Jó-e nekünk az EU szerződés módosítása?

A minap Tuzson Bence kormányszóvivő a Pesti Srácok hírportálnak adott interjújában azt állította, hogy Magyarország kezdeményezi az EU alapító szerződésének módosítását. Egészen pontosan nem is módosításról, hanem egy új “alapokmány” létrehozásáról beszélt. Szerinte ezzel Magyarország nincs egyedül, mert a britek is ezt akarják.

A minap Tuzson Bence kormányszóvivő a Pesti Srácok hírportálnak adott interjújában azt állította, hogy Magyarország kezdeményezi az EU alapító szerződésének módosítását.  Egészen pontosan nem is módosításról, hanem egy új “alapokmány” létrehozásáról beszélt. Szerinte ezzel Magyarország nincs egyedül, mert a britek is ezt akarják.

Akár legyinthetnénk is, hogy már megint egy újabb gumicsont, marketingeszközt vetettek be a nagyérdemű elkápráztatására. Ez azonban nem egy új, hanem régi gumicsont, aminek viszont most a kockázatai újak és riasztóak. Orbán Viktor már 2010. októberében, egy brüsszeli csúcstalálkozó után azt mondta, hogy a meglévő szerződéssel a válság utáni Európát nem lehet működtetni, ezért módosításokra van szükség. Időről-időre újból elővette ezt a kommunikációs elemet, de a szavakat soha nem követték tettek. A magyar kormány- szerintem helyesen- edig soha nem állt elő a módosításra vonatkozó részletes, megvalósítható javaslatokkal. Ennek az elemnek a bevetése sokáig csak a belföldi közvélemény kábítására szolgált: annak érzékeltetésére, hogy a kormány elégedetlen az EU-val és változtatni szeretne rajta. Azt a látszatot kívánta kelteni, hogy tesz valamit, miközben semmilyen értékelhető terve a cselekvésre és a módosításra nem volt. Nem véletlen, hogy ezek a felvetések sem itthon, sem külföldön ne váltottak ki érdemi visszhangot.

Miért más most a helyzet? Mert ennek a felvetésnek a kontextusa változott meg radikálisan. Ebben a válságokkal gyötört helyzetben a szerződés módosítása könnyen Pandora szelencéjévé változhat. Ugyanis tényleg nem egyedül a magyar kormány forgat fejében ilyen gondolatokat, ám a most szóbanforgó és komolyan vehető javaslatok megvalósulásának minden bizonnyal mi lehetnénk a kárvallottjai.

A menekültválság felszínre hozta az EU sok gyengeségét, köztük a talán legveszélyesebbet is, az európai nemzetek közötti gyenge és egyre inkább gyengülő szolidritást. A szolidaritás az EU legfőbb kötőanyaga, mondhatnánk cementje, ami nélkül nincs kohézió, nincs pénzügyi támogatás és nincs szabad munkaerőpiac és nincs politikai együttműködés sem.. Ha vége a szolidaritásnak, ha annak helyét a nemzeti önzések veszik át újra, akkor az európai álomnak befellegzett és kontinensünk visszatérhet oda, ahonnan indult: az egymással vetélkedő, viszálykodó nemzetállamok törékeny egyensúláyhoz, ami eddig két világégéshez és megannyi szenvedéshez vezetett. Ez most a kontextusa azoknak a fenyegető javaslatoknak, ötleteknek, amelyek mind a jelenlegi szerződés módosítására irányulnak.

Csak mutatóban villansunk fel belőlük néhányat! A francia és német vezetés fontolgatja egy új elitklub létrehozását, a kétsebességes Európa  mevalósítását, aminek mi és a többi később csatlaskkozó ország, csak külső, perifériára szorult szemlélői lehetnénk, kiszorulva az integráció főáramából. A hollandok egy mini-Schengen létrehozására irányuló kezdeményezést  vetettek fel, amely véget vetne az eddigi schengeni övezetnek és annak előnyeit csak a fejlett alapító országoknak tartaná fenn. A britek javaslatai a szabad munkaerővándorlást és az ehhez kapcsolódó szociális juttatásokat korlátoznák. Jelenleg nincs olyan komolyanvehető  és a megvalósulás esélyével kecsegtető javaslat az asztalon, ami számunkra kedvező vagy vonzó alternatívát jelenthetne.

Akkor mégis mit akar a magyar kormány? Mivel erről részletesen sem Orbán Viktor, sem szócsöve nem beszélt, ezért az utalásaikból vagyunk kénytelen rekonstruálni a szándékot. . Tuzson Bence azt állítja, hogy nem ködös ideológiára, hanem a nemzetek erős Európájára van szükség.

A ködös ideológia alighanem az EU alapját képező értékrendre vonatkozik, a Római Szerződésben is rögzített demokrácia felfogásra és a jogállamiság tiszteletére. Ha jól értjük, akkor a kormány szeretné, ha erről az új szerződésben megfeledkeznénk és a tagállamokra bíznánk ennek garantálását. Az elmúlt évek tapasztalatai, Magyarországon és más tagállamokban is, arról győznek meg minket, hogy ezzel nem csak jónéhány tagállam polgárai járnának pórul, de az egész európai egységfolyamat értelmét és lényegét is megkérdőjeleznék.

Ami pedig a nemzetállamok erős Európáját illeti, ez alighanem contradictio in adjecto.  Minden eddigi történelmi tapasztalat arra mutat, hogy minél erősebbek voltak a nemzetállamok Európában, annál kevésbé volt erős Európa, ez alighanem az egységes Európa végét jelenti. A  globalizált világban az egyes nemzetállamok egyedül nem képesek megbírkózni a globális kihívásokkal, még a legnagyobbak sem, nemhogy az EU zömét adó kis és közepes méretű tagállamok. Sok példát hozhatnánk fel erre, de friss és meggyőző példa a menekültválság. Ezen a téren valójában nincs közös európai politika, mert a szerződés alapján minden érdemi döntést a nemzetállamok hoznak meg, vagy az egyhangúság vagy a minősített többség alapján. AZ EU közös intézményeinek csak kiegészítő, főleg koordináló kompetenciái vannak. Lehetett volna sokkal aktívabb és invenciózusabb Juncker vagy Tusk (kétségtelenül nem álltak a helyzet magaslatán), ők egyetlen érdemi döntést sem hozhattak volna a nemzetállamok beleegyezése nélkül. Amikor Orbán Viktor vagy más kormányzati szereplő az EU tehetetlenségét kárhoztatja a menekültválság kapcsán, akkor valójában nem az európai intézmények, hanem a nemzetállamok tehetetlenségéről és kompromisszumképtelenségéről beszél, mert ők együtt léphettek volna fel, ha erre készek és képesek lettek volna. De nem voltak. Többek között azért, mert egyes nemzetállamok, pl. Magyarország a közös cselekvést nehezítették és akadályozták.

Nos, ez az a kontextus, amiben elhangzanak a kormányszóvivő kijelentései. Jelenleg Magyarországnak nagyon sok problémája van, első sorban önmagával, de az utolsó dolog, amire szüksége van, az az EU szerződés felnyitása. Mert a mai helyzetre nagyon is érvényes a régi bölcsesség: aki szelet vet, az könnyen vihart arathat.