Belelő-e a Jobbik a Dunába?

[1] A magát „nem demokratikus” pártként definiáló Jobbik[2], ha úgy vesszük, az egyik legsikeresebb politikai alakzat a kétezres évek Magyarországán. Ugyan kénytelen (még?) ellenzéki pozícióval megelégedni, és az önkormányzatokban sem ért el egyelőre túl sok sikert, azért jövője ennél többel is kecsegtetheti.

 

Az akarat diadala

 

A magát „nem demokratikus” pártként definiáló Jobbik[2], ha úgy vesszük, az egyik legsikeresebb politikai alakzat a kétezres évek Magyarországán. Ugyan kénytelen (még?) ellenzéki pozícióval megelégedni, és az önkormányzatokban sem ért el egyelőre  túl sok sikert, azért jövője ennél többel is kecsegtetheti.

Egyrészt szavazótábora dinamikusan növekszik. Amíg 2006-ban a MIÉP-pel és néhány  maradék Kisgazdapárttal együtt indulva is csak 119 ezer szavazót tudhatott maga mögött, addig a 2009-es EP választáson 428 ezer szavazatot nyert, 2010-ben már több mint 855 ezren támogatták, 2014-ben pedig listán túlszárnyalta az 1 milliót is, vagyis nagyjából minden ötödik választó magyar polgár a Jobbikra adta a voksát.

Arra a pártra, amely minden „cukiságkampánya” mellett megmaradt „radikális-nemzetinek”, ami, ha kevésbé körmönfontan akarunk fogalmazni, azt jelenti, szélsőségesnek, radikálisnak, sokszor erőszakosnak. Természetesen egyetlen párt esetében sem állítható, hogy szavazópolgárai mindenben egyetértenének a pártvezetéssel – vagyis nem jelenthető ki az, hogy minden egyes  jobbikos szavazó feltétlenül maga is, mondjuk, rasszista lenne. De azt azért megkockáztatjuk, hogy legalábbis nincs ellenére az effajta politika. Csöppet sem zavarja, hogy favoritja „nem demokrata” – miközben azért ezt a kijelentést nem olyan nehéz megérteni. Aki nem demokrata, az nem tiszteli a többségi véleményt, az azt gondolja, akaratát, nézeteit, akár erőszakkal is rákényszerítheti a többiekre. És ez még akkor sem riasztó egymillió honfitársunknak, ha mindez egy olyan szövegkörnyezetben hangzik el, ahol az előadó, a Jobbik vezetője, egy alig-alig elkerülhető összecsapásról, háborúról vizionál Jó, ennek az egymilliónak egy jelentős része nyilván csak meglehetősen felszínes információk birtokában dönt. Sokan dühből, afféle „protest” szavazóként viselkednek, az egész politikai elit elleni ellenérzésüket akarják kifejezni. De akkor is, a jelenség ijesztő – és éppen ideje elgondolkodni azon, miként jutottunk el idáig.

Másrészt, sikeres a Jobbik, hiszen kívánságainak egy jelentős része már most megvalósult. Egy ellenzéki pártnak pedig ez komoly fegyvertény. Ha most csak két programját vesszük szemügyre  (Bethlen Gábor program 2007.[3] és Radiális változás 2010.[4]) máris tekintélyes a sor. Hogy csak néhány példát említsünk most: A kettős állampolgárság megadása  a határon túli magyaroknak, stratégiai fontosságú ágazatok, különösen az energiaszolgáltatók, államosítása, kötelező erkölcs-vagy hittan oktatás bevezetése. Az oktatásirányítás központosítása, a tankönyvpiac erőteljes korlátozása, tantárgyanként egy könyvre szűkítése, országos szinten vezényelt, de helyi szinten megvalósuló közmunkaprogram, a hajléktalanok eltávolítása a közterületekről, a banki adósok kilakoltatásának a jelentős korlátozása vagy akár megszüntetése, a banki alapkamat erőteljes csökkentése. Ezek a Jobbik elképzelései, a Fidesz által megvalósítva. És a sor persze még messze nem teljes, mert a Jobbik kívánságának megfelelően Károlyi Mihály szobrát elvitték a Kossuth térről, épülnek országszerte a Wass Albert, Prohászka Ottokár, Teleki Pál szobrok – ahogy ezt Bethlen Gáborról elnevezett programjukban leírták.

De sorolhatnánk példákat a külpolitikából, amelyben a Jobbik keményen Európai Unió ellenes, és a „keleti nyitás” lelkes szorgalmazója. Ott a szigorú, megtorló jellegű büntetőpolitika követelése, a halálbüntetés visszaállításának hangoztatása (erre mondta azt Orbán Viktor, hogy „megérne egy misét”[5]).

Egyre többen gondolják azt, hogy a mai miniszterelnök, Orbán Viktor egy elnöki rendszert szeretne bevezetni.  Vona Gábor szerint: „ Magyarországon egy erős vezetői hatalomra épülő, elnöki rendszerre van szüksége.”[6]

Sőt, néha még ezen is túlmegy. Csak szólok, hogy ma, amikor annyi a találgatás, vajon miért akarja a miniszterelnök a budai várban lévő épületeket megszerezni hivatala számára, hogy a Jobbik szerint a legmegfelelőbb magyar államforma hosszabb távon mégiscsak a királyság lenne.[7]

És ma már az úgynevezett Alaptörvény részévé nemesedett a Jobbik pártprogramjából, hogy Magyarország 1944. március 19-én elveszítette a szuverenitását, amelyet csak a rendszerváltáskor nyert vissza. És a sor még hosszan folytatható lenne. Tisztes eredménylista lenne még kormányon is.

Pedig a Jobbik ellenzéki párt, ha úgy vesszük, annak sem túl nagy. A 2010-ben megalakult parlamentben alig több mint 12 százaléknyi erővel rendelkezett, a 2014 utániban csak 11,5 százaléknyi helyet mondhat magáénak. Vele szemben pedig ott áll, egy erős, jól szervezett, fegyelmezetten működő kormánypárti frakció – tehát a Jobbik támogatására a Parlamentben legalábbis, túl nagy szükség nem lehet. Mégis, akkor miért játszanak Orbán Viktorék ilyen jelentős részben a Jobbik kottájából?

A feleletet persze sejtjük. A Fidesz vezetői nyilván többé-kevésbé tudják, szavazóiknak egy része bármikor leléphet a Jobbikhoz. Ha meg akarják tartani őket, akkor jobb jobbikosabbnak kell lenni egy valódi jobbikosnál. Ez még akkor is igaz, ha a Jobbik szavazóinak egy nem elhanyagolható része, minden valószínűség szerint, korábban az MSZP-t támogatta. Ám most a gazdasági válság, az elszegényedés, az erősödő elitellenesség miatt került éppen a Jobbikhoz.

De a válaszhoz valószínűleg az is hozzá tartozik, hogy a Fidesz maga is sok szempontból valóban eljobbikosodott. Erős, kontroll nélküli, tekintélyelvre alapozott központi hatalmat épít, épített ki, a  „nem demokratikus” – egyre inkább igaz a Fideszre is. Hol van ma már a hatalmi ágak szigorú szétválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszerén alapuló szisztéma, minden demokratikusan működő polgári kormányzás alapja? Központosítás, tekintélyelvűség, szigorú alá és fölérendeltség, a gyengék, kiszolgáltatottak elnyomása, az erő kultusza – nem, most nem a Jobbikról beszélünk. Ez a Fidesz. Akkor hol a különbség? Talán még a rasszizmus megítélésében –amíg a Jobbik nem egyszer nyíltan zsidó- és cigányellenes, addig a Fidesz vezetőitől efféle idézeteket kevésbé tudnánk idézni – ezzel együtt sokszor felettébb elnézőek a rasszizmussal szemben. Miközben nyilvánvalóan rasszista értékeket valló történelmi szereplőket is piedesztálra állítanak – a legyünk jobbikosabbak a jobbikosoknál versenyprogram keretében.

Utaljunk itt csak Szakály Sándor kinevezésére a Veritas Intézet élére. A Veritast egy 2013, október 25-i kormányrendelet hozta létre, célul tűzve, hogy egyetlen nemzeti hagyománnyá akarják tenni a jobboldali hagyományt, s kiszorítani abból a baloldali és liberális örökséget. A 2014. január 2-án induló intézet a Miniszterelnökség irányítása alatt áll. Már maga az ez is, mintha egy jobbikos ötlet lenne.

És akkor ehhez jön még Szakály kinevezése, aki rendszeres résztvevője volt jobbikos rendezvényeknek, tartott előadást a magyar csendőrségről vagy éppen a doni hősökről Jobbik rendezte párteseményeken. A Veritas az élén vele – egy újabb gesztus a Jobbiknak. Ha úgy tetszik, Szakály nem sokkal kinevezése után be is bizonyította, hogy képes megfelelni a legszélsőjobbosabb elvárásoknak, amikor „idegenrendészeti eljárásnak” nevezte a Kamenyeck-Podoszkijban elkövetett 15 ezres tömeggyilkosságot.

Ráadásul, kinevezése nem volt zsákbamacska. Ő a Horthy-kultuszt ápoló vitézi rend egyik képviselője. 2000-ben ő avatta fel Gömbös Gyula síremlékét. Egy jobbikos képviselő által szervezett rendezvényen azt fejtegette, hogy Gömbös Gyula 95 pontos programjának legnagyobb része ma is vállalható.[8]  Bizony, a „munkaalapú” társadalomról szóló fejtegetéseket mostanában is hallhatunk. És az sem titok, Gömbös Nemzeti Egység Pártjában a pártszervezeteknek és a tagoknak mindenben el kellett fogadniuk a vezér utasítását. A katonai mechanizmusra emlékeztető rendszer csúcsán álló Gömbös mindig arra hivatkozott, ha „parancsot adott”, hogy ez a nemzet érdeke. Aki másképp gondolkodik, az nem tagja a nemzetnek.  Gömbös rendszere protekcionalista volt, a párt tagjainak a kérvényeit – a vezér ukázára – a hivatalnokoknak soron kívül kellett elintézniük. (Nem, nem célzunk a mostani trafik-ügyekre.)

Szakály több munkájában próbálta a Jobbik számára oly kedves csendőrség történetét elfogadhatóbbá tenni. Érdekes egy interjú[9], amelyik még 2009-ben jelent meg a Jobbik házi lapjában, a Barikádban először. Idézzünk egy kérdést ebből: „Figyelembe véve a magyar közbiztonság, a cigánybűnözés elharapózódását és a rendőrség tragikus helyzetét, sokak szerint szükséges volna a Csendőrség újbóli felállítása. A Jobbik konkrétan kiáll a felállítás mellett. Jogosak ezek a vélekedések?”. Feltesszük, aki ad magára, szakmai méltóságára valamit – ha egyáltalán szóbaáll egy effajta szélsőjobbos orgánummal – akkor úgy kezdi a válaszát, hogy „cigánybűnözés”, mint olyan nincs. De a megjelent interjú szerint Szakály nem zavartatta magát, és ekképpen kezdi feleletét: „Úgy vélem, nem az a kérdés, hogy a rendvédelem szervezetét milyen névvel illetjük, hanem az, hogy miként képes megfelelni a feladatának. Egykoron csendőrnek lenni hivatást jelentett. Ma rendőrnek lenni már foglalkozás – de szeretném hozzá tenni ez nem az egyén döntése miatt vált azzá! –. A kettő között óriási a különbség, ahogy nagy a különbség a két szervezet mindenkori irányító szervezetének létszáma és szerepe között is.[10]”  És így tovább, a tisztek arányáról vagy a csendőrség fantasztikus eredményességéről.

Tulajdonképpen akkor lehetne-e a Jobbik számára megfelelőbb embert találni egy efféle állami történetkutató intézet élére? Előélete, a Jobbikkal ápolt bensőséges viszonya, történeti értékítéletének a Jobbikkal harmonizáló része, mind-mind alkalmassá tették arra, hogy a Jobbik is elégedett lehessen a döntéssel. Nem véletlen, amikor egy zsidó szervezet felrótta a kormánynak Szakály már idézett kijelentését a Kamenyeck Podolszkij-i gyilkosságokról, kérve eltávolítását, egy jobbikos országgyűlési képviselő így horkant fel:  „A zsidók megint zsarolják a Kormányt!”[11]

És nehogy azt gondoljuk, hogy kivételes eset, amikor így próbálnak a Jobbik kedvébe járni. Hiszen,  felidézhetjük a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen létrehozott Molnár Tamás Kutató Központot.  Molnárról így ír Kálmán C György:  „Molnár Tamás jobboldali filozófusról, az MMA volt tagjáról most nem értekeznék, elég az hozzá, hogy bár a magyar Wikipédia visszafogottan fogalmaz, a francia nem fukarkodik a jelzőkkel: nyíltan reakciósnak nevezi, és nem mulasztja el ihletői között felsorolni azt a Charles Maurrast, aki azért mégiscsak, khm, fasiszta volt. Vagy előfasiszta. Hát ilyen az ízlése és ideológiai vonzalma a hazai jobboldalnak, mit tegyünk..”[12]  Ludassy Mária egy interjúban ehhez még hozzáteszi: Molnár „tagja volt a Charles Maurras Társaságnak. Maurras a Dreyfus-pertől a francia antiszemitizmus fő képviselője volt, fő ideológusa a nácikkal kollaboráló Vichy-kormánynak. Molnár egy 1999-es írásában pozitívan értékelte Maurras azon nézeteit, miszerint a francia nemzetből ki kell vetni a zsidókat, liberálisokat, szabadkőműveseket, sőt a reformátusokat is, mint az idegenség megtestesítőit.(…) „Maurras nyomán olyan államot eszményített, amely a katolikus klérus és a hadsereg hatalmán alapul. Elutasította nemcsak a francia felvilágosodás és forradalom eszméit, de a humanizmus és a reformáció vívmányait is. Elfogadta, hogy a demokratikus köztársaság híveivel szemben akár nyílt erőszakkal is fel lehessen lépni.”[13]

Bizony, ez a Jobbik hangja.

Vagy, vegyünk egy részletet Vona Gábor egy  origóbéli interjújából: „ Mi nem tartjuk feltétlenül igazságosnak az általános választójogot, és semmiképpen nem tartjuk hatékonynak. Elemi iskolai végzettséghez kötnénk a választójogot.” És emlékezzünk vissza, hogy a Fidesz milyen sokáig ragaszkodott az előzetes regisztráció eszméjéhez, mint a választáson való részvétel feltételéhez. Kétségtelen, elemi iskolai végzettség nélkül is regisztrálhatott volna valaki, de talán nem túl merész, ha megkockáztatjuk, elsősorban mégis az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőket zárta volna ki e szisztéma egy demokratikus alapjog gyakorlásából.

 

A Jobbik bevezetné, a Fidesz bevezeti a reklámadót

 

A Jobbik 2014-es választási programjában ott szerepel „Bevezetjük a sávos reklámadót és a reklámokat társadalmi hasznosságuk és egyes tartalmi jellemzők alapján kategorizáljuk”[14]. Hiszen jelentős részben ez is megvalósult – igaz fideszes törvények által. Az RTL Klub Klub sokat tudna róla mesélni.

Vagy: „Alaptörvényi szinten védjük meg az elmúlt években méltatlanul sokat támadott ősi nemzeti jelképekeinket, mint a Szent Korona, a történelmi zászlók vagy a turulmadár.” És mi szerepel az ún. Alaptörvényben? „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”[15]

És vajon mindaz, amit Orbán Viktor 2014 nyarán Tusványoson elmondott, az nem csupa olyasmi, amit korábban a Jobbiknál hallottunk. A liberális demokrácia végéről, a mind sikeresebbnek tűnő „illiberális” társadalmakról, ahol „valami más” is jöhet, mint  a megszokott demokrácia.

Emlékezzünk Vona Gábor 2012-es szavaira: „nem vagyunk demokraták abban a liberális értelemben, amiben manapság ezt értelmezik.”[16]

„Arra a kérdésre, hogy a nemzetállam, liberális állam, és jóléti állam után mi következhet, Orbán Viktor szerint a magyar válasz az, hogy egy munkaalapú állam korszaka következhet el.”[17] És itt már újra halljuk Gömbös Gyula hangját, a nyilván nem véletlenül ismétlődő kifejezéseket.

És a külföldről támogatott civil szervezetek elleni orbáni támadásnak is hol az előképe? Bizony, a Jobbik volt az, amelyik törtvényjavaslatot terjesztett be, amely a putyini minta alapján „idegen ügynökökként” javasolta regisztrálni a támogatást élvező civil szervezeteket.

Vagy éppen a sikeresnek minősített „sztárországok” felsorolása Orbántól, Törökországtól, Oroszországon át egészen Szingapúrig. Ó, az a régen ismerős keleti nyitás – maga e kifejezés is a Jobbiktól származik. És, hogy most csak Törökországot emeljük ki a sorból, Törökország régóta Vona és a Jobbik nagy kedvence.

Idézzünk most csak egy hosszabb rajongó interúból egyetlen részletet:  „Törökország stratégiai jelentőségéről már évek óta beszélek, hiszen egy 80 milliós országról beszélünk, amely a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkezik, a gazdasági fejlődése az elmúlt 10 évben pedig csak Kínáéhoz hasonlítható. Gazdasági-politikai befolyása az egész iszlám világra, különösen Közép-Ázsiára terjed ki. Ne felejtsük el azt sem, hogy ez az az ország, amely a Gázai-övezetbe segélyhajót küldött.”[18]

Törökország, a sztárország – jegyzi meg tehát Orbán Tusványoson. Az a Törökország, amelyről egy elemző így ír:  Erdoğan egyfajta putyini megoldással szeretné végképp eltörölni a kemali rendszert, azaz kiiktatni a demokratikus működési technikát, s a többpárti struktúra látszatát fenntartva egypártivá alakítani a rendszert.”[19]

És ha már az a tusványosi beszéd. Itt Orbán kifejtette, határozottan ellenzi azt az európai politikát, amely elfogadja és támogatja a bevándorlást. „El fog jönni az az idő, hogy kérdésessé válik a nemzetállamok etnikai alapja. Ezt akarjuk?” – Ehhez aztán különösebben keresgélni sem kell hasonló jobbikos idézeteket – annyi van belőle. Mondjuk csak egy bekezdés egy Vona interjúból: „amennyiben komoly iszlám migráció indulna meg Magyarország irányába azt elutasítanánk. Nem azért, mert iszlám, hanem azért mert migráció. Tehát nem csak az iszlámot, hanem bármifajta, akár buddhista, akár hinduista, akár természetvallásokban hívő, akár kínai, bármilyen erőteljesebb migrációt. Minden kultúrának, minden nemzetnek a saját hazájában van elsősorban létjogosultsága, ott terjesztheti a saját kultúráját.”[20]

És itt van a mind masszívabb Európai Unió ellenesség. Kétségtelen, fideszes képviselők még nem dobálnak ki a parlament ablakán EU-s zászlókat vagy nem gyújtják fel ezeket nyilvánosan. Ugyanakkor minden állami rendezvényről és a legtöbb helyről, középületekről, már évekkel ezelőtt eltűntek az EU-s zászlók. A miniszterelnök még véletlenül sem szónokolna soha ilyenek előtt. EU ellenességben talán a hangnem még más – de a lényeg itt is egyértelműen ugyanaz.

Természetesen a Jobbik-vezér is felismerte, hogy elképzeléseik egy jelentős része ma már a Fideszé.

„Örömmel jelenthetem, hogy sokkal jobban állunk, mint ahogy azt akár mi magunk is hinnénk.  Sokan a Fidesz több lépését úgy értékelték, hogy ezt vagy azt ellopott a Jobbiktől, ami a felszínen nézve vagy akár a Fidesz szándékait illetően is igaz lehet. De a mélyben ez nem jelent mást, mint azt, hogy a Jobbik eszmeisége irányítja, tematizálja még a nagy-nagy kétharmados kormányunkat is. Ez azt jelenti, hogy nem képesek az általunk generált erőket figyelmen kívül hagyni, azokkal szembemenni, hanem kénytelenek azokat, még, ha csak részben is, szolgálni.”[21]

 

Nem büszke rá, hogy neonáci

 

A két világháború közti magyar politika egyik nagy kérdése szintén az volt, mit lehet kezdeni a mind inkább erősödő szélsőjobbal. A fősodorban lévő politikai irányzatok egyre több mindent vettek át a szélsőségesektől – de ezzel nemhogy sikerült volna a vitorlájukból kifogni a szelet, sőt, inkább maguk járultak hozzá, mind erőteljesebb társadalmi elfogadottságuk kialakulásához. Tudjuk persze, a történelem nem ismétli önmagát. De azt is, ami egyszer megtörténhetett, az miért nem történhetne meg még egyszer?

Igaz, a világ ma nagyon más. Magyarország az Európai Unió tagja akkor is, ha jobbikos képviselők európai uniós zászlókat égetnek és dobálnak ki az Országház ablakán. De azt is látnunk kell, hogy a hétköznapi rasszizmus egyre inkább része a mindennapjainknak. A közbeszédben elharapódzott és természetessé vált a kirekesztő jellegű fogalmazási mód. Ma már számtalan olyan dologra nem kapjuk fel a fejünket, amely pedig korábban kiverte volna a biztosítékot.

Az persze merész állítás lenne, hogy például a Jobbik támogatására alakult szélsőjobboldali sajtó effektive gyilkos lenne – de az sajnos már tény, hogy a hat ember halálát okozó ún. cigánygyilkosság-sorozat elkövetőit éppen az effajta cikkek inspirálták, amikor meghúzták a ravaszt. A néhány éve még csak a szélsőséges sajtóban megjelenő erőteljesen kirekesztő cikkek, tudósítások, hírek egyre inkább helyet kaptak a magát mainstreamnek tartó sajtó egy tekintélyes részében is. Ami néhány éve még kínos, és vállalhatatlan volt – az a mindennapok elfogadott részévé vált.[22]

Az önbíráskodás, az útszéli hangnem megszokottá vált. A miniszterelnöki megbízott Kerényi Imre egy-egy kirohanásáról[23] már nehéz lenne megmondani, hogy ez még a mérsékelt középjobb vagy már a szélsőség hangja.  A Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével ékesített Széles Gábor lapjában is rendre nyomdafestékhez jutnak olyan irományok, amelyekről még nem is olyan régen azt gondoltuk, csak a legszélsőségesebb, eldugott internetes lapokban juthat közönséghez, valahol az állatpornó tőszomszédságában.

A viszonylag állandó pártstruktúrában a Jobbik sokak számára meglepően gyorsan tört eddig előre. Egy marginális, politikailag alig-alig érdekes ifjúsági csoportocskából relatíve gyorsan vált számottevő politikai erővé. De nagy hiba lenne, ha azt hinnénk, hogy szinte a semmiből pattant elénk. A szélsőjobb a rendszerváltás kezdeteitől részese volt a magyar politikának – lépésről-lépésre verekedte be magát a jelentős szereplők közé. Talán, mert igény az volt rá. Hosszú a sora azoknak, akik előkészítették a talajt mindehhez, a jurtás Romhányi Lászlótól kezdve Györkös Józsefen, és a skinheadokat felkaroló kisgazdákon át. És persze ne feledkezzünk meg Csurka Istvánról sem, a legújabbkori magyar szélsőjobb fontos szálláscsinálójáról sem.

A Jobbiknak tehát sokan segítettek, akarva-akaratlanul, hogy elfoglalhassa a helyét a szélsőjobbon, hogy legyen nekünk is egy virtigli magyar neonáci pártunk.

S ez még akkor is így van, ha a Jobbik, amikor csak lehetséges ez jogilag, akkor kikéri magának a „neonáci” vagy a „parlamenti szélsőjobb” jelzőket, amelyekért például perbe keveredett az ATV-vel[24].  Nekünk azzal a kötettel, amelyből ez most csak egy fejezet,  a célunk jóval több, mint ilyen vagy olyan címkék ragasztgatása. Ezért csak azt jegyezzük meg, azért az mégiscsak relatíve jó jel, hogy a Jobbik is szégyelli a „neonáci” és a „parlamenti szélsőjobb” kifejezéseket, mert ennél a helyzetnél már csak az lenne rosszabb, ha büszke lenne rá.

Ráadásul a „demokratikus baloldal 2014 után végkép meggyengült, társadalmi támogatottságának egy jelentős részét elveszítette. Kevés jel utal arra, hogy belátható időn belül úgy megerősödik, hogy eredménnyel vehesse fel a harcot a mind szélsőjobboldalibb jobboldallal.

Természetesen, miközben a Jobbik egyre több követelése teljesül, maga a párt ellenzékben van. Sőt, gyakorlatilag az egyetlen komoly versenytársa maradt a Fidesznek. A Fidesznek ha tartania kell szavazói egy részének az elvándorlásától, akkor a Jobbiktól kell féltenie leginkább őket.

„A Jobbik ellenzékisége a faltörő kos szerepét fogja betölteni a kormányzati elképzelések kivitelezésének-elfogadtatásának tekintetében: egy-két gondolattal mindig előbbre kell lennie annál, mint amit a kormányzat képvisel, s akkor nemcsak ellenzéki státuszát képes a maga számára biztosítani és a nyilvánosság előtt hathatósan igazolni, hanem a Fidesznek is meghagyja az ártatlanság álarcának viselését, amely szerint a Jobbik radikalizmusával szemben egyedül csak ő képes megóvni az országot. Nem véletlen, hogy már az országgyűlési választásokat megelőzően is ilyen és ehhez hasonló vélemények fogalmazódtak meg a részükről, mondván, csak egy erős néppárt – mármint a Fidesz – képes ellensúlyozni a Jobbik előretörését.

Valóban lenne rá lehetősége, csakhogy esze ágába sincs. Ennél kényelmesebb kormányzati pozíciót el sem lehetne képzelni. Ha valamiben bízni lehet, akkor inkább csak az, hogy a Jobbik aligha fog a végtelenségig megelégedni a jelenlegi helyzetével. Hogy csak a relatív hatalomgyakorlásban, azaz ellenzéki szerepkörében egzisztáljon az idők végezetéig.”[25] – foglalta össze a helyzetet Giczy György, a KDNP egykori vezetője.

 

Magyar Hajnal

 

Amerre nézünk Európában, azt tapasztaljuk, hogy a szélsőjobboldali, Európa ellenes, nem egyszer rasszista pártok népszerűsége nő. A Jobbik tehát nem magyar jelenség, még ha jónéhány speciális magyar tulajdonságot is mutat. Magyarországi relatív sikerének – ahogy erről kötetükben még részletesebben szólunk  – számtalan oka van.

Szokás párhuzamot vonni a görög Arany Hajnal felemelkedésével. (Jellemző, hogy a Jobbikból kiszakadt, magát még tőle is jobbra meghatározó pártocska éppen a Magyar Hajnal nevet vette fel.)

A Görög Hajnal is meglehetősen népszerű a Görögországban különösen a magas munkanélküliséggel sújtott fiatalok körében. Higgadtabbak, tapasztaltabbak hiába fejtik ki újra és újra, a Görög Hajnal vagy éppen a magyar Jobbik képtelen lenne megoldani a felvetett problémákat. Támogatóinak már maga az ellenállás, a polgári lázadás is sokszor elég. Nem beszélve arról a kéjes érzésről, amelyet az a reszketés okoz, amelyet a Jobbik/Görög Hajnal felemelkedése miatt a hagyományos politikai elit, aki tehet persze minden rosszról, érez.

Ráadásul a Jobbik mindig is vigyázott arra – hasonlóan görög társához -, hogy ne csak egyszerűen egy párt, hanem mozgalom is legyen. Egy speciális szubkultúra, a maga dalaival, együtteseivel, jelképeivel, amelyhez tarozni lehet. A politizálás itt nem (csak) azt jelenti, hogy lelkesülten lehet tapsolni a szónokoknak. Koncertek, közösségi események, öltözködés, jelvények, vagy éppen a gárdához tartozás olyan élményeket jelenthetnek, amelyeket más politikai alakulatnál esetleg nem kaphatnak meg.

Természetesen a Jobbiknak nem csak fiatal tagjai vannak, a szavazótábor növekedésével minden korosztályban szereztek híveket. Azt is tudjuk számtalankutatásból, hogy a fiatalokat legnagyobbrészt nem érdekli a pártpolitika, a pártot választók elsőként a Fideszt jelölik meg, s ahogy lassan az egész társadalomban, a második helyre kerül a Jobbik. Ezzel együtt nyilván hosszú távon is aggasztó jelenség, hogy a fiatal  felnőttek körében meglehetősen népszerű a Jobbik. Még akkor is szomorú ez, ha sokan nem felétlenül ideológiai elkötelezettségből csatlakoztak, hanem mert jó a buli, a haverom is ott van, jó fejek a csajok/pasik. Nyilván a baloldali pártok széthúzása, sokszor avíttas politikája, elkényelmesedettsége akkor sem igazán vonzó, ha a pártelitek valószínűleg ma már nem sokkal idősebbek ott sem, mint a Jobbiknál.

Ezzel együtt a kiábrándultság, az ellenállás fiatalos bája vagy éppen a közösségi élmény miatt ide kerülnek és nyilván nem kevesen később beletanulnak a Jobbikba.

„A Jobbik a magyar politikai és társadalmi berendezkedés legradikálisabb kritikusának szerepében tetszeleg, és úgy tűnik, csak ők mondanak ki „kényelmetlen igazságokat”. A fiatalok pedig a hiányos politikai szocializáció, a bizonytalan életkilátások, a társadalom általános tekintélyelvűsége és atomizáltsága miatt különösen védtelenek a szélsőjobboldal üzeneteivel szemben.”[26] – foglalja össze Fix Anikó szociológus az okokat.

 

A mindennapi cigányozás joga

 

Ha azt kutatjuk, kik a jobbikosok, a kérdésre választ keresők közül a legtöbben az első helyre szokták sorolni a rendszerváltás veszteseit, azokat, akiket a legjobban megviselt az elmúlt évek gazdasági válsága. Százezrek-milliók élnek ma Magyarországon nemcsak nagyon rossz körülmények között, de úgy, hogy különböző okok miatt belátható időn belül esélyük sincs ebből kikászálódni.  Azért, mert a magyar gazdaság nem fejlődik megfelelő ütemben, azért mert az ország olyan területén élnek, ahol az átlagnál is kedvezőtlenebbek a viszonyok, vagy mert nincs olyan szaktudásuk, amire szükség lenne. Természetesen a pártprogramba le lehet olyasmiket írni, hogy a minimálbér érje el a létminimumot, vagy hogy mindenki kapjon munkát, de még azt is, hogy a multikat kötelezzük, hogy a nyugati átlagbér legalább nyolcvan százalékát fizessék magyar dolgozóiknak – ezekbe még akkor sem hisz valószínűleg egy átlagos jobbikos szavazó sem, ha egyáltalán belenézett a pártprogramba. Mert pontosan tudja, hogy errefelé az effajta ígéretek nem sokat érnek. De a Jobbika ad valamit, valóban. Igazi ellenségeket, akik okai minden nyavalyánknak. Ott a Nyugat, amelyik kizsákmányol, elvesz, leigáz, basáskodik rajtunk. És persze a politikától távolabb élőknek ott a cigányság, amelyik kollektív bűnös, amelynek tagjait meg kell rendszabályozni. A gyűlölet hagyományosan jó társadalomszervező erő. A cigányokat gyűlölni azért is kellemes, mert velük együtt el lehet utasítani  a”jogvédőket”, akik a Rózsadombról csak dédelgetnék őket, vagyis a liberálisokat, akiket szintén szívből utálunk és a bajok okainak tartunk. Ráadásul a liberális általában a zsidót jelenti. Összeért, ami összetartozik.

Aztán létezik egy nagy csoport, (ezek a körök persze sokszor egybeérnek, átfedik egymást), amelynek tagjai identitásra, jövőképre vágynak. Az sem baj, ha viszonylag egyszerűt, könnyen fogyaszthatót kapnak. Itt sem szükséges túl sok politikai innováció. Mondjuk azt, hogy mi fehérek vagyunk, igaz magyarok – értsd se nem cigányok, se nem zsidók. Minket el akarnak nyomni, de mi nem hagyjuk magunkat, sose hagytuk. Kurucok leszünk egy labanc világban. És, hogy mi a jövő? 1919 óta a létező magyar jobb és szélsőjobb válasza erre Nagy-Magyarország. Nem kell különösebb éles szem, hogy felfedezzük a jobbikos rendezvényeken a Nagy-Magyarország installációkat, meghalljuk a hol finomabb, hol nyersebb utalásokat. Csak egy gyors idézet a Jobbiktól nem túl távol álló kuruc.inforól: „Egyes ukrán hírportálok amiatt rettegnek, hogy <<Kovács Béla – EP képviselő – a krímihez hasonló forgatókönyvben gondolkodik Kárpátalját illetően a Jobbik Nagy-Magyarország visszaállítását célzó projektjében>>. Úgy legyen!”[27]

És talán mindettől nem független, hogy a Jobbik a katonai kiadások növelésének, a hadsereg létszáma emelésének a híve.

Bár kétségtelen, itt is nagy a verseny. Charles Gati, az  Egyesült Államokban élő neves politológus hívta fel például a figyelmet[28] arra, hogy könnyen lehet, Orbán Nagy-Magyarországról fantáziál, még ha ennek a realitása most éppen elég csekély. Vagyis, a Jobbiknak rövidesen rá kell tennie egy lapáttal, ha bent akar maradni a viadalban.

És a siker harmadik összetevőke, akadnak, akiknek ellenkultúra kell, a lázadás a bevett dolgok ellen. Ősmagyarság, pogány hit, szivcsakra. A Jobbik kulturális programjának első pontjai közt ott olvashatjuk: támogatják a Kurultáj  programot vagy éppen kutatóintézetet hoznak létre a valós őstörténet megismerésére.
„A Jobbik és fiatal tábora nem más, mint tükör, amelyben Magyarország politikai és értelmiségi elitjének végre meg kéne látnia önnön kudarcát.”[29] – vonta meg a mérleget Kano Verseck budapestről tudósító német újságíró.  Akkor hát, próbáljunk most belenézni ebbe a tükörbe.

Ma a Jobbik már nem egyszerűen csak egy parlamenti párt, pár képviselővel Budapesten és Brüsszelben. Hanem komoly infrastruktúra alakult ki körülötte, internetes és nyomtatott lapok, könyvkiadás. Jónéhány szatellit szervezet is mozog a párt körül, kezdve a különféle neveken újjáalakuló gárdáktól, a Betyárseregig vagy éppen a B-közép mozgalmakig. Lelkes helyi szervezők sora jelent meg, akik a fiataloknak közösségi élményt adó programokat szerveznek. Jelen vannak.  Érezhető a siker reménye.  Közben, a társadalmi elfogadottsággal együtt, megjelenik egyre inkább a technokrata jobbikos, a szakértő, aki már nem csak az elvekért, hanem a pénz reményében is jobbikos. Ám szakértelmével komoly szolgálatot tesz a pártnak, amelyik így elfogadhatóbbá válik. S mindez egy önmagát erősítő folyamat.

Már azon sem lepődünk meg, ha jelentős vállalatok tulajdonosai, irányítói találkoznak – igaz egyelőre inkább még csak titokban – a Jobbik vezetőivel, s tényezőnek tekintik őket. S talán ezzel maguk is hozzájárulnak ahhoz, hogy előbb vagy utóbb valóban „tényezők” legyenek.[30] A Jobbik politikai karanténba zárása komolyan Magyarországon sohasem sikerült, jelentős részben azért mert a Fidesz az elvi, határozott demokrata politizálás helyett hasznosabbnak látta azt, hogy inkább megpróbálja elcsábítani onnan a szavazókat, jobbról előzve, így miközben – mint ezt fentebb már vázoltuk -, mid többet átvett a Jobbik követeléseiből. Ugyanakkor kár lenne elhallgatni, egy ilyen tömegerővel rendelkező populista pártot, különösen olyat, amelyik nagyon jól bánik a korszerű kommunikációs-, online eszközökkel, nem olyan egyszerű politikai karanténba helyezni. S arra is nehéz egyértelmű választ adni, szabad e szóbaállni, vitatkozni a jobbikosokkal. A helyes feleletet mi sem tudjuk, de keressük legalább.

Természetesen a Jobbik is változik. Sokan a 2014-es választásokon ezt úgy fogalmazták meg, „cukiságkampányt” folytat. A párelnök már nem kigyúrt, tetovált verőemberekkel fényképezeti magát, hanem édes kiskutyusok fülét vakargatja. És az is kétségtelen, a Jobbik megpróbált az országgyűlési majd az európai uniós választások idején is a közép felé húzódni.  S közben az extrémista, szélsőségesen erőszakos szervezetektől valamennyire eltávolodni. Nyilván azt remélve, hogy középről talán több szavazót lehet elhozni.[31]

Bár véleményük meglehetősen határozott a tárgyalandó kérdésben, igyekeztünk sine ira et studio – elfogultság és harag nélkül – szellemében eljárni. Még akkor is, ha ez különösen egyeses szélsőjobbos fórumok, mint a kuruc.info tanulmányozásakor nem is volt olyan könnyű. Ám a világ sokszínű és talán többre megyünk vele, ha ezúttal megérteni és nem ab ovo elítélni akarjuk tárgyalandó jelenségünket.

(Ez az írás a szerzőnek az Ab Ovo könyvkiadónál megjelent Melyik a Jobbik című könyve alapján készült.)

[1] A Jobbik egyik sikeremberének tartott Juhász Oszkár gyöngyöspatai polgármester egy nyilvánosságra került hangfelvétel tanúsága szerint pár kollegájának kifejtette, hogy a polgárháború előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlen lesz Magyarországon, de ezt akkor kell kirobbantani, amikor már a Jobbik elég felkészült lesz és elég felfegyverzett embere  van arra, hogy ezt megnyerje. http://www.hetek.hu/belfold/201204/a_jobbik_bizalmasa_egy_melymagyar_mintapolgarmester_arckepe

[2] Vona Gábor évadnyitó beszéde, 2012. január 28. https://www.youtube.com/watch?v=8GCyuJwAkFA

[3] http://www.jobbik.hu/sites/jobbik.hu/down/File/Bethlen_Gabor_program.pdf

[4] http://jobbik.hu/sites/default/files/jobbik-program2010gy.pdf

[5] http://hvg.hu/itthon/20140523_Orban_kossuth_radio

[6] Vona: Született augustus 20-án,  94. o-

[7] Vona Gábor: Fekete bárány, fehér holló, Magyar Hyrek kft, Budapest, 2011

[8] Ungár Tamás: Gömbös Gyula vagy 42. utca, http://nol.hu/belfold/20131130-gombos_gyula_vagy_42_utca_-1429591

[10] Közbiztonság egy csapásra, közli http://alfahir.hu/node/29955

[11] ATV: „Zsidók zsarolják” az Orbán-kormányt a jobbikos képviselő szerint, http://infopoly.info/h-2014/2014/01/22/atv-zsidok-zsaroljak-az-orban-kormanyt-a-jobbikos-kepviselo-szerint/

[12] Kálmán C. györgy: lesz új kutatóközpont, http://magyarnarancs.hu/elso_valtozat/lesz-uj-kutatokozpont-85251

[13] Sándor Zsuzsanna: De milyen országban élünk, http://www.168ora.hu/itthon/ludassy-maria-molnar-tamas-lukacs-archivum-ertelmiseg-felelosseg-115779.html

[14] http://jobbik.hu/programunk/mediapolitikai-program

[15] Magyarország Alaptörvénye, http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100425.ATV

[16] Idézi Fabók Bálint: Tanítani fogják a Jobbik stílusváltását –  interjú Vona Gáborral, http://www.origo.hu/valasztas2014/20140403-valasztas-2014-interju-vona-gaborral-a-jobbik-elnokevel.html

[17] http://www.tusvanyos.ro/?menu=8&ev=9&almenu=11&&arch_o=142

[18] Vona az iszlámról, https://kuruc.info/r/6/120242/

[19] Ara-Kovács Attila: A török elnökválasztás tétje, Magyar Narans, 2014. augusztus 7.

[20] Balogh Ákos Gergely: Vona Gábor. Egy csalódott fidesz tag vagyok Orbán Viktor polgári köréből, http://mandiner.hu/cikk/20140220_vona_gabor_magam_is_egy_csalodott_fidesz_tag_vagyok_orban_viktor_polgari_korebol

[21]  2012. január 28. „és demokrata sem vagyok, Fekete brány.  110. o.

[22] Janos Desi: ANTIZIGANISM, ANTI-GYPSY RACISM AND THE PRESS IN HUNGARY, Budapest 2009. http://www.scribd.com/doc/52947708/Desi-AntiziganismInHungary

[23] Például ez: http://index.hu/kultur/2014/05/22/kerenyi_imre/

[24] A Jobbikot sérti, ha szélsőjobbnak nevezik. http://444.hu/2014/06/03/a-jobbikot-serti-ha-szelsojobbnak-nevezik/

[25] Giczy György: Az ártatlanság álarca, http://nepszava.hu/cikk/1029685-az-artatlansag-alarca

[26] Félix Anikó. Mi a Jobbik szerepe, http://vs.hu/versus/mi-jobbik-szerepe

[27] Nagy-Magyarország visszaállításától rettegnek, https://kuruc.info/r/3/125195/

[28] Idézi Gati négypontos javaslata Orbán megfékezésére:  http://nol.hu/kulfold/charles-gati-negypontos-javaslata-orban-megfekezesere-1478833Charles, eredeti itt: http://www.the-american-interest.com/articles/2014/08/07/the-mask-is-off/

[29] Keno Verseck: A magyar  hatvannyolc, http://vs.hu/versus/mi-jobbik-szerepe

[30] Kósa András: Túl nagyra vágyott a Jobbik, előhúzták a kémügyet, http://hvg.hu/itthon/20140523_Jobbik_Fidesz_Kovacs_Bela_centralis_erote

[31] Masíroznak a semmibe, http://nepszava.hu/cikk/1025695-masiroznak-a-semmibe/