Kétszáz év dohszagától bűzlik az EMMI

A Kliknek mennie kell. Balog Zoltán sem vezethet már sokáig egy olyan mamutminisztériumot, amely az oktatást is irányítja. Egy olyan embernek semmi keresnivalója ebben a pozícióban, akinek halványlila gőze nincs a XXI. századi tudásfogalomról – nem beszélve arról, hogy a saját maguk által áterőltetett törvények területén is hiányosak az ismeretei.

A Kliknek mennie kell. Balog Zoltán sem vezethet már sokáig egy olyan mamutminisztériumot, amely az oktatást is irányítja. Egy olyan embernek semmi keresnivalója ebben a pozícióban, akinek halványlila gőze nincs a XXI. századi tudásfogalomról – nem beszélve arról, hogy a saját maguk által áterőltetett törvények területén is hiányosak az ismeretei. Elég volt az átideologizált tankönyvekből, elég volt az újraírt történelemből, a tantestületek megfélemlítéséből, az erőszakos központosításból, emberek tömegeinek a folyamatos megalázásából és a fideszes oktatásirányítás totális bukásából! Történelmi bűn, amit ez a kormány elkövet az ország jövője ellen.

Az EMMI vezetője nem érti, hogy ma arról szól a „tudás” fogalma, hogy hogyan tudom használni azt az információt, amelyet megszerzek, és hogy hogyan tudom feltalálni magam egy új helyzetben. Seymour Papert briliáns megfogalmazásában úgy hangzik ez: „régen azt neveztük tudásnak, hogy amit megtanultunk az iskolában, azt jól csináljuk, ma az a tudás, hogy hogyan tudom jól csinálni azt, amit nem tanultam”.

Fényévekre vannak tőlünk ma azok a társadalmat, amelyek az oktatási rendszer átfogó reformján keresztül várták az országuk felemelkedését. Ma nem lehet összehasonlítani az 50 évvel ezelőtti Finnországot jelenlegi önmagával. Kicsi és jelentéktelen, erdőkkel övezett, mezőgazdaságból élő országból küzdötte magát a világ élvonalába. A gyerekeik boldogok, kíváncsiak a világra, eleget játszanak, pihennek, s közben úgy ismerik meg a világot, hogy annak tananyaggal övezett bemutatása illeszkedik az éppen aktuális életkori sajátosságaikhoz. Ezzel szemben mi van itthon? A gyerekeink jó része nem érti, amit olvas, nem tud egybefüggő szöveget alkotni, és kiugróan sok köztük a digitális analfabéta.

Magyarországon nem értik a pozitív értékelés fogalmát sem. Mintha arra menne ki az egész rendszer, hogy nap mint nap beledörgölje a gyerek orrát a saját hibáiba. Mikor lesz ebben az országban egy olyan értékelési rendszer az iskolában, amely nem a hasfájós, hasmenős, hányingerrel iskolába menő, rettegő gyerekeket termeli újra? Magyarország önbizalom-hiányos funkcionális analfabéták tömegeit neveli fel a közoktatás rendszerében. Az értékelési rendszer megváltoztatása valódi oktatási reform volna. 2010-ben mindene megvolt a Fidesznek ahhoz, hogy történelmet írhasson, és leszámolhasson régi hibákkal, de másra használta az erejét: visszavitte az oktatást egy olyan világba, amely ebben az évszázadban teljességgel működésképtelen.

Ez a kormány szándékosan követ el mindent annak érdekében, hogy nehogy véletlenül felnőhessen egy generáció, amely nem a búval bélelt, mindentől összerezzenő, kihívásoktól megrettenő, önmagáért kiállni csak a legritkább esetben képes társadalmat termelné újra. Persze, ezek a „jó emberek” ennek a kormánynak. Akik nem kérdeznek. Nem kételkednek. Nem tudják értelmezni az információt, amely eléri őket. No meg hozzászoktatták őket: jobb, ha csöndben maradnak – „abból baj nem lehet”.

Tegnap, pedagógusok, diákok, intézményvezetők, szülők tömegei üzenték meg Orbán Viktornak, Balog Zoltánnak, Hoffmann Rózsának, Czunyinénak és sokaknak, hogy egy kormány nem alázhat meg nap mint nap több százezer embert. Igen, tudom: az Orbán-kormány számára az volna az ideális forgatókönyv, ha sorba beállós, fejüket leszegő, információhiányos és globális világgal összekötődni képtelen Fidesz szavazókat tudnának felnevelni.

Annak a gyalázatnak, amelyet Orbán Viktor és szervilis kiszolgáló személyzete oktatási rendszerként épített ebben az országban, az Európai Unióban semmi helye. Ez diktatúrákat idéző sötétséget hozott az iskolákba, és ha most nem sikerül megfogni, akkor diktatúrákat idéző sötétséget teremt az ország következő évtizedeiben is. Ha az Emberi Erőforrások Minisztériumára gondolok, szinte facsarja az orromat az intézményből áradó dohszag.

Orbán Viktor azt mondta 1989. június 16-án, a Hősök terén, hogy „a hatodik koporsóban nem csak egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezendő húsz, vagy ki tudja hány évünk fekszik.” Annyira kínos, hogy neki mindössze 6 év kormányzása elegendő volt egy olyan mértékű romboláshoz, amelyet az előző rendszer csak négy évtized alatt volt képes véghezvinni. Most először felcsillant a remény, hogy több tízezer ember képes lesz elkezdeni a romok eltakarítását, és új életet kezdeni.