgy irják le. Másrészt tettenérés is történt, a rendőrök előtt történt az egész cselekmény. A szigorúan vett jogi feltételei fennállnak annak, hogy őt bíróság elé állítsák. A probléma az, hogy szerintem ez nem egyszerű ügy.

SzNF: Az ítélet indoklásakor a bíró maga is elismerte, hogy nem egy szokványos garázdaságról van szó, hanem egy politikai véleménynyilvánítás keretében elkövetett garázdaságról. Tehát a politikai véleménynyilvánítás volt az elsődleges szándék és nem a garázdaság. Te is tettél utalást arra a tárgyaláson, hogy Gulyás véleménynyilvánítása semmivel sem volt riadalmat keltőbb, megbotránkoztatóbb, mint mondjuk a miniszterelnök azon kijelentése, amelyben gazdaállat nélküli élősködőknek nevezi a magyar állampolgárok egy csoportját.

MG: Az indoklás alapján szerintem a bíró elfogadta azt, hogy elsősorban politikai motivációja volt a cselekedetnek, de az már nem volt számomra világos, mennyire érezte ezt releváns körülménynek a büntetés szempontjából. Garázdának azt a cselekményt lehet minősíteni, ami egyrészt erőszakos, másrészt kirívóan közösségellenes, és alkalmas arra, hogy másokban félelmet, megbotránkoztatást keltsen. Ez a rész mindig bonyolult, hiszen nehéz megmagyarázni, hogyan dönthet a bíróság olyasmiben, ami a mások fejébe látást igényelné.

SzNF: A tárgyalásnak volt egy kifejezetten erre vonatkozó része. Sem a tanúk, sem a kamerafelvételek nem igazolták, hogy bárki is félt volna.

MG: Itt a jogalkalmazás bebújik egy nagyon érdekes dolog mögé. A töretlen bírói gyakorlat szerint a garázdaságnál objektíve kell fennállni annak a lehetőségnek, hogy valakiben riadalmat, félelmet kelthessen. A politikai véleménynyilvánítás ugyanakkor jellegénél fogva megosztja a társadalmat, hiszen ez arról szól, hogy egy-egy elhangzott kijelentés, egy-egy meghozott intézkedés a társadalom bizonyos csoportjainak teszik, másoknak nem tetszik. Erre példa a miniszterelnök gazdaállatos, parazitás beszéde, ami nyilvánvalóan tetszett azoknak, akik ott a helyszínen hallgatták, és nyilván sokaknak nem tetszett. Például nekem sem tetszett.

A bíróság ott lép veszélyes területre, amikor azt mondja, hogy ez a cselekedet objektíven alkalmas volt arra, hogy megbotránkoztasson. Göncz Árpád és senki más sem tudott elmondani beszédet úgy – bármilyen témában –, hogy valakit meg ne botránkoztatott volna. Ez a politikai véleménynyilvánítás sajátossága, szükségszerű velejárója. A jogalkotó úgy alkotta meg a garázdaság megállapítására vonatkozó feltételeket, hogy általánosan, az emberek sokaságában riadalmat keltő, megbotránkoztató-e az adott cselekedet, nem pedig úgy, hogy a bíró képes-e legalább egy valakit találni, akit megbotránkoztat. Ezt mondtam a védőbeszédemben is: az, aki a Békementről tart haza,  talán megbotránkozott volna ezen a cselekedeten, de ezen az alapon nem lehet egy politikai aktivistát elítélni. Ezért hoztam fel Krassó György példáját, aki a nyolcvanas években gerilla politikai aktor volt, talán Gulyás Mártonnak és az ő társainak a politikai előképe, aki különböző politikai performanszokat talált ki.

SzNF: Vele sem bántak kesztyűs kézzel.

MG: A Kádár-korszak is élt a lehetőséggel, hogy garázdának minősített tüntetőket. Nem egyszer olyanokat, akik csatlakoztak egy tüntetéshez, civil és egyenruhás belügyi dolgozók letartóztattak, csak mert jelen voltak akkor, amikor mondjuk valaki elkiáltotta magát, hogy igazságtételt ’56 áldozatainak!
Ma, ha egy bíró egy politikai aktivistát el akar ítélni garázdaság vádjával, akkor kénytelen egy ilyen fából vaskarikát jogalkalmazást alkalmazni, miszerint biztosan voltak olyan személyek, akikben az akció félelmet keltett. Ennek elterjedése viszont végletesen korlátozná a véleménynyilvánítás szabadságát.

SzNF: 2008-ban a Fidesz vezető politikusai kordont bontottak a Kossuth téren. Előre eltervezetten, hiszen szerszámokkal felszerelkezve érkeztek. Azzal is tisztában voltak, hogy jogellenes a cselekményük, hiszen tudták, hogy nem jogosultak azoknak a kordonoknak az elbontására.

MG: Játsszunk el a gondolattal, hogy ez az ügyész és ez a bíró 2008-ban megkapja Orbán Viktor és társai kordonbontó ügyét. Ők el is ismerték, hogy szándékoltan cselekednek jogellenesen, mert állításuk szerint egy rendkívüli politikai szituáció hatalmazta fel őket erre akkor.
(Egyébként Gulyás Márton is ezzel védekezik most.) Biztosan találtunk volna akkoriban olyan embereket, akikben ez a tett megbotránkozást keltett. A mostani ítélet és bírói gyakorlat alapján akkor Orbánékkal szemben súlyosabb ítéletet kellett volna hozni, hiszen az csoportosan elkövetett garázdaságnak minősülhetett volna. Én viszont úgy gondolom, hogy sem az, sem Gulyás mostani tette nem volt garázdaság.

SzNF: Az ügyész súlyosbításért, a védelem felmentésért fellebbez. Mikor lesz a másodfok tárgyalása?

MG: Semmit nem lehet tudni. A bíróság elé állítási eljárásokban alig fordul elő fellebbezés. Nekem azt súgja, hogy hamarosan meg lesz a másodfok tárgyalása is, lehet, hogy még az ítélkezési szünet előtt.

SzNF: Amennyiben egy rosszabb forgatókönyvben gondolkodunk, és helybenhagyja a másodfok az elsőfokot, akkor ez az ítélet egyes vélemények szerint alkalmas lehet arra, hogy Damoklész kardjaként lebegjen Gulyás Márton feje fölött, és bármikor lesújthasson rá, ha túl sokat, vagy túl hevesen tiltakozna a következő egy évben.

MG: Az egy év próbára bocsátás azt jelenti, hogy a bíróság kivizsgálta a cselekedetet saját hatáskörében, megállapítja a bűnösséget, de ítéletet nem hoz. Ha a következő egy évben Gulyás Márton elkövet még valamit, akkor a két esetet egy eljárásban tárgyalja, és aszerint hoz ítéletet. Aki azt gondolja, hogy ez Gulyás Mártont vissza fogja tartani, az egyáltalán nem ismeri őt. Nem ügyvédként, hanem közéleti szereplőként mondom: lehetséges, hogy amikor vége lesz ennek a rendszernek, akkor, mint egykoron Táncsicsot, mi Gulyás Mártont fogjuk kiszabadítani a börtönből. Ez persze csak vízió, de kétségtelen, hogy van számos olyan politikai aktivista, akit egy ilyen ítélet nem tart vissza.

SzNF: Elképzelhető, hogy ezután vadászni fognak Gulyásra?
MG: Hogyne, feltétlenül. Ráadásul neki nem is ez az első olyan garázdasági ügye, ami politikai véleménynyilvánításból fakad. Csak a másik ügy még nem tart itt. Az, ha lehet, még abszurdabb: elment a Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia ülésére és a színpadra kiállva annyit mondott, hogy mutassanak nekem egy fórumot, ahol vitatkozni tudok Fekete Györggyel a kultúra finanszírozásáról! Ezután a biztonsági emberek felugrottak a színpadra, lelökték Marcit úgy, hogy a hátát beütötte, meg is sérült valamennyire. Majd ezt követően feljelentették garázdaságért.
Ezt az ügyet is én viszem.

SzNF: Nem tartasz attól, hogy a szakmán belül kikiáltanak az ellenzéki politikai aktivisták védőügyvédjének?

MG: Szeretnék belekerülni ebbe a skatulyába!