Az Alkotmány utcai demokrácia

A vasárnapi zárva tartás ügye azon kevesek közé tartozik, amelyben már volt népszavazás. A méltán népszerű „Apa zenél” formáció „Baszódjál meg KDNP” című örökzöldjét (https://youtu.be/8N63K0VzsNk ) már eddig is több, mint 810 ezren hallgatták meg.

A vasárnapi zárva tartás ügye azon kevesek közé tartozik, amelyben már volt népszavazás. A méltán népszerű „Apa zenél” formáció „Baszódjál meg KDNP” című örökzöldjét (https://youtu.be/8N63K0VzsNk ) már eddig is több, mint 810 ezren hallgatták meg.

Természetesen e szép siker oka lehet a dallamvezetés jellegzetessége, a ritmus izgalmassága, netán az előadó Székely Mihály-i magasságokba röppenő csodálatos hangja. Ám mindezeken túl joggal feltételezhetjük, hogy azok, akik meghallgatják, kifejezetten egyetértően recitálják az előadóval: „Baszódjál meg KDNP, s külön Semjén Zsolt / Nemzetünknek seggén ott piroslasz mint a folt. Nem választott senki és nem kérte, hogy beszólj / Zárod ám te vasárnap a pofádat be jól.” És így tovább, nem idézem, úgyis tudják, miről van szó, hallgatták eleget.

Két kérdés van itt. Az egyik a vasárnapi zárva tartásé, a másik a jogállamról vallott – na, jó, ma már kicsit talán idejétmúlt – elképzelésünk.

Ami a vasárnapot illeti. Még akkor is, ha akadnak olyan felettébb demokratikus országok, ahol van olyan nap, amikor zárva tart a boltok egy nagy része – de ott “történelmileg így alakult”, ha még valaki ismeri e kifejezést. Itt meg úgy adódott, hogy vasárnap is, sőt, éjszaka is lehetett bizonyos dolgokat vásárolni.

Közbevetés: Számomra a rendszerváltás első langy fuvallatát az jelentette, amikor a nyolcvanas években megjelentek a vasárnap is nyitva tartó – sőt az éjszakai – boltok, amely jelenség felettébb egyszerűbbé tette fiatal éveinket. Verseny lett az üzletek között, ők keresni tudtak, mi enni, inni, ha úgy adódott. És szerintem több honfitársam érezte ebből jólesőleg, hogy milyen nagy dolog a szabadság (mint ahogy az is jó, hogy például tüntetni lehet szabadon).

Én egyébként azt szeretem a legjobban, amikor ez előkerül, akkor a nagyon bölcs kommentezőknek egy jellegzetes szagú és állagú csoportja odaírja, hogy csak ne “ajvékoljál” itt nekem (ezt az “ajvékolást” valamiért igen szeretik), mert pl. Izraelben is zárva van minden, igaz, hogy szombaton. Vajon ezeknek a súlyos kisebbrendűségi komplexusban szenvedő frusztráltaknak miért jut mindenről ugyanaz az eszükbe? Amúgy meg, nem messze a jeruzsálemi Óvárostól van egy tuti helyem, ahol szombaton K-európai szemmel nézve is a legkitűnőbb szilvapálinkát mérik, és én helyi borból készült kisfröccsel hígítom.

De mindez csak előhang, mert most alapvetően mégsem erről van szó. Hanem arról, hogy létezik-e még a népszavazás intézménye? A kérdés afféle, mint ha azt tenném fel, létezik-e még Alkotmánybíróság? Hát persze, hogy létezik, ott ül benne Balsai magyar ember, meg Salamon magyar ember, meg Pokol magyar ember, vagy éppen Szívós Mária magyar ember. Van székházuk, autójuk, szép fizetésük. Csak éppen egyre nem jó az egész, arra hogy betöltse a szerepét, a hatalmi ágak szétválasztása utáni fékek és ellensúlyok rendszerében. És nemcsak a személyek miatt, hanem mert a jogszabályokat úgy alakítgatták, hogy nem is nagyon van esélyük sokat tenni érdemben.

Van népszavazás is, persze, hogy van, hiszen ez egy demokrácia, nincs itt semmi látnivaló, kérem, haladjanak tovább. Más kérdés, hogy népszavazás csak abból lesz, amit a hatalom akar. E céljának elérésére eddig leginkább a parlamenti szavazógépet használta.

Ám néha még így is kis híján átcsúszott valami. Ilyenkor más eszközökhöz kell folyamodni, verőlegényileg és ez is el van rendezve. Hogy ez nem elegáns? Miért, a nyugdíjpénztárak elvétele az olyan graciőz volt? Az oktatás teljes centralizációja nagyvonalú gesztusok sorozata volt? Miért várunk mást éppen népszavazás ügyben?

„A képviselőknek (…) törvényeiket önmaguknak kell végrehajtaniuk, önmaguk ellenőrzik, hogyan festenek ezek a törvények az életben. (…) A képviseleti intézmények megmaradnak, de nem marad meg a parlamentarizmus, mint külön rendszer, mint a törvényhozó és végrehajtó tevékenység különválasztása.” E program első ránézésre nem tűnik éppen a legkorszerűbbnek (Lenin a szerző), de időnként érdemes elővenni a marxizmus-leninizmus klasszikusait, ugyanis egy másik klasszikus szép szavával élve: „Nincs új a lap alatt.”

A verőlegényileg elrendezett népszavazási procedúra nem más, mint aminek egyébként is tanúi vagyunk. Csak sokak számára látványosabb, egyértelműbb.

A demokratikus jogok és lehetőségek korlátozása sok tekintetben parlamenti eszközökkel is megoldható. Péntek délután Rogán Antal bead egy egyéni képviselői indítványt, majd hétfőn megszavazzák. Oszt jónapot. Minek az a sok lila duma, egyeztetés, vita? “A jog sohasem lehet magasabb fokon, mint a társadalom gazdasági alakulata és az ezáltal megszabott kulturális fejlettsége…”. Na, vajon kitől származik az idézet? (A helyes megfejtők között Orbán Viktor: Egy az ország című bestsellerét sorsoljuk ki.)

Ja, és még egy. Várható-e, hogy ezentúl a „Fradi B közép security” és a hozzá hasonló jogkövető fiatalemberek sora avatkozik majd bele a maga sajátos módján a közéleti ügyek intézésében pofonilag? A nagy esküt nem merném letenni arra, hogy ez volt az utolsó ilyen akció. De a helyzet azért mégsem reménytelen. Sőt. Az az elemi erejű felháborodás, amely az Alkotmány utcai (jó kis utcanév erre, nem?) eseményeket követte, azt mutatja, van remény. És ez egyáltalán nem kevés.