“Én még mindig”

Interjú Tarján Andrással, a Belvárosi Liberális Klub vezetőjével (Készült 2015 novemberében)

 

11 éve működik a klub. Az SZDSZ 13. kerületi szervezetének klubjaként indult, a Váci úthoz közel, a Balzac u. 5.-ben, ahol a kerületi SZDSZ-iroda (s mellesleg a Fidesz kerületi irodája is) volt. Amikor a párt kiesett a parlamentből és a kerületi önkormányzatból, az önkormányzat elvette a helységet. Átköltöztünk a Sas utcába, a volt 5. kerületi irodába. Arrafele Rogán uralkodott, és másfél év után közölte, hogy mennünk kell. Ekkor befogadott minket egy Tátra-utcai étterem, a Firkász, ami nagyon kellemes volt. Onnan mentünk az Andrássy útra, és most van egy jó kis otthonunk az Aradi utcában.

Mindeközben az SZDSZ tulajdonképpen haldoklott, majd megszűnt, már nem volt liberális párt Magyarországon, és egy ideig mindössze két liberális hely volt, a mienk és a Budai Liberális Klub. Havonta kétszer, de volt, hogy többször is találkoztunk. Mindig az éppen aktuális kérdéseket megjelenítő embereket hívtunk és hívunk meg.

Eddig nagyjából hetven-nyolcvan vendégünk volt. Az első beszélgetésre Vásárhelyi Máriát és Béki Gabit hívtuk. Béki Gabi inkább beletörődő volt, Vásárhelyi Mari pedig szokásához híven harcosabb, és az újrakezdés mellett érvelt. Eljött Lengyel László, Horn Gábor, vagy Para-Kovács Imre, amikor valami érdekeset írt. Már a Fidesz-éra elején, a filozófusok zaklatása idején Radnóti Sándorral tudtunk beszélgetni, majd később ugyanerről Heller Ágnessel. Ő egy fantasztikus személyiség. Kétszer is volt már nálunk. Mindkétszer azonnal elvállalta a felkérést, egyszer úgy, hogy Bécsből jött, és a pályaudvarról nem haza ment, hanem egyenest hozzánk. A színházak megtámadása kapcsán Csáki Judit jött.

Volt egy olyan blokkunk, ez még a Sas utcában, amikor úgy éreztük, hogy lassan a Klub Rádió a szólásszabadság egyetlen maradék szigete. Elkezdtem hívogatni a Klub-rádió munkatársait. Drága Bolgár úr hatalmas tömeget vonzott. Szentpéteri Nagy Ricsit, az egy nagyon tartalmas beszélgetés volt, mert ő konzervatív liberális.

Reménykedtem az ATV-ben is. Meghívtam a Németh S. Szilárdot, a hírigazgatót. Abban az időben, ez már a Firkászban volt, kezdték a szélsőséges jobboldaliakat is beengedni az ATV-be. Izgalmas beszélgetés volt. Ő úgy érvelt, hogy ezek országgyűlési képviselők, az emberek választották meg őket. Egy órát beszélgetek az illetőkkel, majd – ezt úgy hívjuk, hogy „lakógyűlés” – a klubtagság kérdezheti a vendéget. Házigazdaként én természetesen udvarias vagyok, de a második óra sokszor keményebb. Néha moderálnom kell a hangulatot. De Németh is okosan megvédte a mundérját.

Egy időben próbáltam kedvelt művészeket hívni. Bornai Ádám volt az egyik, akinek az életét nem ismertük annyira, így az első negyedórában róla és, a Kft-ről beszéltünk. Azután áttértünk a kemény politizálásra. Bródyval másképp volt, mert az ő élete nyitott könyv. Akkor volt a Syma-csarnokban a lemezbemutató koncertje, az Illés Szekerén. Ragaszkodott hozzá, hogy beszélgetés közben egy-egy számot is hallgassunk meg. Ezen a lemezen van a Lesz még egyszer köztársaság. A koncerten is megdöbbentő élmény volt. A közönség felállt és énekelt. Az volt az érzés, hogy kimennek az utcára, tüntetni a rendszer ellen. Bennem állandóan ilyen 56-os emlékek élnek.

56-ról is sok szó volt. A forradalom megítélése a magyar társadalomban elég szélsőséges. A forradalmárok gyerekei forradalomnak értékelik, az ávósok gyerekei pedig ma is ellenforradalomnak. Kitaláltam, hogy 56 éve volt ’56, és szerveztünk egy három alkalomból álló konferencia-sorozatot. Meghívtuk Mécs Imrét, Eőrsi Lacit, Csillag Pistát, Trencsényi Zolit, stb. Meghívtuk Fodor Gábort is, mert akkor kezdett el mozogni.

Egy másik vonulata a klubnak a nők. Móra Veronika, Ritoók Nóra, és nemrég Szegő Edit volt vendégünk. Ők a civil társadalomért vagy a rendszer ellen tesznek valamit. Szegő Edit azért mondott fel gimnáziumi német tanári állásából, mert a pedagógiai etikai kódexszel mélységesen nem ért egyet. A Belvárosi Liberális Klub Facebook-oldalán egyébként fent van egy csomó beszélgetés videóval. Az utóbbi 2-3 évet jól vissza lehet pörgetni.

Hogy kik járnak hozzánk? Nem csak SZDSZ-árvák jönnek, hanem liberálisan gondolkodó emberek, olyanok is, akik annak idején talán nem is voltak hívei az SZDSZ-nek. A Bolgár előadásra egy csomó baloldali jött. Ugyanígy, amikor Lendvai Ildikóval beszéltem.

Igyekszünk persze minden liberális kezdeményezéssel kapcsolatot tartani. Kész Zoli is volt nálam, miután képviselő lett, és már voltak tanulságai a parlamenti tevékenységének. Amikor a kampányát segíteni lementünk Veszprémbe, meg voltam győződve, hogy egy kvázi-frakciót hoznak majd létre a parlamentben a Liberálisokkal, Fodor Gáborral. Erről egyelőre szó sincs. Kész nagyon önálló személyiség, amit nem rosszallóan mondok, de a vágyaim nem teljesültek. S ehhez képest kérdeztem őt, és válaszolt is.

Sok vendégem volt, akik azóta vad dékások lettek. A DK is liberálisnak tartja magát, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a választók minek tartják. És szerintem a választók nem tartják liberális pártnak, hanem szakadár szocialistának. Be is bizonyították a Pásztor-üggyel. A kezdet kezdetén felfigyeltem arra, hogy Gyurcsány benyúl a volt eszdéeszesekért. De úgy tűnik, hogy lassan ezek befogják az orrukat, és otthagyják őt.

Politikai tevékenységet vagy közvetítést nem vállalunk. Mi a véleményeknek adunk hangot. Talán főként ebben különbözünk a Budai Liberális Klubtól. Az a Magyar-Kóka-féle társaság helye még mindig. Próbáltam barátságot tartani, de nem jöttek el, és nem is hívtak vissza. A közöttünk lévő feszültség oka az SZDSZ, a múlt, és a múlthoz való viszony: a múltbeli sérelmek. Elég csak meghallgatni, hogyan nyilatkozik Pető Iván Fodor Gáborról. Mi sem vagyunk „fodoristák”, hanem liberálisok vagyunk, de őket a régi sérelmek vezetik. Azt hiszem, hogy amíg ki nem halunk, ez a múlt feldolgozatlan is marad, és az érzelmek uralják a terepet. Iván itt lakik a Hollán Ernő utcában, néha találkozunk, köszönünk, hogy vagy?, hogy vagy?, majd megkérdezi, hogy „te még mindig?”, én meg mondom, hogy „igen, én még mindig”. „Hát te tudod!”, mondja ő. Ilyen stílusban. Teljesen kiszálltak, de nem mulasztják el, hogy ideszúrjanak.

Ha a Klubot életben tartók valamire büszkék lehetnek, az az, hogy az elmúlt 11 évben, az SZDSZ hanyatlásának és lassú kimúlásának idején, illetve az azokat követő években, sikerült valamiképpen hidat teremtenünk a mához, helyet adni a magukat liberálisnak tartóknak, és megőrizni és átmenteni egy közösséget.