Buta rémálom?

A városi szóbeszéd szerint mostanában jól jövedelmezett a szakértői anyagok gyártása. Állítólag gyorsan kellett, csinálni, és nagy terjedelemben. A titoktartás mellett a legfőbb kívánalom csak az volt, hogy az elkészült szöveg ne legyen könnyen leleplezhető copy paste. A sietséget a Kúria borítékolható, s mára meg is hozott döntése, vagyis a kormányzat által a Századvég számára kifizetett tanulmányok egy részének kötelező közzététele okozta. Nehéz elképzelni, hogy van igazságalapja a pletykának. A legendák és fantazmagóriák azonban komoly dolgok. Végül a Kossuth tér és a Köztársaság tér alatt sem találtak kazamatákat, a mendemondák mégis a rendszer természetéről árulkodtak.

A városi szóbeszéd szerint mostanában jól jövedelmezett a szakértői anyagok gyártása. Állítólag gyorsan kellett, csinálni, és nagy terjedelemben. A titoktartás mellett a legfőbb kívánalom csak az volt, hogy az elkészült szöveg ne legyen könnyen leleplezhető copy paste. A sietséget a Kúria borítékolható, s mára meg is hozott döntése, vagyis a kormányzat által a Századvég számára kifizetett tanulmányok egy részének kötelező közzététele okozta. Nehéz elképzelni, hogy van igazságalapja a pletykának. A legendák és fantazmagóriák azonban komoly dolgok. Végül a Kossuth tér és a Köztársaság tér alatt sem találtak kazamatákat, a mendemondák mégis a rendszer természetéről árulkodtak.

Így van ez a Századvég-üggyel is. Legpusztítóbb hatása maga a gyanú mindent elborító légköre, a kormányzati tevékenységet övező homály. Ezt Csepreghy Nándor államtitkár sem tudta eloszlatni november végén, az ALMA liberális alapítvány „Az illiberális állam működése a gyakorlatban – A Századvég ügy” című rendezvényén. Odáig jutott, hogy formálisan minden rendben van. Természetesen joga van a mindenkori kormányzatoknak külső tanácsadókat alkalmazni. Állítólag hasznuk is volt a megrendelt anyagoknak. Bizonyítékul erre a 2014-es választási győzelmet hozta. S természetesen tagadta, hogy valaha is illetéktelenül minősített információkhoz jutott volna a Századvég stratégiai anyagai megírásához. A lényeg azonban ma már talán nem is az információk, az átvilágítás és a titkosság körül keresendő. A gyanakvás szelleme ugyanis, ha egyszer feltámad, akkor egyre általánosabb tanulságok után kutat.

A legsúlyosabb gyanú, ami messze túlmutat a titkosság kérdésén, de ami a Századvég-ügy alapján valóban indokoltnak látszik, a párhuzamos intézmények kialakulása. A parlament eljelentéktelenítése mára befejeződött. Az egyéni képviselői törvényjavaslatok rendszere a minisztériumokat is kikerüli, és valósággá vált a törvények és a döntések előkészítésének kivonása a kormányzati szférából. Mindez átkerülni látszik az állami forrásokból megbízott és megfizetett baráti magánszférába, s azon belül is elsősorban valószínűleg a Századvéghez. „…a kormányzaton kívül lesznek a tárcák megfelelői, ahol véleményezés, stratégiai tervezés folyik”, nyilatkozta a Heti Világgazdaságnak 2012-ben Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke. Nyilván tudta, miről beszél, és voltak a folyamatokról információi. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Századvég legfőbb megrendelői a hatalmasra duzzasztott Miniszterelnökség, és a parlamenttől és mindenkitől „független”, azonban mégiscsak nagyon baráti MNB, akkor mindenképpen új fajta kormányzati struktúra kialakulása látszik. (lásd mindehhez Kerekes Zsuzsa, A maffiaállam „parlamentje” c. írását, ÉS, nov. 20.)

Ha van a Századvégnek törvény- és közvetlen döntés-előkészítő szerepe, akkor a gyanú szerint még nagyobb szerepe is van ennél. A Századvég tulajdonképpen cég-csoport, amelynek tagjai az Alapítványon kívül az üzleti tevékenységet folytató Századvég Gazdaságkutató és a Strategopolis is. Ezek komoly személyi átfedésben vannak egymással, és a székhelyük is egyezik. Nehéz tehát nem feltételezni, hogy az utóbbiak piaci üzletfelei valami módon ne tudnák befolyásolni a Századvég stratégiai javaslatait, illetve, hogy a Századvég semmiképpen nem működik lobbistaként e cégek számára.

Aki gyanakszik, az hajlamos a képzelgésre: összefüggéseket és struktúrákat gyárt. Hatalomcentralizálást, párhuzamos – privát – döntés előkészítési struktúra létrehozását, baráti cégcsoportok érdekeinek közel engedését feltételezi a döntéshozatalhoz. Mi kell még ahhoz, hogy a kört bezárulni lássa? A média! S íme, Habony Árpád számunkra rejtélyes forrásokból gazdálkodó cége létrehozza a 888.hu kormánynak elkötelezett hírportált, és annak élére a Századvég Alapítvány kuratóriumának tagját, G. Fodort nevezik ki, aki maga is átvilágított személy, tehát hozzáférhet bizalmasnak minősített információkhoz.

A gyanakvó ember a liberális demokrácia helyén egy új struktúra kialakulását sejti, amit előbb utóbb meg is fog majd nevezni. Abból indul majd ki, amit lát, vagy hisz. Gondolataiban körvonalazódik egy Vezér, aki centralizálja az intézményeket, a törvényhozást és a hatalmat. S mindehhez elképzeli a titokban, kvázi ismeretlenségben működő Raszputyint, aki súg, befolyásol, ötleteket ad a Vezérnek, és a médiát mozgatva közhangulatot gyárt. Erre már kevésnek tartja majd az „illibrálist”, és valami konkrétabbat fog kitalálni. Időközben rájöhet persze, hogy mindez csak összeesküvés-elmélet: buta rémálom.